A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Knézy Judit: Bőrcserző és bőrlábbeliket készítő kézművesek a csurgói "Magyar Céhben" (1810-1872)
BŐRCSERZŐ ÉS BŐRLÁBBELIKET KÉSZÍTŐ KÉZMŰVESEK A CSURGÓI „MAGYAR CÉHBEN” (1810-1872) 219- Horvát József csizmadia 10 évi vándorlás után kérte felvételét a csurgói céhbe, remekként egy pár férficsizmát fél magas offszetre, egy pár női csizmát piros steklire, (sarokra) a stekli körül láncolásra kitűzve kellett bemutatnia.63 Az inasokkal kapcsolatos rendeletek és adatok is szerepelnek a céh irataiban pl. honnan származnak, hány évre szerződnek, ki a mesterük, kik a pártfogóik, ki fizeti a beállást és a szabaduló pénzt. Megtudjuk, milyen útmutatást kapnak, miként viseljék magukat. „Mesterségét tanuló inasnak szegődtetésekor eleiben adandó, s olvasandó egynéhány regulák, mellyekhez magát szabni, mint egy sinór mértékhez kötelezhetnek: 1. Jó erkölcsű légy, az utcán is mindeneknek szépen köszönj 2. A műhelyt tisztán tartsad 3. Az asszonyodnak szavát meg fogadd, a mesterét mindenek felette 4. Minden szombaton a műhelyt szépen ki tisztogasd, a szerszámot pedig jó helyre rakd 5. Szófogadó légy a visszafelelgetést távoztassad 6. Hírt egyik háztul a másik házhoz ne hordozz, mert ebből legtöbb háborúság származik, sőt idegen dologhoz az inasnak siketnek, némának és vaknak kell lenni. 7. Hogyha valami elveszett dolgot találsz a műhelyben, azt először jelentsd a mesternek, azután a legénynek 8. Ahová küldenek, sietve menj 9. Korán reggel felkelj, legalább 4 órakor”. A szabaduláskor is elmondattak velük regulát: „Fel szabadulván, ne az inasokkal, hanem a legényekkel társalogjál A részegségtül, s káromkodástul magad őrizd A maisztereket szépen megbecsüld Blau montagot azaz heverő napot magadnak ne tsinálj, mert azért a fél hét le lesz húzva Annak idejében feküdj le s korán kelj fel, s az éjszakázást távoztasd. Kundschaft nélkül ne vándorolj, mert anélkül sehol nem vesznek műhelybe.” Általában 3 évre szerződtették az inast a 18. században, de előfordult négy év, sőt több is, mint Igaion a csizmadiáknál.64 Ha a szülő fizette a költségeket elég volt két év is, és nem kellett házimunkákban részt vennie. Ha mester állta a költségeket, hosszabb volt a tanulóidő65 és bármi munkát rábízhattak. A 18. századi céhlevelek elég pontosan írták le: mi jár az inasnak, legénynek élelmezés, ruházat szempontjából, míg mesterénél dolgozik és a szabaduló ruházatról illetve fizetségről is. A kaposvári vargáknál az inasnak mestere fizetett hat pár fehér ruhát, egy borjúbőrt vagy negyven pénzt, egy szűrdolmányt és elegendő lábbelit, az inas míg tanul, ezután 5 forintot fizet a céhnek, 2 forintot 63 SML IX. 3. sz. fáémagas offset kurta csizmát jelenthet. 64 SML IX. 11.sz. 1716. 65 Az 1805. évi Királyi parancsolat ezt szabta meg. társpohárra és 25 pénzt tanulólevélre, 1 forintot a nótáriusnak.66 Az igali csizmadiáknál az inas 25 magyar pénzt fizetett első évben a kasszába, de a többi évben is tartozott valamennyivel. Szegődése utáni időre ez állt: negyed fél esztendő kiteltével félheti bért fizet a mester az inasnak,, s ha mind a négy esztendőt kitölti a mestere ad egy öltöző ruhát... morvái posztóból, az inas a tanuló levélért a céh pecsétjéért egy magyar forintot köteles adni.67 A 19. század középső harmadában a csurgói magyar céhben a szerződést nem mindig a munkába álláskor rögzítették írásban, hanem próbaidő után vagy később pl. a szabaduláskor, vagy akkor is készült feljegyzés.68 Az inasévek alatti ellátást sokszor nem részletezték, elnagyoltan jelezték, csak hogy mestere élelmezi és ellátja ruhával, lábbelivel szükség szerint vagy elegendőveI. Az egyik szerződésben viselt ruha állt. Mindezek a fogalmak lehetővé tették, hogy megkerüljék e szabályokat. Munkaruha címén főleg az ún. vászonruha együttest, a fehér ruhát adták, ez alsó ruházatnak számított már ekkor az iparosoknál, bár melegben felsőnek is megfelelt, vásárra is ment valaki pőre gatyában. Egyetlen esetben jelezték, hogy míg inaskodik a jelölt, fölső ruhával látja el mestere. Nem tudni, hogy a fehér ruha kifejezésben benne foglalta- tott-e a kötény is. A 20. században elején Somogybán az iparosok hétköznapi ruházatából elmaradhatatlan volt a kékfestő kötény. Jobban részletezték a csurgói szerződések a szabaduló ruházatot, ami nyilván újonnan készült. A bocskorvargák, németvargák és csizmadiák inasai lábbeliként bocskort sem köznapra, sem szabaduló ruhaként az 1840-es évek közepétől nem kaptak, hanem csizmát, esetleg csak csizmafejelést, vagy a csizma mellett azt is. Egy esetben kapott németvarga inas fél stiblit szabaduló ruházata részeként. Mindenkor rögzítették a szegődés és szabadulás pénzügyi vonzatait, hogy ki fizeti az apa-e vagy a mester, és ki melyiket: Idézek néhány részletesebb szerződést jelzésképpen az inasok ruhájára vonatkozóan- Tsirek Miklós 21 éves csizmadia Tapoloveczről, Kőrös megyéből szegődött inasnak 1846. dec. 16.-án 4 évre, felszabadulása lesz a múlt Úrnaptól kezdve 4 esztendő. Mestere Bukovits József, pártfogói Kostyák Balázs és Bárány Ferenc. Gazdája ad neki mindennemű viselt ruhát, a szegődőt, felszabadulást a gazdája fizeti. Felszabaduláskor ád néki spencert, nadrágot, posztóból mellényt, nyakravalót, egy pár új csizmát, kalapot, egy vékony fejér ümögöt, addig pedig minden esztendőben egy pár fejér ruhát.- Császár Jóska 17. éves katolikus bocskorvarga inas, mestere Fülöp Mihály, 3 évre „szegődött 1847 jan 3. szabadult ugyanúgy. Szegődést, szabadulást az inas fizeti, ruhát pedig, míg inas, a gazdája.... fel- szabaduláskor ad neki spencert, nadrágot posztóból, lájblit, nyakra valót, kalapot, csizmát, fejér ruhát nem. 66 Kanyar J. 1967. 100.p. SML IX. kaposvári varga céh 5. sz. 1748. 67 SML IX. 11. sz. Igali céhiratok 68 A forrás SML IX. 3. sz Csurgói magyar céh Tanulók és mesterek egyezségei 80-131. p.
