A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)

Knézy Judit: Bőrcserző és bőrlábbeliket készítő kézművesek a csurgói "Magyar Céhben" (1810-1872)

BŐRCSERZŐ ÉS BŐRLÁBBELIKET KÉSZÍTŐ KÉZMŰVESEK A CSURGÓI „MAGYAR CÉHBEN” (1810-1872) 217 5. kép: Jelics Pál lakócsai bocskorkészítő utolsó bocskora és szerszámainak töredéke. Knézy Judit felvétele 1975. ruha volt. Másoknak 20 krajcárért fűzött bocskort.39 A zselici uradalmi cselédek és pásztorok a 20. század elején már tompaorrú födeles bocskort viseltek, ame­lyet a bokájuk köré tekert négy szíjjal fűztek a lábukra. Főképp akkor hordták a pásztorok a bocskort, amikor a tarlón legeltették az állatokat. Puhaszárú csizmából ők is fűztek bocskort, keményszárú csizmához nem ju­tottak, azt nem tudták megfizetni, csak módosabb pa­rasztok40. A rangosabb fedeles bocskort talp és felső részből varrták össze. A Dél-Alföldön és Dunántúlon általánosan elterjedt. Díszítették is szironnyal, színes bőrpánttal. Legkésőbb már a fedeles csatos bocskor került divatba, ez körbefogta a lábat - mondta el Jelics Pál az utolsó somogyi, lakócsai horvát bocskorkészí­tő. (5. 6. képek) Az itteni horvátoknál az első bocskort az iskolát kezdő gyermeknek készítették. A halottakat csatos bocskorban illett eltemetni. Jelics Pál elkép­zelte, hogy, ha feltámadnak a lakócsai halottak, akkor mindannyian csatos bocskorban jönnének elő. A var­rószíjat ő ló bőréből készítette, melyet maga cserzett: gubacsot ledarált és három hónapig áztatta benne a bőrt, amelyről a gubacsié levette a húst is és a szőrt is, megszárítva téglácson puhította és felszabdalta 4-es, 5-ös, 6-os méretűre... Ez a mester azzal dicsekedett, hogy neki 800 pár kaptafája volt.41 Járulhatott a bocs­39 Takáts Gy. 1986. 10. 40 Eperjessy E. 2006. 228. 41 Saját gyűjtés 1975-ben Lakócsán. A két világháború között még Barcson, Drávasztárán, Sellyén dolgozott egy-egy bocskoros, Szigetváron kettő is. Jelics Pál Szigetváron tanult, ahol két segéd és két inas is dolgozott. Az ő talpas, zsuppos háza fennmaradt és berendezésre került tájházként. Kapitány Orsolya munkájaként. korhoz szár is bőrből, vagy télen különösen kapca is szőrős bőrből, gyapjúból vagy vászonból. A bocskorosok vásározási életviteléről jóval többet megtudunk, mint a mesterremekelésük körülménye­iről. A különféle kihágások, veszekedések kiderülnek a büntetéspénzek jegyzékeiből. A késő tavaszi, nyá­ri, őszi búcsúk és vásárok helyszínén a helyfoglalás­ok miatt voltak viták, de a vásár utáni kocsmázások borgőzős állapotában bármi miatt összeszólalkoz­tak a bocskorosok és a vargák. Dobrovits József (Dobrovetz-ként is szerepel) 1845-ben a zákányi bú­csúban Pavlicsek vargával, a legényével és másokkal összeverekedett, ingét leszaggatták, a helybéli osko­lamester meg is huncfutolta. Mindegyiknek büntetést kellett fizetnie.42 1846. június 11.-én jegyezték be, hogy Dobrovetz József „a szentmihályi hegyben múlt pünkösdi búcsúkor ... mise előtt botskorait árulta, mi­ről megintvén ötét az ottani varga mesterek, nekik en­gedelmeskedni nem akart. Ez okból Pavlitsek György zákányi varga Dobrovetz egy pár botskorát elvivén eladta, az árát pedig a vargák közönségesen felboroz­ták. Dobrovetz nem akarván munkáját elengedni, ötét a többi vargák megverték az ingét öszve szaggatván. ” A bocskoros nem árulhatott, de megveretése miatt a büntetéstől a céhbírák eltekintettek. Az önbiráskodó Pavlitseknek meg kellett térítenie a bocskor árát.43 1847-ben szeptember 26.-án az (iharos) herényi vá­sárban egy Markovits József nevű bocskorossal tör­tént baj. Gyalog ment Csurgóról, útközben két bocs­koros társa - a fent említett Dobrovetz és Poszek nevűek - kocsin menve elhagyták őt, és a helyszínen elfoglalták a szokott helyét. De mikor megérkezett, át­engedték neki, mégis szóváltásra került sor és öszve huncfutolták egymást,44 Markovits Józsefet illetlen ru­haviselésért ítélték 2 ft pénzbüntetésre, mert mind a gólai, mind a bükkösdi búcsúban pőre gatyában árult és nem az iparosokhoz méltó öltözetben.45 Egyetlen adatot idézek bocskoros mesterremekről:- 1857-ben Bausza (vagy Gansza) György belovári bocskorosnak két pár fejes bocskort kellett remekül készítenie Dobrovits Józsefnél, terv szerint: egyik pár az első fára, másik pár a második fára fogja varrni. Tíz hibája ellenére elfogadták mesternek. Szerepelt a remekes mesterek között már 1856-ban.46 * A paraszti viselet gazdagodása, közelítése a vá­rosi divathoz a lábbelik készítésének változatosságán is lemérhető. A bocskor részben háttérbe szorult illet­ve a mezei munkák idejére. A hűvösebb időkben és főként ünnepen a csizmák, bakancsok, cipők voltak jellemzőek. A szegényebbek inkább a cipót „cipellőt, bakancsot „topánkát” tudták megfizetni. Az egysze­rűbb, hétköznapi lábbelik készítése ritkábban szere­pelt a mesterremekek között, hanem inkább a dísze­sebb, rangosabb ünnepi darabok mind németvargák­42 SML IX. 3. Különféle tárgyakról, végzésekről és határozatokról 1845. 189.p.dolgokról 43 Ld SML IX. 3. 179-80. p. 44 SML IX. 3. sz. 189.0. p. 45 SML IX. 3 .sz. 200. p. 46 SML IX. 3. Különféle tárgyakról .280. Tanulók és mesterek egyez­ségei. 110. p.

Next

/
Thumbnails
Contents