A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Knézy Judit: Bőrcserző és bőrlábbeliket készítő kézművesek a csurgói "Magyar Céhben" (1810-1872)
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 03: 211-220 Kaposvár, 2014 Bőrcserző és bőrlábbeliket készítő kézművesek a csurgói „Magyar Céhben” (1810-1872) KNÉZY JUDIT H-1149 Budapest, Pillangó park 16/b. fsz.2., e-mail: jknezy@freemail.hu Knézy, J.: Leather tanning and leather footwear maker masters in the Hungarian Guild of Csurgó markettown from 1810 until 1872. Abstract: In the studies and works concerning the clothing of the common people living in Somogy county their footwear are rarely mentioned. The examination of the local Guilds' paperwork can fill these gaps in our knowledge. One can find there detailed description of cuts and masterpieces, treaties and bills of the guilds’ workers, and cash books. This study examines the written data of the so called 'Hungarian' Guild in the markettown of Csurgó in the time between 1810 and 1872, as this was the exact time when the usage of footwear began to follow quicklier the pattern of larger towns’ clothing habits. Keywords: leather processing, the products of footwear- shoe-maker craftsmen, the 'Hungarian', 'western' and ’Turk’ methods of leather processing, independent skin-dresser, cobbler and boot-maker guilds, the leather shoe-making masters of the 'Mixed' guild in Csurgó between 1810 and 1872, masterpieces, contracts of apprentices A téma előzményei és indokolása Korábbi tanulmányomban elemeztem a csurgói kézművesek történetére, tevékenységére vonatkozó iratokból a viszonylag későn szerveződött ún. vegyes céh (1810)1 alakulásának körülményeit. Ez rövidesen kettévált „Külső" vagy „Német” és „Belső” vagy „Magyar” Céhhé 1814-ben.2 Más munkámban ismertettem a Német céhbe tartozó pék és mézesbábos iparosok adatait.3 Ezt követte az itteni Belső illetve Magyar céh takácsaira, szűr-, magyar-, német-, vásári-, asszonyilletve lajbi-szabóira vonatkozó szórványadatok elemzése.4 A 19. század első két harmada a csurgói és környéki paraszti viselet kiszínesedésének, szerkezeti átalakulásának korszaka, amely egybeesik a céhek működésének utolsó fél évszázadával. E folyamatban fontos szerepet játszottak nemcsak a kézművesek, de a kereskedőhálózat is. Jelen munkám a magyar vagy belső céhbe tartozó, a bőrcserző mesterekkel és bőrből való lábbelik készítésével foglalkozó iparosokkal foglalkozik, akik a 19. századi lábbeli divatok változásaiban szintén feladatot vállaltak. 1 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban SML) IX. Testületek, céhek. 3. Csurgói céhek 2 Knézy J. 2012. 193-203. A 2010. májusi Veszprémben tartott kézművesipari konferencia előadása. 3 VEAB Kézműves Műhely kenyér konferenciájára irt előadás. Megjelent Knézy J. 2013. 251- 260. 4 A VEAB kézműves Műhely 2012. évi textilkonferencián elhangzott előadása, jelenleg nyomdában A bőrt és bőrlábbelit készítő iparosok csoportjai, profilja a középkortól a 18. század végéig A török hódoltság alatt céhek működéséről nem tudunk e területen. De a népesebb helységekben tevékenykedtek a helyi és a törökökkel érkező török illetve balkáni iparosok is. Különösen a katonaságot ellátó szabók és lábbeli készítők élveztek előnyöket. Közülük a harcok elültével sokan a megyében maradtak a népesebb helyeken. Ezek a szabók, vargák és csizmadiák kérték először a céh kiváltságokat. Szádeczky Kardos feltételezése szerint Kaposvárott a fontosabb iparosok a 18. század elején még a hajdúk által alapított csizmadia (1696. ápr. 6.), és szabó (1698.szept.7) céhek tagjai voltak.(1700.dec.5.).5 Szigetváron is a szabók (1700. dec. 5.) és csizmadiák (1701.) szerveződése sikerült ekkoriban.6 Török hódoltság idején a bőrcserzés technikájának szélesebb skálája alakult ki. A már meglévő zsír- cserzés, árványi sókkal való cserzés, a külföldiek által magyar módra7 valónak tartott bőrkikészítési technika mellé - mely a tímárok nevéhez fűződik, - és a vargák által végzett részben nyugati eredetű hosszadalmas növényi cserzés mellett - török, illetve más a Balkánról jött iparosok által közvetített újabb eljárások váltak ismertté. Utóbbi másfajta, de szintén növényi cserzéssel történt és másfajta pácolással. A tímárok a bőrről a szőrt kaszaszerű késsel kaparták le, majd timsós illetve konyhasós lében áztatták. Száradás után izzó parázs felett faggyúval, zsírral kenve teltek meg a pórusok, ettől vízhatlanná vált. Hajlékony, nagy szakítószilárdságú bőr készült ily módon. Puha lábbelinek volt alkalmas bocskornak, pántos vagy más sarunak. A 15-16. században többrétegű, vastag talpú, száras saru is készült már. A .vargák már a középkorban alkalmazták a növényi cserzést kádakban, gödrökben áztatva a bőrt, melyet felaprított fenyő-, cser-, tölgykéreg és gubacs vízzel telített ázalékában tartottak hónapokig.8 így cserződtek a viszonylag vastag ún. fontos vagy funtos talpak. A cserszömörce Dél-Euró5 Szádeczky Kardos L. 1913. Kanyar J. 1967. 96. Közben a város elpusztult, de hamar újra betelepült. 6 Kiss 1.1962. 88. E céhek sorsa mostoha volt, többször visszavonták, majd újra megadták kiváltáságaikat. 7 Puha lábbelit tudtak belőle készíteni bocskort, pántos sarut. A15- 16. században többrétegű vastag talpú száras sarut. Gáborján A. 1962. 97-140. Flórián M. 1999. 6. 8 A funtos talpak nagyon keresettek voltak az árszabások szerint a 17-19. században. Varga, cseres tímár, cserzövarga nevekkel illették ezeket az iparosokat.
