A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Molnár István: Újabb kutatás a kapsszentjakabi apátság területén 1.
196 MOLNÁR ISTVÁN 19. ábra: A templom azonosított építési periódusai. Nagy Emese 1964-es térképének felhasználásával Az 1060-as években épült templomot később, újabb falszakaszokat építve átalakították. A tornyok és az alapításkor itt álló templomhoz kapcsolható, sekélyebben alapozott falak között - tehát az általában karzathoz kapcsolódva értelmezett, északi és déli zárt helyiségek belső falának nyugati részén - későbbi, sekély, habarcsba rakott téglából álló alapozások vannak. (15. ábra) Tehát csak későn alakultak ki a templom északi és déli falánál lévő zárt fülkék, a tornyok eredetileg nem kapcsolódtak a tőlük keletre lévő belső falakhoz. Ezeket később húzták el a tornyokig, azokba bekötve, talán azokat is átalakítva. Elképzelhető, hogy ez az átalakítás a boltozáshoz kapcsolódik és így a 15. század legelejére lehetne tenni. A templomtól délkeletre nyitott kis szelvényünkben - részben az erre az időszakra már betemetett árkot metsző - sorokba rendeződő falazott sírokat, illetve ezek maradványait találtuk. Ezeket az apátság alapítása utáni időszakra tehetjük. Két ilyen sírt rombolt egy agyagba rakott téglából álló, széles alapozás. (18. ábra) Az alapozás részleteit az 1960-as években megtalálták, de - mivel nem tárták fel teljes mélységig a területet - nem tudták eredeti vonalát, funkcióját azonosítani. Ekkor már csak az alapozás nyugati részén állt egy az alapnál jóval keskenyebb fal, ennek és a templom keleti falának találkozásánál a 60-as években még jól látszott az egykori boltozat indítása (10. ábra). A helyiséget ekkor kisebbnek gondolták, most sikerült megállapítanunk, hogy egy, a templomhoz később - de feltehetően még az Árpád-korban - hozzátoldott épület alapozása fut itt, amely keleten a domb aljától induló, Nagy Emese által pinceként meghatározott, boltozatos helyiséghez csatlakozik. Jól érzékelhetően annak faláig tart, egy épületsort alkothattak, a déli fala valahol a mostani kerengő északi szárnyának déli falánál lehetett. A 14-15. század fordulóján kiépülő gótikus kolostornál jóval korábbi épületről van szó, hiszen, legkésőbb ez utóbbi megépülésekor, ezt már jórészt el kellett bontani. Feltételezhetjük, hogy a „pince” is hasonló korú. A fal elbontása után, több temetkezés is rombolta az alapozás maradványait. A templom szentélyétől keletre a műemléki helyreállítás is jelez alapozásokat, amelyekről valószínűsíthetjük, hogy egy megkezdett, de nem befejezett poligonális szentély építéshez kapcsolódnak. A szentélyalapozás keleti fala egyenlőre nincs azonosítva, az északkeleti, délkeleti illetve északi falának alapja van meg. Délnyugaton feltehetően a fentebb említett, agyagba rakott téglával alapozott épület falát használták volna. A tervezett szentély alapjait metszette egy fal, ami a templomtól keletre lévő, valamikor a késő középkorban, a kerengővei együtt vagy annál később kialakított helyiséghez tartozik. Legkésőbb ekkor bontják el az agyagba rakott téglákkal alapozott helyiség északi falának keleti részét. Az 1960-as években az alapozáson egy lépcső maradványát találták meg, valamilyen bejárat lett kialakítva itt, amely a kerengőbe vezetett. Megállapítottuk, hogy a templom szentélyétől északra lévő, sekrestyeként azonosított épület késői, a 14-15. századnál nem korábbi kialakítású. A falak alatt hétfajta alapozást találtunk, amelyek nem is mindig a felettük lévő falakkal egykorúak, az épületrész külső környezetének újra megásásáig nem értelmezhetőek. Az mindenesetre biztos, hogy a helyiség közepén a megkezdett, de nem megépített, gótikus szentély fala fut, amit vágnak a helyiség külső falai. Reményeink szerint a leletanyag feldolgozása során ismereteinket tovább bővíthetjük. Abban is bízunk, hogy a romterület folyamatos átalakításához, helyreállításához kapcsolódóan módunk lesz további feltárások végzésére.
