A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Sümegi Pál - Náfrádi Katalin - Jakab Gusztáv - Persaits Gergő - Törőcsik Tünde: A Baláta-tó környezettörténete
18 SÜMEGI PÁL, NÁFRÁDI KATALIN, JAKAB GUSZTÁV, PERSAITS GERGŐ ÉS TÖRŐCSIK TÜNDE Mélység (cm) Pollenzóna Pollen alzóna Pollenzóna jellemzői 0-12 BTM-3g Tölgy - nyír - éger - gyertyán - bükk dominanciájú erdő fejlődött ki a területen, alárendelten hárssal és szillel kevertem AP együttes aránya meghaladja a 90%-ot a XIX. és XX. század során. 12-22 BTM-3f Erdőirtás és irtványok kialakítása a XVIII. század első felében, mogyoró, hárs és éger terjedése a század második szakaszban 22-40 BTM-3e Teljes erdőregenerálódás, éger, a nyír, a bükk és a gyertyán előretörése, hűvösebb éghajlati szakasz a török korban. 40-60 BTM-3 BTM-3d Erdőregenerálódást követően újabb erőteljes emberi hatás, gabona pollenek aránya maximumon, rétekre - legelőkre jellemző pollenek aránya megemelkedet. Emberi hatás maximumon az Árpádkorban. 60-72 BTM-3c Fás szárú pollenek arányának erőteljes csökkenése, irtványokra jellemző nyír, rétekre - legelőkre jellemző gyomok arányának erőteljes növekedése - állattartó övezet a láp körül. 72-92 BTM-3b Hárs, szil, tölgy, mogyoró, gabona pollenarányának erőteljes növekedése a késő-vaskorban és a császárkor kezdetén. 92-108 BTM-3a Lombosfa dominancia, gabona pollenek jelenléte, nyír, éger, bükk, gyertyán arány a jelentősebb a kora és középső vaskorban. 108-130 BTM-2 Jégkor végi, vegyeslombozatú tajgavegetáció, fenyőfélék dominanciájával, nyír - éger pollenek aránya jelentősen megemelkedett. 130-260 BTP-1 Jégkori, vegyeslombozatú tajgavegetáció, fenyőfélék dominanciájával, lokális erdei fenyő jelenléttel. Lágyszárú pollenek jelenléte minimális ebben a szintben. 5. táblázat: A Baláta-tóból kiemelt fúrásszelvény pollenzónái. Table 5.: The pollen zones from the analysed core sequence of Lake Batata. BAP-2 (108-130 cm) 130 cm-nél megváltozott a pollenösszetétel, bár továbbra is a fenyőfélék dominálnak (80-85 %) és ennek nyomán a tajga növényzet volt a meghatározó, de a nyír és az éger előretörése nyomán már enyhébb éghajlatra, fenyő - nyír - éger alkotta, medencét kitöltő mocsári erdőkre következtethettünk. A fűfélék, libatop- félék, sásfélék aránya, bár ciklikusan megemelkedik, továbbra is alárendelt. Magyarországi szelvények közül a mezőlaki (Sümegi et al. 2009) szelvény esetében mutatható ki párhuzama ennek a pollenösszetételnek. A pollen összetétel nyomán a jégkor befejező szakaszával párhuzamosít- ható ez a szint. BAP-3 (108 cm-től a felszínig) JuhAsz (2007) megállapításival szemben egyetlen pollenzónát lehetett lehatárolni a szelvény holocén szakaszában, bár ez harmadik pollenzóna nem egységes, alzónákra osztható a kisebb változások alapján. Az itt tárgyalt alzónák kifejlődése, pollen összetétele, az egyes taxonok jelenléte, megjelenése és visszaszorulása jelentős különbséget mutat a Juhász (2007) által közölt anyagokhoz képest. BAP-3a alzóna (108-92 cm között) A fásszárú fajok aránya dominál (80 % felett), de termofilabb jellegű hárs, szil, tölgy, mogyoró aránya a pollenanyagban alárendeltebb, a bükk, gyertyán, nyír és éger erőteljesebb ebben a szintben. A radiokarbon adatok alapján a kora és a középső vaskornak, időszámítás előtti IX. és III. század közötti időintervallumnak felel meg ez a horizont (Vaday, 2004). Ebben az időhorizontban a Hallstatt kultúra, majd történelmi népek, a pannonok és a kelták jelenlétét valószínűsíthetjük a vizsgált térségben a régészeti és történelmi források alapján. A pollenösszetétel alapján egy relatíve humidusabb, hűvösebb éghajlati szakaszt rekonstruálhatunk ebben a kronológiai szakaszban. Valószínűsíthető, hogy az óceáni éghajlati hatás erőteljesebben jelentkezhetett ebben a periódusban, a nyári és a téli félév közötti hőmérsékleti különbségek
