A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
134 HORVÁTH TÜNDE (pl. savas eső, állandó felhőtakaró), és kultúrájuk, gazdasági életük hasonló elemei alapján egyedül a szarvasmarha feláldozásától remélték az ősök és a természetfeletti hatalmak segítségét. A kőhasználatban két, tipológiailag és földrajzilag megkülönböztethető kör különíthető el: az atlanti, megalitikus előzményekkel is rendelkező tradíció (Scarre 2010; Lichter 2010) és a keleti, steppei tradíció, amelyek Közép-Európa, elsősorban a Kárpát-medence és a Mediterránium területén, mint két halmaz találkoznak és metszik egymást (3. Tábla: 3). A két kör talán önálló, egymástól független kialakulással rendelkezik, bár ez nem bizonyítható teljességgel. Datálási és feltárási nehézségek miatt, hasonlóan a kocsi és a kerék kialakulásához és elterjedéséhez (Horváth 2014c), ez a kérdéskör is további kutatásra és pontosításra szorul. Ebből a szempontból nézve Magyarország a két zóna találkozási-ütközési metszésében fekszik, és ennek megfelelően leletei is mindkét kört illetve azok egyfajta fúzióját tükrözik (Horváth 2009:116-117; Horváth 2011b: 45-47). A sztélé- vagy menhír-állítás szokása összekapcsolódik az ebben az időben élő kultúrák több aspektusával, mivel a kultúra integrált, és minden eleme egymással összefügg. Ez tükröződik a már említett környezet-ember találkozással kapcsolatos, a korszakban elkezdődő ábrázolásokban is. Először is a kultúrák éghajlati ingadozások miatt mobilisabbá forduló életmódjával, a földművelésről az állattenyésztés súlypontjára való változásával. Ez miatt a korábban kevésbé kihasznált magasan fekvő, de legeltetésre bizonyos időszakokban kiválóan alkalmas hegyi területek intenzívebb kihasználása mutatkozik. Az itt található barlangokat átmenetileg állati- és emberi célú szálláshelyként használják, ez az elsődleges oka a korszakban a barlangi leletek felbukkanásának, bár másodlagosan használhatták rituális célra, búvó- vagy rejtekhelyként is (Arnold-Greenfield 2006). Ezzel együtt az ide feljutó és időszakosan itt élő emberek további, itt elérhető és felhasználásra érdemes nyersanyagokat kezdenek kiaknázni (fémek, fa, kőnyersanyagok: kovák és nefrit, só, cseppkövek, Strahm 2010; Pétrequin et al. 2010; Ramminger 2010; Kieselbach 2010; Kerig 2010; Gronenborn 2010). A sík és hegyi területek közti folyamatos összeköttetés igénye, a transzhumáló életmód, és a fuvarozás miatt kialakulnak a szállítóeszközök új fajtái: a szán után a csúszka, majd a kétkerekű kordé (Róla 2009). A hegyi és az alföldi élet azonban nemcsak a földi javak terén áll összeköttetésben, hanem a szellemi élet transzformált síkján is: az egekbe emelkedett, tiszta térben megjelennek a magaslati szentélyek (peak- sanctuary), temetkezési helyek és egyéb ceremoniális helyszínek. Ezek környékén mind gyakrabban bukkannak fel a sztélék, a nyers sziklákon vagy a temetkezés során használt megmunkált építőköveken különböző, a hétköznapi és a vallási életet, igába fogott vagy szántó szarvasmarhákat, kereket, járműveket és egyéb szimbólumokat, presztízstárgyakat (balta, tőr, szemüvegspirál-csüngő, stb.) ábrázoló petroglifek, vésetek (Nadler 2010), és a szent helyek környezetében végzett ún. rituális szántás nyomai. Néhány hitelesen feltárt lelőhelyen megfigyelhető jelenség alapján úgy gondolják, hogy a legtöbb sztélét az Ősök tiszteletének állították, és korábban vagy mellettük fából készült sztéléket is használtak. Néhányról felmerült, hogy határjelző szerepet láthattak el. Magyarország területén három e tipológiai csoportok valamelyikébe sorolható lelet került eddig elő. A Mezőcsát-hörcsögösi lelet Gödörsíros kurgán alatt és badeni sírok között, a Budapest-káposztásmegyeri egy badeni településen, emberi és állati temetkezések környezetében, a kevermesi darab pedig szántás közben, szórványként látott napvilágot. Mindhárom lelet eredeti helyéből kimozdítva, másodlagos előkerülési helyen. A mezőcsáti sztélé formai párhuzamai a steppei Gödörsíros kurgánkörből ismertek (Horváth 2011: 88, 90. lábjegyzet; Dani-Horváth 2012: 93, 128. lábjegyzet). Regionális, kb. a lelőhelytől 20 km-re található kőnyersanyagból készült anikonikus sztélé. Kevermes határában egy vésett díszű, az előzetes információk szerint az atlanti megalitikus temetkezési helyek vé- seteire hasonlító építő-, oltár- vagy zárókő (petroglif) került elő, amelynek nyersanyaga viszont keleti, távoli, a lelőhelytől kb. 100 km-re fekvő zöldpala, feltehetően a Temes, Maros folyók, vagy a déli-Kárpátok területéről (Bóka et al. 2013). Ebben az esetben az atlanti és a steppei tradíciók találkozásáról, ötvöződéséről tanúskodik. A lelőhely talán valamelyik közeli kur- gánhoz köthető, bár ez utólag már nem bizonyítható. A káposztásmegyeri lelet anikonikus monolit-menhír, helyi nyersanyagból. A magyarországi két, badeni kultúrához köthető lelet díszítetlen. Más, elsősorban alpi sztéléken azonban kebel-ábrázolás, mellszalag, nyaklánc (hasonló a Velvary-ban feltárt kőládás (cist grave) csontvázas és urnás temetkezéseket is tartalmazó sír réz pektoráléjához), és egyéb státus-szimbólumok is láthatók, amelyek az idol-ábrázolásokon is feltűnnek, ill. a fej-kialakítás (vő. Schlichtherle 2010: 274: 3-5) néha szintén a sematikus fejjel kialakított idolokéra és az Ózd-pilinyi csoport antropomorf urnáinak fejére emlékeztet. Csehországban, Kladno körzetében egy kő idolt tártak fel badeni környezetben (Neustupny- Zápotocky 2013: 96, 99, Fig. 28), amelynek alakja leginkább egy sztéléhez hasonlít (6. Tábla: 7). 5. Kulturális antropológiai és régészeti értékelés Egy őskori kultúra vagy kultúrkör (ez esetben a Baden-komplexum) teljes megítélése során, különösen a nem tárgyi emlékanyag értékelésekor szükségünk van a régészet mellett más tudományterületek bevonására is, hogy jobban megértsük az ehhez társuló szellemi folyamatokat. A legegyszerűbb módszer a hasonló („őskori”) körülmények közt élő hagyományos paraszti/primitív népek kulturális antropológiai és néprajzi esettanulmányainak bevonása, mivel ezek körülményei, jelenségei és tárgyai vizsgálata mellett e két további tudományterületnek arra is lehetősége van, hogy az élő adatközlőktől további kigészítő-magyarázó
