A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)

Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között

EMBERI ÁBRÁZOLÁS A VÁLTOZÁSOK KORÁBAN, 4000 ÉS 2000 BC KÖZÖTT

121

egyfajta folytonosság, amely kulturálisan/genetikusan (?) is öröklődött Közép-Európa morva/lengyel területet érintő régiójában a kialakuló Boleráz és a megelőző Salzmünde/Baalberg Tölcséres szájú edényes csoportok között. Ilyen nagyméretű állatszobrok kerültek elő a pilismaróti temetőből (Torma 1972) (1, Tábla: 2). Mindezek után a Magyarországon szintén késő rézkorba sorolt, általában északkelet-magyarországi és szepességi szlovák hegyvidéki területről szórványként ismert kisméretű állatszobrokat nem tartom késő rézkorinak, mivel a magaslati lelőhelyeken (pl. Ózd, Vel’ka Lomnicá) nem fordult elő Boleráz, a Baden rétegeket pedig bronzkoriak (Makó, Hatvan, Piliny) követték. Sokkal valószínűbb, hogy a kis állatfigurák a későbbi Hatvan vagy a Piliny kultúra hagyatékát képezik (vő. Banner 1956: Taf. LXVIII: 4-6). A már Badennel érintkező időszakban 3350-3000/2800 BC közt a Boleráz ugyanazt az idol-típust készítette és használta, mint a Baden (nyilván Baden hatásra), és a településeken a Badenre jellemző csontvázas temetkezési rítust követte (amelyek azonban talán áldozatok, talán teleptemetkezések voltak, vő. Horváth 2014b).

A Baden jellegzetes idol-típusa lapos, kétdimenziós, nőt ábrázoló, fej helyével és legtöbbször hiányos vagy csonkolt végtagokkal megformált figura, amelyet két agyaglap-rétegből hajtogattak össze, hasonlóan más badeni rituális tárgyakhoz (vő. épület-modellek) (2. Tábla: 1). Jellemzően a derék-csípő-részek kerülnek elő a települési gödrökből, ritkábban a váll-mellkasi töredék. Kialakításukat tekintve a karcolt, ritkán vörösre festett, ruhát ábrázoló megjelenítés fordul elő a derékcsípő, esetleg háti részen, valamint a kannelúrával jelzett mellszalag a mellkason. A mellszalag (egyes vagy kettős) talán beavatási fokozatot árul el az indoeurópai tradíciók ismert beavatási rendszerében. Feltűnő azonban, hogy nőknek és férfiaknak is lehet, nemcsak férfiaknak. A mellszalagok ábrázolása feltűnt az antropo- morf jegyekkel ábrázolt edénytípusokon (kebles edények, de a kezes és lábas edényeken nem), és néhány korabeli sztélén, valamint épületeket díszítő plasztikán is (gynekomorf edények és sztélék, Id. később, ill. ösz- szefoglalóan: Schlichtherle 2010) (5. Tábla: 5; 6. Tábla: 8). Anatómiai részeket a kezdetleges melldudorok és a nemi szervek jelenítenek meg: ez jelzi az idol nemét, bár a melldudorok alkalmazása nem következetes, mert férfiábrázolásokon is előfordulhat. Ahol tehát nem ábrázolják az elsődleges nemi jelleget, ott a melldudorok nem döntik el egyértelműen az idol nemét. A fej helyére és egykori létezésére a nyaki részbe szúrt lyuk vagy lyukak árulkodnak (vannak idol-töredékek 2 és 3 lyukkal is: ez alapján feltételezik, hogy az idolnak egyszerre vagy egymás után több feje is lehetett). A feje(ke)t a feltételezések szerint pusztuló szerves anyagból készítették, ezért ezek nem maradtak fenn, de egykor hozzá tartoztak a teljes megjelenési képhez. Elképzelhető, hogy a fejek a beavatási rítusokon ugyannak a nőnek (vagy inkább korosztály-csoportjának, mivel az idolok sematikusak, nem portrészerűen kialakítottak, tehát nem individuumokat ábrázolnak, és a beavatási szertartások sem személyenként, hanem

korcsoportonként zajlanak) a különböző életciklus-stádiumait jelenítették meg (serdülőből nővé, nőből anyává, anyából matrónává), és miniatürizálva, talán egy bábjáték-szerű életjelenet eljátszásával átsegítették őket a társadalmi és életkori küszöbhelyzeteken. Technológiai és jelentésbeli kialakításuknak semmi köze nincs a Bondár Mária által jordániai lelőhellyel kapcsolatba hozott leletnek, amely nem lapos-laphajtogatott, hanem tekercseléssel kialakított térplasztika, és ikervagy kettős-szobor; tehát két személyt ábrázol, ezért van két feje (Bondár 2008: 173, Fig. 1)!

Ugyancsak túlzásnak tartom a bekarcolt finom jeleket közel-keleti piktogrammokkal kapcsolatba hozni (Kalicz 2002: 26, Abb. 11: 2a) (2. Tábla: 2). Sem időszakban, sem kialakításukban nem mutatnak párhuzamot az első mezopotámiai írásrendszerek és a badeni kultúra leletei. Esetleges hasonlóságot sokkal közelebb, a lelet saját idejében és térbeli környezetében jobbat találunk. A tököli idol vállának hátsó részén látható jel feloldása két egymás melletti, cölöplábakon álló ház oldalnézetben, és a kettő közt egy evezőkkel ellátott csónak felülnézetben. Ezeknek a terep- és tárgyszimbólumoknak a megjelenése Tökölön, a két ismert Baden temetőhöz, Alsónémedihez és Budaka- lászhoz közel (Horváth 2013), és a Baden magyar- országi területén kimutatható cölöplábas épületek jelenléte mellett, közel az Esztergom-Szentkirályi- dűlőben feltárt épületekhez sokkal meggyőzőbb számomra (Horváth et al. 2007), mint egy mezopotámiai piktogramm-feloldás (5. Tábla).

Minden ilyen típusú idol, ha nem szórványként, akkor településeken kultúrrétegben, gödörben, és törötten került elő (kivétel az önálló, nem településen feltárt sírokban előkerülő egyetlen lelet: Méhi/Vcelince, amely a legépebb, bár nem tökéletesen ép példány: B. Kovács 2002: Abb. 14-16; és a településen, temetkezésekben feltárt lelet Aljmas-on, állatcsontváz mellett: Grammenos 2003: 161). Balatonőszödön az „ido- los” gödrökben néhány esetben más rituális tárgyak is előkerültek (pl. a 458. gödörben két épületmodell- töredék), illetve a gödrök környezetében levő további gödrökben találtunk más rituális jelenségeket: legtöbbször emberi és/vagy állati temetkezéseket, és egyéb rituális tárgyakat (összefoglalóan: Horváth 2010). Ez alapján úgy vélem, hogy a településeken eltemetett emberek halotti szokásaihoz ugyanúgy hozzá tartozhatott az idolok használata és halotti mellékletként való adása, mint a szabályos, önálló temetők sírjainál (Vcelince). A különbség annyi, hogy a településeken nem a halott mellé helyezték ezeket a tárgyakat. Egy másfajta, településen végzett halotti rítus mentén a temetkezési gödör környezetében található gödrökben lelhető fel a teljes temetési szertartásnak a halotthoz tartozó további kelléktára. További közös rítuselem mutatható ki a női idolok ábrázolása (végtagok csonkolása, fej hiánya) és a testtel való post mortem manipulációk között: az izolált csontok szintén a koponyához, és a végtagokhoz tartoztak a településen. A hiteles feltárási körülmények arról vallanak, hogy az esetek többségében egy hulladékgödörben egy idol