A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Purger J. Jenő: Kisemlősök faunisztikai felmérése Külső-Somogy északnyugati részén, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján
108 PURGER J. JENŐ 2a. táblázat: A köpetmintákból (01-06c) előkerült zsákmányállatok száma (a mintavételi helyek számozását az 1. táblázat tartalmazza). Table 2a: Number of prey specimens In pellets of Barn Owl in samples 01-06c (numbering of sampling sites are according to Table 1.). Zsákmány - Prey 01. 02. 03a. 03b. 04. 05a. 05b. 05c. 05d. 05e. 06a. 06b. 06c. Crocidura leucodon 17 0 12 9 4 2 6 1 0 7 1 15 18 Crocidura suaveolens 5 5 18 14 20 12 21 20 2 75 2 46 15 Sorex araneus 0 3 20 3 6 14 35 18 4 13 12 24 11 Sorex minutus 0 2 4 1 0 2 10 15 0 19 4 19 1 Neomys anomalus 0 0 8 3 0 7 9 3 1 8 4 2 0 Neomys J'odiens 0 0 1 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 Pipistrellus nathusii 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 Muscardinus avellanarius 0 1 1 0 0 0 0 0 0 0 1 1 0 Microtus agrestis 0 0 3 2 1 7 3 10 1 0 2 1 1 Microtus arvalis 14 14 49 24 14 12 24 14 15 40 6 53 48 Microtus oeconomus 0 0 0 0 0 1 7 7 0 1 0 2 0 Microtus subterraneus 4 0 6 4 8 11 6 4 3 5 2 15 9 Arvicola amphibius 0 0 0 0 0 4 4 5 1 0 2 1 0 Myodes glareolus 1 1 2 2 0 3 0 0 0 2 0 0 2 Apodemus agrárius 14 5 13 12 4 4 1 5 1 32 7 9 2 Apodemus flavicollis 7 2 12 8 7 1 3 2 1 6 0 5 3 Apodemus sylvaticus 3 1 11 4 7 2 7 2 1 13 7 5 7 Apodemus uralensis 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0 0 0 Apodemus sp. 8 0 10 5 7 5 1 1 9 5 1 10 2 Micromys minutus 0 4 1 1 7 0 2 2 0 13 0 1 1 Mus musculus 1 0 9 2 2 5 2 0 3 1 2 3 8 Mus spicilegus 1 0 2 0 7 2 1 1 2 3 15 16 9 Mus sp. 1 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 Rattus norvegicus 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 2 0 Aves (indet.) 0 0 9 1 0 0 2 0 3 3 0 0 0 Amphibia (Pelobates fuscus) 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 4 2 Összesen - Total 76 38 192 96 94 95 145 111 47 247 70 234 139 a földi pocok (Microtus subterraneus) előfordulását bizonyítottuk mind a négy UTM négyzet területéről (3. táblázat). Valószínű, hogy csak a kis köpetminták miatt hiányoztak a csalitjáró pocok (Microtus agrestis), a közönséges kószapocok (Arvicola amphibius), valamint a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) maradványai egy-egy UTM négyzetből (3. táblázat). A bevezetőben említettük, hogy az emlőstani irodalomban a mezei pocok, a földi pocok, a kósza pocok és a vöröshátú erdeipocok előfordulásáról vannak korábbi leközölt adatok, de elterjedésükről és gyakoriságukról ismereteink még mindig nagyon hiányosak (Bihari et al. 2007). A csalitjáró pocok korábbi előfordulásáról a vizsgált területen szinte semmit sem tudtunk (Horváth 2007), de jelen vizsgálatok eredményei alapján elmondhatjuk, hogy ez a faj az egész térségben előfordul. Az északi pocok lelőhelye Balatonboglár környékén régóta ismert (Szunyoghy 1954, Nagy 1982, Gubányi 2007). Vizsgálataink során újabb lelőhelyekről, Szólád és Telki (YM18) környékéről sikerült kimutatnunk 19 egyed maradványait (1., 2a., 2b., 3. táblázat). A vizsgált területen élő egérfélék (Muridae) közül nyolc faj nagyszámú egyede (az emlőszsákmány 33,3%-a) került elő (3. táblázat). Az erdei egerek közül a pirók erdeiegér (Apodemus agrárius), a sárganyakú erdeiegér (A. flavicollis) és a közönséges erdeiegér (A. sylvaticus) egyedek fontos zsákmányai a gyöngybaglyoknak és az egész térségben gyakori kisemlősök- nek tekinthetők (3. táblázat). A kislábú erdeiegér (A. uralensis) maradványai Látrány és Telki (YM18) valamint Miklósi (YM27) környékéről is előkerültek (1., 2a., 2b., 3. táblázat). A kislábú erdeiegér Somogy megyei előfordulása a múlt században nem volt ismert (Lanszki & Purger 2001), de az elmúlt évtizedben több helyről is sikerült kimutatni (Purger 2008, 2013, 2014). A törpeegér (Micromys minutus), a házi egér (Mus musculus), a güzüegér (Mus spicilegus) és a vándorpatkány (Rattus norvegicus) a gyöngybaglyok köpete- iből sok helyről előkerültek (1., 2a., 2b., 3. táblázat), így a térségben közönséges fajoknak tekinthetők. A felsorolt fajok közül a güzüegér előfordulását az irodalom nem említi és az emlőstani atlaszban megjelent elterjedési térképen sem találunk előfordulási pontokat (Cserkész & Horváth 2007). Eredményeink azonban arra utalnak, hogy a güzüegér a vizsgált területen gyakori kisemlős faj, melynek maradványai szinte minden UTM négyzetből előkerültek (1. 3. táblázat).
