A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Purger J. Jenő: Kisemlősök faunisztikai felmérése Külső-Somogy északnyugati részén, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján
106 PURGER J. JENŐ 1. ábra: A vizsgált terület (YM07, YM18, YM27, YM29) elhelyezkedése Magyarország UTM rendszerű hálótérképén. Figure 1: Situation of the investigated area (YM07, YM18, YM27, YM29) in the UTM grid map of Hungary. Alapítvány (GyA) munkatársai végezték (1. táblázat). Sajnos a vizsgált terület egy jelentős részén (YM08, YM17, YM19, YM28) a többszörös terepbejárás ellenére sem sikerült megtalálni a gyöngybaglyok költő- és pihenőhelyeit, így köpeteket sem tudtunk gyűjteni. A lelőhelyeken minden egész köpetet begyűjtöttünk, de többségük korát nem lehetett biztosan meghatározni, így a megadott dátumok csak a gyűjtés idejét jelzik (1. táblázat). Szétbontásukat száraz technikával végeztük (Schmidt 1967, Mikuska et al. 1979). A kisemlősök meghatározása csonttani bélyegek alapján történt (Ács 1985, KryStufek 1985, 1991, KryStufek & Janzekovió 1999, März 1972, Niethammer & Krapp 1978,1982,1990, Schmidt 1967, Újhelyi 1989, Zörényi 1990, Yalden 1977, Yalden & Morris 1990). A Sylvaemus szubgénuszba tartozó fajok meghatározásánál Tvrtkovió (1979) módszerét követtük. A koponya sérülései miatt meghatározhatatlan példányok, mint Apodemus sp. szerepelnek a táblázatokban (2a., 2b., 3. táblázat). A Neomys génuszba tartozó két faj, a közönséges vízicickány (Neomys fodiens) és a Miller-vízicickány (A/, anomalus) meghatározását Tvrtkovió et al. (1980) által leírt módon végeztük. A házi egér (Mus musculus) és güzüegér (M. spicilegus) elkülönítésénél Macholán (1996) határozókulcsát használtuk. A Mus és Rattus génuszba tartozó, nehezen határozható vagy sérült példányok, mint Mus sp. és Rattus sp. kerültek a fajlistákra (2a., 2b., 3. táblázat). Az emlősfajok magyar és tudományos neveit Bihari et al. (2007) munkája alapján használtuk. Eredmények és értékelés A vizsgált területen a gyöngybagoly köpetek lelőhelyei egy eset kivételével egyházi épületek, templomok tornyai és padlásai voltak (1. táblázat). A begyűjtött 1313 köpetből 3630 zsákmányállat maradványai kerültek elő (1. táblázat), azaz egy köpet átlagosan 2,8 zsákmány maradványait tartalmazta. A területen élő gyöngybaglyok táplálékában kisemlősök domináltak (98,4%). A zsákmány mindössze 1,6%-át alkották madár- és kétéltű maradványok (2a., 2b. táblázat). A szétbontott köpetekből 25 kisemlős faj 3572 egyedének maradványai kerültek elő (3. táblázat). A kimutatott emlősfajok közül tizenhárom védett és egy fokozottan védett (Fazekas 2012), így a vizsgált területen a fokozottan védett gyöngybaglyok emlőstáplálékának 37,3%-a védett, illetve fokozottan védett kisemlős fajok egyedeiből állt (3. táblázat). A gyöngybaglyok emlőstáplálékának 33,26%-át a cickányalakúak (Soricomorpha), 0,06%-át a denevérek (Chiroptera), 66,68%-át a rágcsálók (Rodentia) rendjébe sorolt fajok egyedei alkották. A köpetekből kimutatott hat cickányfaj közül a vizsgált területen a keleti cickány (Crocidura suaveolens) és az erdei cickány (Sorex araneus) volt a leggyakoribb. A mezei cickány (Crocidura leucodon) és a törpe cickány (Sorex minutus) az előző fajoknál kisebb számban, de minden UTM négyzet területén előfordult. A Miller-vízicickány (Neomys anomalus) maradványai az YM07-es
