A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Kovács-Hajdu Katalin - Nagyapári Nikolett - Bende Zsolt - Lengyel Gábor - Sovány Krisztina - Görföl Tamás - Valovics Szilvia - Lanszki József: A Kaposvári Egyetem parkjának állatvilága
A KAPOSVÁRI EGYETEM PARKJÁNAK ÁLLATVILÁGA 99 A legmagasabb szintet a fatermetű növényzettel borított felszín jelenti. Ez esetben figyelmen kívül hagytuk, hogy a fás vegetáció alatt milyen más kategóriába sorolható terület található meg. A fajokban rendkívül változatos parkban a fás szárú növények között jelentős számban találhatunk őshonos lombhullató fajokat, mint a fekete nyár (Populus nigra), közönséges nyír (Betula pendula), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), bükk (Fagus sylvatica), szelídgesztenye (Castanea sativa), kocsányos tölgy (Quercus robur), vadcseresznye (Cerasus avium), korai és hegyi juhar (Acer platanoides, A. pseudo- platanus), kislevelű és ezüsthárs (Tilia cordata, T. argentea), vagy a magas kőris (Fraxinus excelsior). Nagy arányban fordulnak elő továbbá olyan idegenhonos lombhullatók, amelyeket gyakran ültetnek parkjainkba: páfrányfenyő (Gingko biloba), amerikai tulipánfa (Liliodendron tulipifera), fekete dió (Juglans nigra), törökmogyoró (Corylus colurna), platán (Platanus x hybrida), vörös tölgy (Quercus rubra), fehér vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), szivarfa (Catalpa bignonioides), júdásfa (Cercis siliquastrum). Közülük érdemes különös figyelmet fordítani a hazai körülmények között inváziósan viselkedőkre, mint a zöld juhar (Acer negundo), fehér akác (Robinia pseudo-acacia), bálványfa (Ailanthus altissima), vagy a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia). Az örökzöld fajok közül ezen a vidéken egyik sem fordul elő természetes körülmények között, viszont kedvelt dísznövények, így a Kaposvári Egyetem parkjában is megtalálható a nyitvatermők közül a kolorádói és andalúziai jegenyefenyő, vagy más néven kolbászfenyő (Abies concolor; A. pinsapo), a közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii), a közönséges és szúrós lucfenyő, amely ezüstfenyő néven ismert (Picea abies, P. pungens), a feketefenyő (Pinus nigra), az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), az oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana), valamint a keleti és nyugati tuja (Thuja orientalis, T. occidentalis), a közönséges és nehézszagú boróka (Juniperus communis, J. sabina), a tiszafa (Taxus baccata), továbbá a zárvatermőket képviselő Júlia-borbolya (Berberis julianae) és balkáni babérmeggy (Prunus laurocerasus). A cserje termetű őshonos fajokat a cserszömör- ce (Cotinus coggygria), veresgyűrü-som (Cornus sanguinea), fekete bodza (Sambucus nigra), közönséges fagyai (Ligustrum vulgare) képviseli, míg az idegenhonos fajok közül jelen van a közönséges ma- hónia (Mahonia aquifolium), a kerti tamariska (Tamarix tetrandra), a jázmin (Jasminum sp.), a közönséges orgona (Syringa vulgaris), és a ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum). A cserjék legnagyobb része a fák árnyalásában fejlődik elszórtan, illetve nagyobb, sűrűn ültetett foltokban, míg kisebb kiterjedésben előfordulnak olyan bokros területek is, ahol a cserje termetű egyedek jelentik a legmagasabb növényzeti szintet. Áfák és cserjék között, illetve alatt rendszeresen nyírt gyep terül el, túlnyomórészt zavarástűrő gyepalkotókkal. A gondozott parkot változatos fajösszetételű egynyári dísznövényekből kialakított ágyások is színesítik. Az elkülönített kategóriák gyakoriság szerinti eloszlása a következőképp alakul: a legkisebb terület- arányuk a virágos dísznövényekből álló ágyásoknak és a cserjéseknek van, mindkettő részesedése 1-2% körüli. Ezt követik a növényzet nélküli betonfelületek (járdák, kisebb terek, parkolók) 4-5%-nyi kiterjedésükkel, majd a megközelítőleg 30-35%-ot kitevő gyepterületek. A fennmaradó, és egyben legnagyobb részt, a fatermetű növényzettel borított foltok teszik ki körülbelül 60%-kal. Fontos megjegyezni, hogy az eltérő jellegű növényzeti foltok viszonylag jól elkülönülnek egymástól, többé-kevésbé hiányoznak a szegély-jel- legű, átmeneti élőhelyek, amelyek jelenléte további állatfajok megtelepedésének is kedvezhetne. A gerinctelen fajokat egyrészt megfigyeléssel és hálózással, másrészt kuvik köpetvizsgálatból, illetve a parkban elhelyezett talajcsapdák anyagából mutattuk ki. A madarak, hüllők és kétéltűek adatai alkalmi megfigyelésekből származtak. Az emlősfajokat részben közvetlen megfigyelésekkel, részben élvefogó csapdázással, valamint bagolyköpet-vizsgálatok során azonosítottuk. A megfigyelések alapvetően a müutak- kal körülhatárolt háromszög alakú területre vonatkoznak (1. ábra), bár a bagolyfajok egyedei vadászhattak ennél nagyobb területen is. A Kaposvár-Toponár térségére vonatkozó korábbi előfordulások felderítése érdekében számos szakcikket és összefoglaló munkát, így Somogy megye faunakatalógusát (szerk. Ábrahám 2001), valamint újabb közleményeket néztünk át részletesen. A madarak esetén a MME Nomenclator Bizottság (2008) által javasolt nevezéktant, emlősök esetén Bihari et al. (2007) nevezéktanát alkalmaztuk. Eredmények A Kaposvári Egyetem Kaposvár-Toponár határában elterülő kampuszának parkjában összesen 320 állatfaj jelenlétét mutattuk ki. Invertebrata - gerinctelenek Gastropoda - Csigák Árionlusitanicus (Mabille, 1868) spanyol lantoscsiga I; Xerolenta obvia (Menke, 1828) lapos kórócsiga; Helix pomatia (Linnaeus, 1758) éti csiga, V. Diplopoda - Ikerszelvényesek Glomeris pustulata (Fabricius, 1781); Megaphyllum unilineatum (Koch, 1838) egyvonalas vaspondró; Polydesmus collaris (Koch, 1847) sárganyakú ikerszelvényes. Arachnida - Pókszabásúak Araneus quadratus (Clerck, 1758) négyes keresztespók; Misumena vatia (Clerck, 1757) viráglakó karolópók; Pisaura mirabilis (Clerck, 1757) csodáspók; Saiticusscenicus(Clerck, 1757) színészpók; Thomisus onustus (Walckenaer, 1805) fehér karolópók.
