A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Purger J. Jenő: Kisemlősök faunisztikai felmérése Somogy megye északkeleti részén, gyöngybagoly Tyto alba (Scolopi, 1796) köpetek vizsgálata alapján
KISEMLŐSÖK FAUNISZTIKAI FELMÉRÉSE SOMOGY MEGYE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN, GYÖNGYBAGOLY TYTO ALBA (SCOPOLI, 1769) KÖPETEK VIZSGÁLATA ALAPJÁN 83 serotinus) maradványai Nagyberényből (BS88) kerültek elő (1., 2c. táblázat). A denevérek részesedése a gyöngybaglyok táplálékában általában elenyésző, a leletek faunisztikai jelentősége nem elhanyagolható még akkor sem, ha az ország egyik legegyenletesebben előforduló denevérfajáról van szó (Bihari 2007b). A mogyorós pelék (Muscardinus avellanarius) is ritka zsákmányai a gyöngybaglyoknak, ennek ellenére a faj elterjedési mintázatának vizsgálata során a köpet- elemzések rengeteg információval szolgáltak. A vizsgált térségben négy UTM négyzet területén gyűjtött köpe- tekből (BS79, BS78, BS89, BS88) sikerült kimutatnunk több példányát (3. táblázat). A Balaton környékéről alig van e faj elterjedését igazoló publikált adat (Bakó 2007), így ezek az eredmények nagyban hozzájárulnak az ország területén élő mogyorós pelék elterjedésének megismeréséhez. A gyöngybaglyok emlőszsákmányának több mint 80%-a rágcsáló (Rodentia) volt. Amezei pocok (Microtus arvalis), mint az ország egyik leggyakoribb emlősfaja, a vizsgált területen is igen gyakorinak számít, amit az is igazol, hogy a gyöngybaglyok szinte minden második rágcsáló zsákmánya mezei pocok volt! A hörcsögfélék (Cricetidae) kiemelkedően magas százalékos részesedése (az emlőszsákmány 48,4%-a) elsősorban a mezei pocok nagyszámú egyedének köszönhető. A hörcsögfélék (Cricetidae) közül a mezei pockon kívül, kisebb egyedszámmal, de az egész vizsgált területről a földi pocok (Microtus subterraneus) és a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) egyedei is előkerültek (3. táblázat). Az emlőstani irodalomból eddig csak a mezei pocok és a földi pocok (BS77, BS89) helyi jellegű előfordulásáról volt tudomásunk (Schmidt 1974a, 1974b, 1976, Nagy 1988), tehát jelen előfordulási adatok kiegészítik a fajok elterjedésével kapcsolatos ismereteinket. A csalitjáró pocok (Microtus agrestis) egy UTM négyzet kivételével (BT80) mindenütt kimutatható volt, a közönséges kószapocok (Arvicola amphibius) előfordulási mintázata viszont egyenetlen eloszlásra utal (3. táblázat). Az Ádándon (BS89) gyűjtött köpe- tekből egy északi pocok (Microtus oeconomus) koponyamaradványai is előkerültek (1., 2b. táblázat). Annak ellenére, hogy csak a köpet lelőhelye ismert és nem tudhatjuk pontosan, hogy a bagoly hol zsákmányolta az északi pockot, az adat jelzés értékű. Valószínűsíthető, hogy ez a kisemlős faj a Balaton déli partja mentén a jelenleg ismert elterjedési területén (Gubányi 2007) kívül is előfordul (lásd pl. Purger 2008). A vizsgált területen élő egérfélék (Muridae) közül nyolc faj nagyszámú egyede (az emlőszsákmány 34,4%-a) került elő (3. táblázat). A pirók erdeiegér (Apodemus agrárius), a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) és a közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) egyedek fontos zsákmányai a gyöngybaglyoknak és az egész térségben gyakori kisemlősöknek tekinthetők (3. táblázat). A kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis) Somogy megyei előfordulásáról a múlt században nem volt tudomásunk (Lanszki & Purger 2001), de az elmúlt évtizedben több helyről is sikerült kimutatni (Purger 2008). A vizsgált területen két egyed maradványai kerültek elő Ádándon (BS89), és egy egyed maradványai Nagyberényben (BS88) gyűjtött köpetekből (2b., 2c. táblázat). Az újabb lelőhelyek fontosak a kislábú erdeiegér dél-nyugati elterjedési határának pontos meghatározása szempontjából (Cserkész 2005). A törpeegér (Micromys minutus) és a házi egér (Mus musculus) Balatonszabadi előfordulásáról már tudtunk (Schmidt 1976). Eredményeink azonban arra utalnak, hogy a törpeegér igaz kis egyedszámmal, de az egész vizsgált területen előfordul. A házi egér és a güzü- egér (Mus spicilegus) pedig gyakori fajai a térségnek, ami nagy valószínűséggel a vándorpatkányról (Rattus norvegicus) is elmondható annak ellenére, hogy ez utóbbi faj egyedeit nem mutattuk ki minden UTM négyzetből (1. 3. táblázat). Eredményeink 22 kisemlős faj előfordulási adataival gazdagítják Somogy megye emlősfaunájának ismeret- anyagát. Fontos eredmény a kislábú erdeiegér újabb előfordulásainak dokumentálása, valamint az északi pocok maradványainak előkerülése Ádánd környékéről. Köszönetnyilvánítás Köszönöm Szinai Péternek, Tóth Tamásnak és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársainak a köpetek begyűjtésénél, Dr. Csorba Gábornak a denevérek meghatározásánál, Dr. Bihari Zoltánnak az emlőstani irodalom összegyűjtésénél, Légvári Katalinnak és Purger Eleonórának pedig a köpetek tisztításában nyújtott segítséget.
