A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
236 HORVÁTH J. GYULA és EPERJESSY ERNŐ Amikor telepesek vagy telepesrajok érkeztek, akkor erdőt irtottak, tuskóztak, hogy alkalmas terepet biztosítsanak a földművelésnek. Példának említhetjük: az ibafai telepesek 1745-ben érkeztek Horvátországból. A falu és a szántóföldek helyét erdőirtással tették lakhatóvá és művelhetővé. Kollárovits Sebestyén mozsgói plébános írja, hogy 1793-ban Ibafán még látott hatalmas tuskókat, amelyek az erdőirtásból maradtak.6 Elképzelhető a hatalmas munka, ha még 50 év múlva sem sikerült egészen megtisztítani a terepet. Áfának értékesebb részét nyilván építéshez és tűzifának használták fel, a kevésbé értékeset pedig elégették. Ezidőben az erdőirtás kissé nagyobb hasznot adó formája a fahamu égetés, a hamuzsír főzés és a faszén égetés volt. Ugyanis a hamuégetők a kivágott fának nemcsak az értékesebb részeit - hasáb, dorong, ágfa, tuskó - használták fel, hanem hamunyerés és hamu- zsírfözés céljára a gallyakat (rozsét) és a száraz lombot is elégették. A Pécsi Püspöki Levéltárban található egy 1766-ból való egyházmegyei lélekszám-összeírás, amelyhez küldött jelentésében a mozsgói plébános a plébániához tartozó falvak adatai után külön felsorolja a falun kívül élő (vizes-) molnárokat és hamuzsírfő- zőket. Ebbe a sorba veszi a hamuégetőket is. A „His accedunt Molitores et Accsungistore per diversa loca dispertí' részben olvasható: - Szentlászlón túl fekvő Bikinben lakik a Festetics uradalom hamuégetője. - Azután: „Post Boldogasszonyfa in Monte cingarórum - (Boldogasszonyfán túl, a Cigányhegyen) - hamu- zsírfőzők laknak." Még egy adat számunkra: „In Puszta Lukafa, post Hertelend: accsungister Joannes Pruk cum Margaritha. - Hertelend után Lukafapusztán lakik Pruk János, (feleségével) Margittal, akik hamuzsirfőzők"7 Orbán György somogyhárságyi plébános, aki 1857- ben írta a plébánia történetét, feltünteti a plébánia lakott helyeit: „Ezen plébániához tartozik Nagy és Kis Hárs- ágy, Magyar Lukafa és Viszló helységek és a Vitorági puszta.” Ugyanott Vitorág pusztáról, - amely akkor külterületi hely Magyarlukafa határában, - a következőképpen beszél: „Az idetartozó Vitorág pusztán hamu- zsírfőzés volt, melly 1846-ban megszűnvén úgy szólva egészen néptelen.”8 Itt említjük meg, hogy más zselici erdőrészekben és falvak művelés alatti mezeiben Hamuháza, Hamuhá- zi-mező, Hamuházi-dülő, Hamuházi-földek, Hamuhá- zi-rét, Hamusgödör, Hamusdomb, stb. (még Pepelka, Pepelárnica - horvát: hamuégető hely formában is) dűlőnevek őrzik e régi mesterség emlékét.9 Mozsgó köz- igazgatási határában lévő Elekmajor pusztát a XX. sz. végén is régi nevén, Kalamázvölgyként ismeri a nép6 Sajnos a feltalált kéziratokban Horváth J. Gy. a forrás pontos vonatkozásait nem jelöli. 7 H. J.Gy. Kéziratrészleg: 43-44. p. (Eperjessy Ernő birtokában, 2012) 8 Vitorág a XIX.sz. végén uradalom (puszta), 1945 után állami gazdaság. Az 1990-es években elnéptelenedett. 9 Somogy vármegye földrajzi nevei Szerk:.Várkonyi Imre, Király Lajos. Akadémiai Kiadó, Bp.1974. 946. p.; Király Lajos: Ipartörténeti emlékek Somogy megye földrajzi neveiben. In: Kutatások a gazdasági és társadalmi élet szolgálatában. Dél-Dunántúli Konferencia -Szekszárd. 1975. Megjelent: Szekszárd,1976.156-163. p. nyelv.10 Ugyanis az ipari hasznosításra (szappanfőzés, üveggyártás, papír- és lőporgyártás stb. célra) készült hamuzsír népies neve szlávos változatában: kalamász. Ez utóbbi a délszláv kolomaz- azaz kocsikenőcs szóból ered, mivel a korábbi századokban a hamuzsírt kocsikenőcsként, keréktengelyek síkosítására is használták. A hamuzsír magyar elnevezése Dunántúlon általában degec, az Északi-Hegyvidéken szalajka, a hamuzsírfő- zőké pedig (valószínűen rideg életkörülményeik miatt) a Zselicben: hamusbetyár. Németül: aschenbrenner, horvátul pepelar, pepelari,11 Ugyanis nemzetiségük szerint többnyire németek és „tótok”, ez utóbbi az akkori értelmezés szerint nemcsak szlovákot, hanem horvátot és szlovént is jelentett. A XVIII—XIX. század során a Mecsekben és a Zselicben az erdőknek komplexebb hasznosítására - mintegy másodfokon - az üvegkészítés jelent meg, amelyhez ugyancsak az erdők szolgáltatták egyik legfontosabb nyersanyagot. A hamuból hamuzsír készült, ami tulajdonképpen káliumszóda (káliumkarbonát - K2C03), az üvegkészítés egyik legfontosabb alapanyaga. Egyrészt a fa elégetése szolgáltatta a nagy hőigényű üzemhez a szükséges energiát, az üstök alatt visszamaradó hamuból pedig újra hamuzsír készült, így az üzem önmagát táplálta nyersanyaggal.12 Természetesen a kohókban eltüzelt fahasábok hamuja nem volt elegendő, továbbra is szükség volt e célra termelő hamuégetők és hamuzsírfő- zök munkájára. Ezért a huták környékén a hamuégetők és a hamuzsirfőzők nem fogytak, hanem szaporodtak.13 Annál is inkább, mert a hamuzsír (ikrás libazsírra emlékeztető áttetsző anyag, ezt később igény szerint e célra készített kemencékben, kristályos por állapotig tepsikben hevítették tovább), az üveggyártás mellett, mint több más fontos iparág nyersanyaga, piacon is egyre keresetebb cikk. Ilyenképpen, hogy a hamuzsirégetés, majd az üveggyártás megjelenése a megközelíthetetlen őserdők mélyén, az ott lakóknak a túlélést biztosította, a földesuraknak némi többlet hasznot is hozott. Ezeken túl a földet birtokló nemességnek azért is jól jött az üveggyártás, mert ez a hatalmas erdőfaló mesterség mind több irtásföldet szabadított fel a földművelés számára, a szántóföld pedig a korabeli perspektívák szerint a lehető legnagyobb hasznot jelentette. Ugyanakkor a jobbágyszolgáltatásokon alapuló nemesi nagybirtok rendszeren a Mecsek és a Zselic térségében éppen ezek a kis erdei manufaktúrák ütötték az első rést. Ugyanis a hamuzsírfőzés, faszénégetés, majd az üveggyártás a szokványos jobbágymunka rendszerében megbukott, teljesen ráfizetésesnek bizonyult. Ezt még a pécsi egyházmegye kiváló kormányzati egyéniségének, Bohus kanonoknak is be kellett látnia, 10 Adatközlő: Németh Györgyné Pamuki Ágnes, 79 é. 2003. Almáskeresztúr (Elekmajor); Vusics Jánosné Hamarics Julianna, 88 é. Almamellék, 1997. 11 Horvát nyelvi konzulens: Frankovics György 12 1 q hamuzsír előállítására 40-50 q fahamura, illetve 60-70 köbméter tömör bükk és tölgyfa elégetésére volt szükség. In: Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808). Somogy megye múltjából. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1971. - A hamuzsír készítésének módja: A fahamut hatalmas fakádakban vízben áztatták.. Több nap után a lúgos vizet leszűrték, nagy üstökben addig forralták, amíg libazsír sűrűségű anyagot, hamuzsirt kaptak. 13 H. J.Gy.Kéziratrészleg: 44.p.
