A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Honti Szilvia - Hajdú Ádám Dávid - Költő László - Molnár István - Németh Péter Gergely - Sipos Carmen: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007-2011 között
120 HONTI SZILVIA - HAJDÚ ÁDÁM DÁVID - KÖLTŐ LÁSZLÓ - MOLNÁR ISTVÁN NÉMETH PÉTER GERGELY - SIPOS CARMEN Az általában téglalap formájú, félig földbemélyített, a tetőszerkezetet ágasfával alátámasztó gödörház/ve- remház az egyik legismertebb jelenség típus nemcsak Somogy megye (Németh 2007a, 35-40., Németh 2007b, 41-46.) és Pannónia tartomány, de a Római Birodalom más területén és annak határain túl is.22 A lelőhelyen általunk feltárt házak négy csoportba sorolhatók be. A legáltalánosabb és lelőhelyünkről a legnagyobb számban felszínre került háztípust a téglalap formájú, két rövidébb oldalán középen elhelyezett, egy-egy oszloplyukkal rendelkező szerkezet jelentette (VII. t. 3^4.). Ennek lehetett feltételezhetőleg egy variációja, amikor a két rövidébb oldal mentén elhelyezett oszlopok mellett, azokkal egy vonalban, de a ház közepén egy további oszlophelyet alakítottak ki. Ezen két típustól jelentősen eltért a 89. és 200. objektumoknál megfigyelt szerkezet. A 200-as objektum esetén ugyanis a rövidébb oldalak mentén nem egy-egy cölöplyuk volt, hanem közvetlen egymás mellett, jól elkülöníthető módon kettő-kettő (VII. t. 6.). Az oszlopok ilyen jellegű elrendezése feltételezhetőleg a ház eltérő funkciójából fakadhatott. Szintén különbözött a lelőhelyünkön megfigyelt általános típustól a 89-es objektum szerkezete. Itt a tetőszerkezet fő megtámasztására a két rövidébb oldal mentén kialakítottak egy-egy igen nagy átmérőjű és mély cölöplyukat, azonban a ház nagysága és a feltárás során megfigyelt egyéb sajátosságok miatt ezt kiegészíthették a két hosszabbik oldal mentén további kisebb cölöplyukakkal (VII. t. 5.). A cölöpszerkezetnél megfigyelt különbségek ellenére a házak igen sok hasonlóságot mutattak. Mindegyikük téglalap formájú, kelet-nyugati tájolású, földbemélyített volt és területük 20-30 m2 között váltakozott.23 * Minden esetben megfigyelhető volt a tapasztott padló valamilyen formája. Tüzelőberendezés nyomát mindössze két esetben sikerült (89, 200. objektum) dokumentálni. A tetőzet anyagára-szerkezetére vonatkozólag jelenség vagy leletanyag nem került elő. A falazatra vonatkozólag is mindössze a 89-es objektum szolgált információval. A gödörház szélei mentén előkerült vesz- sző, illetve deszkalenyomatos patics maradványok a ház felmenő falazatára utalhatnak. Az előkerült kemencék két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot a kerek, földbevájt, egyrétegű platnival rendelkező kemence típus (4, 70, 72, 148, 167. objektumok) jelentette, melyekhez földbevájt előtér gödör csatlakozott. A platni bontása során hőtartó rétegként kavicsot vagy kerámiát találtunk. A kutatás jelenlegi állása szerint ezek az ún. külső kemencék feltételezhetőleg sütő/főző funkcióval bírhattak. A másik csoporthoz az edényégető kemencék sorolhatók (8,198. objektum). Az általunk feltárt két objektum kerek alaprajzú volt, tüzelőterüket egy 22 A veremházakra vonatkozó szakirodalom: Pannónia esetében lásd: Bóna 1988, 401-414., Budai Balogh 2009, 77-110., Cencic 2004,9-116., Gabler 1980/81,71-101., Gabler 1982, 57-127., Horvath 1987, 59-81., Kocztur 1972, 43-57., OttomAnyi 2005, 67-132., OttomAnyi 2007, 7-239., Pest 2007, 249-325., Szönyi 1996, 249- 256., Barbaricumra vonatkozólag lásd: Dinnyés 1997, 367-373., Donat 1998, 1-50., Droberjar 1997., Pest 2007, 351-377., Leube 1992, 130-146., 23 Ez alól egyetlen kivétel említhető a 89-es objektum, melynek mind mérete (40 m2), mind szerkezete jelentősen eltért a többi feltárt házétól. tartóborda osztotta ketté, rostélyukon pedig 3 koncentrikus körben helyezkedtek el a lyukak (VII. 1.1-2.). A tüzelőtér földbevájt oldalfala vastagon átégett, de tapasztás nyomait nem észleltük. Az égetőtér alsó részét szintén földbevájták, felmenő falait betapasztották, és a metszetre bontás során megfigyelhető volt az oldalfal fokozatos összeszűkülése, amely alapján feltételezhető, hogy a kemence kupolája félgömb formájú lehetett. A római korra datálható objektumok mellett még feltárásra került egy kora bronzkori - a Somogyvár- Vinkovci kultúra időszakára tehető - gödör és egy későbbi, feltehetően a középkori vagy az újkori országút mellett futó árok is. A feltárt objektumok igen gazdag leletanyagot tartalmaztak. A fém leletek közül kiemelhető a közel 50 darab ezüst és bronz pénzérme, illetve a különböző formájú bronz fibulák, így omega-, aláhajtott lábú-, T-formájú- és hagymafejes fibulák. A vastárgyak közül a viselethez tartoztak a változatos formájú övveretek, a használati eszközök közé a sokféle szerszám, például véső, kés, vagy a nyílhegy. Ezen felül vas ekepapucsot találtunk egy épület, valamint vas csoroszlyát egy tárolóverem betöltésében. A római import áruk, így a terra sigillata és az üvegleletek kis számban ugyan, de lelőhelyünkről is ismertek, illetve fontos említést tenni még az egyik gödörház betöltéséből előkerült kék színű üveggyűrű töredékről is. Azonban az előbb felsorolt import áruk és fémleletek száma eltörpül a leletanyag legnagyobb hányadát kitevő kerámiaanyag mellett, melyek között a jellegzetes római kori szürke házikerámia különböző típusai kerültek elő. Ezeken kívül sok objektumból tipikus késő-kelta kerámia (pl.: grafitos kerámia, besimított edények, „S” profilú tálak, behúzott peremű tálak) és az ún. kézzel formált bennszülött kerámia (pl.: fazekak, tálak, fedők és az ún. dák csésze) is előkerült. A feltárt jelenségek döntő része, a belőlük előkerült leletanyag alapján a római korra, a Kr.u. 1-3. század közötti időszakra tehető, de a feltárás során előkerült hagymafejes fibulák és késő-római érmek alapján feltételezhető, hogy a telep bizonyos része egészen a Kr.u. 4. századig létezhetett. Az utóbbi évek során Somogy megye Balatonhoz közelebb eső régiójában elvégzett megelőző régészeti munkák mind azt bizonyították, hogy a megye ezen részén viszonylag sűrű település- hálózat létezett a késő kelta korban, mely falvak, nyílt színi telepek egy részének zavartalan továbbélése a római hódítás után is kimutatható. Ebbe a képbe igen jól illeszkedik a Lulla-Jabapuszta mellett feltárt telep, mely így újabb adalékkal szolgál Somogy megye késő-kelta és római kori történetéhez. Lulla, Jabapuszta - Jóreménység TSz Balatonendréd - Lulla összekötő út 4. lelőhely (Sipos Carmen) A lelőhely a Lullához tartozó Jabapuszta mellett, attól északra, található, az egykori országutat (földutat) és annak két oldalán lévő területet érinti. A Jaba-pataktól nyugatra lévő domb - a Jaba-hát - keleti oldalán lévő lelőhelyen jelentős szintkülönbségek voltak, keletre a patak felé erősen lejtett a terület.
