A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Papp Jenő: Dr. Szabó János Barna emlékezete (1929-2010)
92 PAPP JENŐ téma iránt fellobbantotta. Szelényi Gusztáv a hártyás- szárnyú rovarok (Hymenoptera) egyik nagyfajszámú csoportjával: a parazitoid fürkészekkel, nevezetesen a törpefürkészekkel (Proctotrupoidea) és fémfürkészekkel (Chalcidoidea) foglalkozott speciálisan. Az érdeklődő Szabó János Barna ugyancsak hamar felfigyelt ezekre a rovarokra, majd Szelényi Gusztáv vezette be ezek ismeretébe. Szabó János Barna legszívesebben növényvédelmi munkakörben helyezkedett volna el. 1956-ban az egyetemi elhelyező bizottság azonban úgy döntött, hogy a budapesti Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályába osztják be mint gyakornokot. Itt a bélférgek, parazita egysejtűek kimutatása, a betegség terjesztő kullancsok, szünantróp és szünbovin kétszárnyú rovarok (legyek, szúnyogok) tenyészhelyeinek a felderítése, határozása és esetenként ellenük való védekezés lett feladata. 1965-ben az Országos Vízügyi Igazgatóság „Árvízvédelemért” kitüntetésben részesítette elismerve az 1964. évi dunai árvíz során végzett szunyoginváziót megelőző és mérsékelő kiváló munkájáért. - 1978-ban áthelyezték a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Tanszékére ahol kereken tíz esztendeig oktatói tevékenységet folytatott. Medikus tancsoportoknak többnyire gyakorlatokat vezetett, segített szakdolgozatuk elkészítésében stb. A hallgatók mint élvezetes előadót és segítőkész tanársegédet kedvelték meg. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy nemegyszer megajándékozták emléktárgyakkal. - Az 1980-as évek első felében a szegedi József Attila Tudomány- egyetem Állattani Tanszéke felkérésére parazitológiai szakkollégiumi előadásokat tartott biológus hallgatók részére. Szabadidejében hű maradt a fürkészekhez, elmélyedt a proktotrupoideák kutatásába. Intenzív gyűjtései nyomán a hamar jelentőssé vált fürkész gyűjteménye tette lehetővé publikációs munkájának elkezdését. Saját gyűjteménye mellett a budapesti Magyar Természet- tudományi Múzeum törpefürkész anyagát is tanulmányozta. Már publikációs indulásakor megmutatkozott, hogy a proktotrupoideáknak világspecialistájává szándékszik lenni. Első cikke egy újguineai új genusz és faj leírása. Összesen 95 tanulmánya jelent meg jórészt magyar és néhány külföldi folyóiratban, több tanulmányát szerzőtársakkal készítette el (lásd a publikációs jegyzéket). Az általa leírt taxonok (fajok, genuszok) száma 259, új taxonjainak 22%-a bizonyult szinonimnak (Meggyaszai és Thuróczy 1998). Egyetemi doktori címét 1963-ban; a Magyar Rovartani Társaság kitüntetését, a Frivaldszky Imre Emlékérem bronz fokozatát szintén 1963-ban nyerte el (Papp 2010). Kandidátusi értekezésének témája a törpefürkészek egyik nagy családjának korszerű ismertetése „A Kárpát-medence scelionidáinak (Hymenoptera, Proctotrupoidea, Scelionidae) taxonómiája, ökológiája és ethológiája” címen, terjedelme 261 oldal kiegészítve 78 ábrával. Az értekezés nyilvános vitája 1967-ben zajlott le. A sikeres vita elismerésekép a Biológiai Tudomány Kandidátusa (=PhD) viselésére jogosították. A szakirodalomban való elmélyedését tetemesen segítette elő nyelvtudása. Német nyelven úgynevezett kongresszusi szinten társalgott. Az angol, francia, latin, olasz, orosz és spanyol nyelvű taxonómiai szövegeket folyamatosan olvasta. Korának törpefürkész specialistáival személyes ill. levelezési kapcsolatban állt, éspedig a cseh L. Masner-rel és J. Macek-kal, a romániai K. Fabricius-szal, az izraeli Q. Argaman-nal (azaz Nagy Károllyal), az olasz G. Mineo-val, a holland H. J. Vlug- gal, a német J. Oehlke-vel, a svéd A. Sundholm-mal és az ausztrál I. Nauman-nal. Számos külföldi múzeumot keresett fel tanulmányozva fürkész gyűjteményüket. így legalább néhány napot töltött a prágai, berlini, eberswaldei, stockholmi, lundi, perugai és palermói természettudományi intézményekben. Olyan korban telt el élete, amikor meglehetősen korlátozottan lehetett külföldre utazni. Az utazási nehézséget megkerülendő talán legkedveltebb szórakozási / kikapcsolódási tevékenysége az olvasás lett. A „Világjárók” sorozat (Gondolat Kiadó) valamennyi kötetét elolvasta és könyvtárát gazdagította. Egyéb útleírásokat is szívesen elolvasott. A gyerek- és diákköri vonzalma a vasút iránt tovább élt benne, aminek jeleként menetrendeket, mozdonyokról és vonatokról / pályaudvarokról megjelent könyveket vásárolt meg, sőt gyűjtött kisebb vasúti tárgyakat. Észjárására és gondolatvilágára jellemző, hogy rengeteg (részben közszájon forgó) viccet tudott jóízűen és csattanósan előadni . A viccek többsége korának politikai visszásságait és fonákságait pellengérezte - szellemesen karikírozva az épülő szocializmus ellentmondásait. Amikor „vég nélkül folyt belőle” a viccek sokasága, akkor olykor-olykor felmerült bennem a megsejtés, hogy közülük számosnak maga Szabó Jancsi a kútfője... 1988. szeptember 1-től leszázalékolták és nyugdíjazták. A már említett háborús élmények és az azóta eltelt hosszú évek során üldözési képzetekké (paranoidá) terebélyesedtek lelki világában. Emiatt főleg nyugdíjas éveiben pszihiátriai kezelésben részesült. A betegápolás embertpróbáló terhét elsősorban felesége, Ilonka, önfeláldozó alázattal viselte el. A férje iránti rendíthetetlen szeretet élt benne, ami erőt adott neki az ápolásához és bizakodást a jobbrafordulásában. Vele még 1956. augusztus 4-én kötött házasságot. Több mint öt évtizedes házasságuk egymás iránti töretlen szeretetben telt el. Egyetlen leányuk, Zsuzsa, 1959-ben született. A szülők nyugdíjas korukban a budapesti (üllői-úti) lakásukat felváltották falusi lakhellyel: a börzsönyalji Perőcsényben vásároltak egy parasztházat. Innen 2009-ben Kiskunhalasra költöztek, ahol Ilonka rokonsága élt. A rokoni környezetben megkönnyebbülhettek az ápolás nehézségei és gondjai. Szabó János Barna 2010 április 15-én hunyt el Kiskunhalason, földi maradványait elhamvasztották. Megemlékezett: Dr. Papp Jenő Magyar Természettudományi Múzeum Budapest
