A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Purger J. Jenő: Kisemlősök faunisztikai felmérése Somogy megye északkeleti részén, gyöngybagoly Tyto alba (Scolopi, 1796) köpetek vizsgálata alapján
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 01: 81-90 Kaposvár, 2013 Kisemlősök faunisztikai felmérése Somogy megye északkeleti részén, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján PURGER J. JENŐ Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Állatökológia Tanszék, H-7624 Pécs, Ifjúság útja 6., e-mail: purger@gamma.ttk.pte.hu Purger J. J.: Small mammal fauna survey in north-eastern part of Somogy county (Hungary), based on Barn Owl Tyto alba (Scopoli, 1769) pellet analysis. Abstract: Pellets were collected between 1999 and 2009, from 20 localities (investigated area: BT80, BS79, BS78, BS77, BS89 and BS88, according to 10*10 km UTM grids). In a total of 1570 Barn Owl pellets there were 4127 prey remnants. Small mammals were dominating (97.8%). 22 mammal species were evidented: Crocidura leucodon, C. suaveolens, Sorex araneus, S. minutus, Neomys anomalus, Talpa euro- paea, Eptesicus serotinus, Muscardinus avellanarius, Microtus agrestis, M. arvalis, M. oeconomus, M. subterraneus, Arvicola amphibius, Myodes glareolus, Apodemus agrárius, A. flavicol- lis, A. sylvaticus, A. uralensis, Micromys minutus, Mus mus- culus, M. spicilegus, Rattus norvegicus). Remnants of birds, amphibians and insects consisted 2.2 % of total prey. Keywords: diet, distribution, Soricomorpha, Chiroptera, Ro- dentia Bevezetés A Dél-dunántúli régió emlősfaunájáról országos viszonylatban is jelentős ismeretanyaggal rendelkezünk (Bihari et al. 2007), ami részben annak köszönhető, hogy Somogy megye területén szerteágazó emlőstani kutatások folytak (Lanszki & Purger 2001) és jelenleg is folynak. A leírtak ellenére vannak még hiányosságok, például a megye északkeleti részén előforduló kisemlősökről alig van publikált adat. Balatonszabadinál 1971-ben gyűjtött erdei fülesbagoly (Asio otus) köpetekből négy kisemlős faj, a mezei pocok (Microtus arvalis), a földi pocok (Microtus subterraneus), a törpeegér (Micromys minutus) és a házi egér (Mus musculus) egyedeinek maradványai kerültek elő (Schmidt 1974a, 1974b, 1976). Tab mellett 1983-ban egy elhagyott pajtában és gabonaraktárban gyűjtött gyöngybagoly (Tyto alba) köpetekből a mezei pocok és a földi pocok mellet az erdei cickány (Sorex araneus), a törpe cickány (Sorex minutus) és az erdei egér (Apodemus sp.) jelenlétét is kimutatták (Nagy 1988). Az idézett munkák alapján a megye északkeleti részén tehát mindössze hat kisemlős faj (és valamelyik erdeiegér faj) előfordulásáról van tudomásunk. Magyarország emlőstani atlaszában (Bihari et al. 2007) a vizsgált területen belül a felsorolt fajokon kívül még néhány kisemlős faj elterjedési térképén találunk előfordulási pontokat. Ezek szintén bagolyköpetek- ből származó adatok (Tengőd, Som, Ádánd, Siójut), melyek az atlasz készítése során még nem voltak publikálva és jelen dolgozatban lesznek leközölve. A bagolyköpet vizsgálatok hatékony indirekt módszerei a kisemlős fauna felméréseknek, és Magyarországon e módszer alkalmazásának komoly hagyománya van (pl. Schmidt 1967, Kalivoda 1999, Bihari et al. 2007). Somogy megye kisemlős faunájának eddigi szisztematikus felmérése során a gyöngybaglyok köpeteinek begyűjtését és vizsgálatát alkalmaztuk és eddig több mint 16 ezer köpetet dolgoztunk fel, melyekből közel 49 ezer kisemlős maradványai kerültek elő (Purger 1996, 1997, 1998, 2002, 2004, 2005, 2008). A megye északkeleti részén előforduló kisemlős fajok jelenlétéről, gyakoriságáról, elterjedéséről nagyon keveset tudunk, ezért a munka célja az volt, hogy gyöngybagoly köpetek begyűjtésével és vizsgálatával elvégezzük a vizsgált terület kisemlős faunájának alapállapot felmérését. Anyag és módszerek A kisemlős fauna felmérések egyik leghatékonyabb módszere a gyöngybaglyok köpeteinek begyűjtése és vizsgálata (Schmidt 1967, Mikuska et al. 1979). A baglyok költő- és pihenőhelyein ugyanis többnyire nagy mennyiségű köpet gyűjthető, és a bennük épségben megmaradt koponyák, állkapcsok, fogak alapján az egyes emlősfajok egyedei jól elkülöníthetők egymástól (Schmidt 1967). A faunisztikai (biotikai) adatok kompatibilitása érdekében (Dévai et al. 1997), a bagolyköpet gyűjtések, azaz a kisemlős fauna felmérések 10*10 km-es UTM rendszerű hálótérképek (Miskolczi et al. 1997) alapján, az egyes mezőknek, ill. négyzeteknek megfelelő területeken folytak. A köpetek 1999 és 2009 között hat UTM négyzet (BT80, BS79, BS78, BS77, BS89, BS88) által lefedett területről (1. ábra), 20 lelőhelyről lettek begyűjt- ve (1. táblázat). Egyes lelőhelyeken többször is folyt gyűjtés, így összesen 38 minta (1570 köpet) lett feldolgozva (1. táblázat). A vizsgált terület bejárását, valamint a köpetek gyűjtését Szinai Péter (SzP), Tóth Tamás (TT) és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány (GyA) munkatársai végezték (1. táblázat). Csak az egész köpetek lettek feldolgozva és mivel többségük korát nem lehetett biztosan meghatározni, a megadott dátumok csak a gyűjtés idejét jelzik (1. táblázat). Szétbontásukat száraz technikával végeztük (Schmidt 1967, Mikuska et al. 1979). A kisemlősök meghatározása csonttani bélyegek alapján történt (Ács 1985, KryStufek 1985, 1991, KryStufek & JanZekoviö 1999, März 1972, Niethammer & Krapp 1978,1982,1990, Schmidt 1967, Újhelyi 1989, Zörényi 1990, Yalden 1977,
