A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Domokos Tamás: Szórványadatok Szántód és környékének puhatestű (Mollusca) faunájához
72 DOMOKOS TAMÁS Malako-faunisztikai vizsgálatok előzményei Milyen is az ideális, örökzöldnek tartott faunisztikai? Először is multiszezonális, és kiterjed a habitátok teljes spektrumára. (Ez biztosítja a különböző ökológiai igényű fajok kézre kerülését.) Másodszor nem húzódik el évtizedekre, mert akkor nem a dinamikusan változó faunisztikai kép egy „pillanatát” rögzítjük, hanem valami mást (!) Az évtizedekre elhúzódó vizsgálat különösen az invazív fajok megjelenésénél torzítja a képet, mert az első megtalálás időpontja valamelyik kutató, vagy kutatási hullám időpontjaként fog tévesen rögzülni. Dudich Endre már 1928-ban rámutatott a részletes kutatások szükségességére, és elvetette az idejemúlt alkalmi gyűjtőkirándulások metodikáját (Dudich 1928). Ennek ellenére, még ma is - több mint 80 év után - csak elvétve találkozunk kisebb területek ideálisnak nevezhető ismételt állapotfelvételével, biomonitoringjával. Elsősorban a Nemzeti Parkok kutatási eszköztárában nyert polgárjogot ez a szemlélet. Mi legyen akkor az elavult alkalmi, általában amatőrök által összegyűjtött adatokkal? „Ha ló nincs, akkor szamár is jó!” alapon elterjedési kötetekbe (Pintér et al. 1979, Fehér és GubAnyi 2001, Pintér és Suara 2004) gyűlnek össze ezek a szórványadatok, miközben sok hozzájuk kapcsolódó értékes és szubsztanciális információ (gyűjtő neve, gyűjtési időpont, biotóp megnevezése, szubszt- rátum, példányszám/abundancia,...) örökre elvész. Az elvesző apró-cseprő adatokat napjainkban sokan oktrojáltnak tartják, legszívesebben az amatőrök boszorkány- konyhájába száműznék, pedig ők is jól tudják, hogy mindenféle komoly kvalitatív és kvantitatív vizsgálat alapja a faunisztika. Hiába beszélnek róla pejoratív módon, a faunisztikát nem lehet kikerülni. A fajok védettségét megalapozó rangsorolás, állatföldrajzi mintázatok elkészítése faunisztikai eredményeken alapszik (Sólymos 2004, 2005), a molekuláris taxonómiai vizsgálathoz is mintára van szükség, amelyet csak faunisztikai adatok ismeretében tudunk beszerezni. Némi bátorításul szolgált számomra Héra és Varga 2001 buzdítása is: „Továbbra is feladat a Külső-Somogy szisztematikus feltárása és a kagylófauna alaposabb megismerése.” Jelen írásommal ehhez a munkához szeretnék adalékot szolgáltatni. Szántód és környékének molluszkáiról többek között Brancsik és Dadai (1897), Csíki (1902), Rotaridesz (1931), Entz (1941), Pintér (1978), Pintér et al. (1979), Domokos és KovAcs (1982), Richnovszky, Pónyi és JArai (1987), Pónyi (1988), Fehér és GubAnyi (2001), Pintér és Suara (2004), Varga, KirAly és Sulyok (2010) közöl adatokat. Faunisztikai szempontból Entz (1941) összefoglaló írását, valamint Pintér et. al. (1979), Fehér és GubAnyi (2001), Pintér és Suara (2004) hatalmas adathalmazzal bíró faunakatalógusait kell kiemelni. Az utóbbi források nemcsak a vízi, hanem a szárazföldi faunáról is jelentős képet nyújtanak. [Entz 1941 - korabeli nomenklatúra szerint - csupán hét szárazföldi taxont említ Szántódról (Helicella obvia, Helicella striata, Jamina tridens, Succinea elegáns, Succinea oblonga, Succinea pfefferi, Succinea putris) és négyet (Cecilioides acicula, Jamina tridens, Succinea oblonga, Valloniapulchella) Zárnárdiból. (Balatonföldvárról nem közöl adatokat!) Vízi fajok száma hasonló bontásban: 16 illetve 11, azaz a vízi fajok száma 2-3*-a a szárazföldieknek. Ez az arány, hála a mai katalógusok adatainak, jelentősen megváltozott. Pintér és Suara (2004) kötetében Kőröshegy, Balatonföldvár, Szántód és Zamárdi térségéből a szárazföldi fajok száma 36, a vízieké pedig 38. Ki kell emelni Pónyi (1988) munkáját, aki a Balaton régióinak (nyílt víz, tófenék, parti öv, köves part) makro-malakofaunáját tanulmányozta, és több esetben abundancia értékeket is közöl, sőt igyekszik nagyobb időszakok beiktatásával vett minták segítségével (1930, 1960, 1974) populáció-dinamikai következtetéseket is levonni. A fent sorolt négy övből Tihany és Szántód környékéről összesen 13 taxonról tesz említést a korábbi nómenklatúrát használva. Ebből 6 kagyló (Anodonta sp. Dreissena polymorpha, Unió tumidus, Unió pictorum, Pisidium casertanum, Pisidium sp.) és 7 csiga (Bithynia tentaculata, Bithynia leachi, Lithoglyphus naticoides, Lymnaea auricularia, Planorbarius corneus, Potamopyrgus jenkinsi, Physa fontinalis). Ez a fauna Entz (1941) közleményében ismertetettnél szegényesebb, és elsősorban mocsári taxonokban hagy kívánni valót maga után. Ez nem a véletlen műve, hiszen Pónyi célja nem a fauna minél teljesebb ismertetése, hanem néhány kiemelt reprezentáns taxon prezenciájának, abundanciájának, cönológiájának és ökológiájának a bemutatása volt. Király Gergely a mediterrán és nyugat-európai el- terjedésű Cornu aspersa kőröshegyi (YM 28) előfordulásáról számol be (Varga et al. 2010). Ezt az adventív fajt az M7-es völgyhíd csapadéktározó medencéjének szegélyén találta meg 2010-ben. Anyag és módszer Szántód és környékével foglalkozó írásom a bevezetőben elmondott crisis de croisance sok-sok problémájával bír, de úgy érzem, hogy ennek ellenére sem haszontalan munka, annál inkább, mert nem az ismert elterjedési kötetek leporolt adatait tárom a tisztelt olvasó elé, hanem saját gyűjtéseimet, amelyek 1976 és 2011 közötti évekre esnek. Sajnos az adatok sztohisztikusak és csupán 38 időpontot reprezentálnak. A gyűjtési helyek - a fentiekben elmondottak szerint - Kőröshegy, Balatonföldvár, Szántód és Zamárdi területére esnek. A feldolgozásra kerülő malakológiai anyagot egyeléssel, tömeggyűjtéssel és uszadék feldolgozásával nyertem. A válogatást követő meghatározás és elnevezés során Soós (1943), Richnovszky és Pintér (1979), Kerney et al. (1983), Falkner et al. (2001), Fehér és GubAnyi (2001) munkáit vettem alapul. A2005 előtti gyűjtéseim hozadé- ka a Munkácsy Mihály Múzeum Mollusca-gyűjteményét, a következő évek anyaga pedig magángyűjteményemet gazdagította. Eredmények Szántód és környékének 40 gyűjtőhelyéről 271 tétel malakológiai anyag (recens, szubfosszilis) gyűlt össze. A gyűjtőhelyek megoszlása tájelemek szerint a következő: 1. víz-vízpart-mocsár: 11.2. gyep: 3. 3. erdő: 6. 4. település: 20. Az előkerült 80 taxont felsoroló lista, csak
