A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Kevey Balázs: A Zákányi-dombok gyertyános-tölgyesei (Anemoni trifoliae-Carpinetum Borhidi et Kevey 1996)
A ZÁKÁNYI-DOMBOK GYERTYÁNOS-TÖLGYESEI (Anemoni trifoliae-Carpinetum Borhidi et Kevey 1996) 45 Megvitatás Mivel az Anemoni trifoliae-Carpinetum állományai a gyertyános-tölgyes klímaövben találhatók (vö. Borhidi 1961), ezért zonális társulásnak tekinthető. A Zákányi-dombok közvetlenül érintkezik a hasonló geológiai felépítésű Dél-Zalával. A két földrajzi táj gyertyános-tölgyeseinek sokváltozós elemzésekkel (cluster-analízis, ordináció) történő összehasonlítása olyan eredményeket hozott, amelyek alapján elfogadható a külön asszociációként történő tárgyalásuk. Mindezt az is alátámasztja, hogy - a kicsiny földrajzi távolság ellenére - a vizsgált állományok között viszonylag nagy számú differenciális faj került elő (vö. 3. táblázat). Ennek megfelelően megerősítést nyert az a korábbi feltételezés, amely szerint a gyertyános-tölgyesek Dél-Zalában a Helleboro dumetorum-Carpinetum, a Zákányi-dombokon pedig az Anemoni trifoliae-Carpinetum nevet viselhetik (vö. Borhidi - Kevey 1996). Az asszociáció helye a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divízió: QUERCO-FAGEA Jakucs 1967 Osztály: QUERCO-FAGETEA Br.-Bl. et Vlieger in Vlieger 1937 em. Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Rend: FAGETALIA SYLVATICAE Pawtowski in Pawtowski et al. 1928 Csoport: Aremonio-Fagion (I. Horvat 1938) Borhidi in Török, Podani et Borhidi 1989 Alcsoport: Erythronio-Carpinenion betuli (Marincek in Wallnöfer, Mucina et Grass 1993) Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Társulás: Anemoni trifoliae-Carpinetum Borhidi et Kevey 1996 [Syn.: Querco petraeae-Carpinetum saladiense Borhidi et Pócs in Soó 1964 p.p. (34. §); Querceto robori-Carpinetum praeillyricum Soó et Borhidi in Soó 1958 p.p. (34. §); Helleboro dumetorum-Carpinetum saladiense Soó et Borhidi in Soó 1962 p.p. (34. §)] Kissé soknak tűnik az Alnion incanae jellegű növények 7,0% csoportrészesedése (2. táblázat). Megjelenésük elsősorban a változatos mikrodomborzati viszonyokkal hozható összefüggésbe. Ebben szerepet játszik az, hogy az alapkőzet ugyancsak változatos felépítésű. A felszín alatt helyenként kavicstakaró helyezkedik el, amelyet többfelé lösz, másutt löszös homok takar. E ré- tegeződés következtében sok helyen vízzáró réteg jött létre, s az eróziós völgyoldalakon vízszivárgások törnek a felszínre. Elsősorban ilyen helyeken jelennek meg az Alnion incanae jellegű fajok: Ainus glutinosa, Carex remota, Carex strigosa, Chrysosplenium alternifolium, Crepis paludosa, Doronicum austriacum, Dryopteris carthusiana, Dr. dilatata, Equisetum telmateia, Padus avium, Viburnum opulus stb. Némi magyarázatra szorul az is, hogy a dendrogramon (2. ábra) és az ordinációs diagramon (3. ábra) az Anemoni trifoliae-Carpinetum felvételeit tartalmazó csoport további két alcsoportra oszlik. Ennek magyarázata további részletesebb vizsgálatokat igényelne. Azonban már most is feltételezhető, hogy e jelenség mögött egy helyi jellegű geográfiai tényező - mint ok - húzódik. Az egyik csoport felvételei ugyanis - pár kivételtől eltekintve- a Visszafolyó-patak völgyébe nyíló mellékvölgyekben készültek, míg a másik csoport felvételei - szintén pár kivétellel - a Vasút-oldal különböző pontjairól származnak. Feltételezhető, hogy az egyébként kis kiterjedésű Zákányi-dombsor e két még kisebb földrajzi alegysége némileg más ökológiai környezetet kínál a növényzet számára, s ez eredményezheti a kissé eltérő fajkombinációt. Ugyancsak magyarázatra szorul a Zákányi-dombok gyertyános-tölgyeseinek (Anemoni trifoliae-Carpinetum) és bükköseinek (Doronico austriaci-Fagetum) egymáshoz való viszonya. - A karakterfajok arányában (2. táblázat, ill. Kevey 2008b) ugyan sikerült kimutatni olyan eltéréseket, amelyek a gyertyános-tölgyesek és a szubmontán bükkösök közötti különbözőségre utalnak. Ilyen például a Fagetalia fajok magasabb, valamint a Quercetea pubescentis-petraeae elemek alacsonyabb aránya a bükkösökben. A sokváltozós elemzések során (4-5. ábra) azonban a két asszociáció felvételeit nem sikerült különválasztani. Ha az egyes völgyekből származó felvételeket külön-külön vizsgálnánk, akkor a két asszociációt sikerülne elkülöníteni, azonban a teljes felvételi anyag sokváltozós elemzése során - mind a dendrogramon (4. ábra), mind pedig az ordinációs diagramon (5. ábra) - erős keveredés tapasztalható. E jelenség oka valószínűleg a Zákányi-dombok erdeinek fragmentációjával és izolációjával hozható összefüggésbe. A kultúrterületekkel felszabdalt természetes erdőtakaró egymástól kisebb nagyobb távolságra levő völgyekbe szorult vissza, amelyek között az átjárhatóság - ökológiai folyosók hiányával - jelentősen megnehezült. így a fragmentálódott és izolálódott erdőmaradványok mindegyike - a környezeti hatásokra - veszíthetett eredeti fajkészletéből, ill. e völgyek növényvilága egymástól függetlenül fejlődhetett tovább, míg fajkészletük egymástól bizonyos mértékben eltávolodott. Az egyik völgy gyertyános-tölgyesének fajkészlete ezáltal jobban hasonlíthat ugyanazon völgy bükköséhez, mint egy másik völgy gyertyános-tölgyeséhez. Fenti - fragmentációval és izolációval kapcsolatos- heterogenitással hozható összefüggésbe az is, hogy a vizsgált gyertyános-tölgyesekben több az akcesszóri- kus (K III), mint a konstans (K V) elem (1. ábra), holott egy homogénabb erdőtársulás esetén jelentősen több kostans faj várható (vö. Kevey 2008a). A konstancia- osztályok ilyen aránya - az igen értékes faji összetétel ellenére - bizonyos fokú elszegényedésre utal. Természetvédelmi vonatkozások A zákányi gyertyános-tölgyesek - szubmediterrán és illír jellegüknél fogva hazai vegetációnk értékes mozaikjait képezik. Az 50 felvételből 26 védett növényfaj került elő: K V: Anemone trifolia. - K IV: Lilium martagon. - K Ili: Aconitum vulparia, Dryopteris carthusiana, Galanthus nivalis, Primula vulgaris, Tamus communis. -KII: Doronicum austriacum, Lamium orvai a, Scilla drunensis. - K l.Astrantia major, Carex strigosa, Daphne
