A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Géges Melinda: Archaizmusok. Bors István szobrászművész letéti hagyatéka a Rippl-Rónai Múzeumban

ARCHAIZMUSOK- BORS ISTVÁN SZOBRÁSZMŰVÉSZ LETÉTI HAGYATÉKA

A RIPPL-RÓNAI MÚZEUMBAN

325

elesettek kevésbé foglalkoztatták, míg az erőseket, a hatalmon lévőket szinte megszállott érdeklődéssel vizsgálta, elemezgette, és ezekkel a műveivel gyakorolta máig is legnagyobb hatást. Bors vizuális alapképletében a politikai hatalom státuszaihoz a pénz, a hatalom, a csak kiváltságosok által elérhető tárgyak világa kapcsolódott. A társadalmi hierarchiák kitüntetett pozícióihoz ezért magatartásmintákat társított: a hivatalnok, a katona, a vadász, a szónok egy-egy ikonikusan kiemelt pozíció, egyúttal szerep - a maga jellegzetes tartozékaival. Ilyen emblematikus attribútumok a telefon, a kulcs, a Rolls-Royce karosszéria, a puska, a katonai csizma: valamennyi embléma saját korára utal, önmagukban is kiváltságokat hordoznak. A saját korára reflektálás igénye mindig ott munkált Bors Istvánban szobrainak készítésekor:

....De és legalább annyira korszerű gond

olatot is ki akartam velük fejezni. Az egyiken az emberi hiszékenységgel való visszaélést. A másikon az üres külsőségekhez való ragaszkodást. A harmadikon azt a magatartást, amikor az ember azonosul a Mercédesszel, s negatív értelemben lesz számára valami bálvánnyá (19. ábra).”44 E sorozat egyik legkorábbi darabja a Vadász, melynek több, időben későbbi - esetenként továbbfejlesztett - változata ismert (Vadász II., 1968. viasz, 10x27x8 cm). Az elsődleges emberkép itt is egy szatirikus státuszportré, ahol a végletekig eltorzított arányok a lelki deformáltság testi vonatkozású megnyilvánulásait érzékeltetik.

Bors az aktuálisan létező hatalmat, annak természetrajzát, korlátoltságát és erőszakosságát bírálta. Azonban konkrét utalást egyetlen művében sem tett, inkább általánosító jelleggel, az időtlenség síkjára emelte, tipizálta alkotásait. Szatirikus portréinak formanyelve gyanánt ókori civilizációk - elsősorban Egyiptom és Mezopotámia - szimbólumvilágát, kompozíciós elveit használta fel. Az ábrázoltak időtlen dimenziókba történő emeléséhez ó-egyiptomi fáraószobrok szolgáltak mintaként, ahol a frontalitás, az érzelmek ábrázolásának kiiktatása, a monumentalitásra való törekvés egy téren és időn kívüli helyzetbe emeli az ábrázoltat. „Amikor a nagy kultúrákban az uralkodókat, az egyiptomi fáraókat megmintázták, a hatalmat öröknek és időtlennek próbálták ábrázolni. Az én szobraimon nemcsak ez a vonás van meg, hanem valami más is. Megjelenési formájukban a fiktív időtlenséget és meg akartam éreztetni. Azt, hogy a hatalom nem időtlen. Nem hiszek a rossz hatalom időtlenségében. Vallom: egy negatív hatalmat nevetségessé kell tenni... Hogy nem „szépek" ezek a szobrok? Nem tudom, mi a szép, mi a művészet. Ebben a világban nem művészekre, hanem helytállásra van szükség.”45 Bors az időtlen hatalomba bemerevült méltóságait karikatúraként, a groteszk elem hangsúlyozásával és kiemelésével adta elő. Az elhízottság, a kidülledő szemek, cse- nevész végtagok állandó jellegzetességei e panoptikum résztvevőinek. Egyik leggyilkosabb szatírája a Trónus, melyben egy zsákszerű, fej nélküli emberátiratot emelt piramisszerű emelvényre (20. ábra).

44 Tüskés Tibor: Képzőművészek műhelyében. Beszélgetés Bors Istvánnal. Jelenkor, 1975. július, 616. o.

45 U.o. 616. o.

ATrónus anyagában még a klasszikus szobrász alapanyagból, bronzból készült, de Bors szobrainak nyersanyagául egyre gyakrabban választotta a műanyagot is (21. ábra). Eredetileg a kényszer vitte rá, hogy olcsóbb anyagból készítse el szobrait, mert csak így tudta a véglegesnek szánt méretben megvalósítani elképzeléseit. Az újítást nem fogadta siker: műanyag szobrai olyannyira elütöttek a 70-es évek magyar szobrászatéban megszokottaktól, olyan erővel szóltak a visszásságokról, hogy a pécsi kisplasztikái biennálé zsűrije nem fogadta el őket.46 Bár eredetileg a szükség határozta meg az anyagválasztást - idővel koncepcionális tartalommal töltötte meg. Az anyag a művész etikai ítéletét hordozta. „Ha az ember hallja, műanyag, úgy érzi, a szónak valami mellékzöngéje van. Műmell... Műszobor... Műanyag ... De az elnevezés rossz. A műanyag is egyfajta anyag. Sőt a műanyagból készült szobor nem is olyan, mint a műintarzia vagy a műmárvány. Én nem akarok a műanyaggal márványszobrokat utánozni. Itt egy új, mai anyagból készült szoborról van szó. És olyan szobrokat készítek, amelyeknek bevallott anyaga a műanyag, pontosabban a poliészter. Az alapanyagba különböző töltő és színező anyagokat, például grafitport keverek. Szó sincs utánzásról.. .”47 Bors felvállalta az anyagválasztásban rejlő konfliktusokat, de tudnunk kell, hogy gondolkodásában a szobrászatot a klasszikus elődök nyomán, magasztos anyagokban képzelte el.

A hatalom különféle pozícióinak érdekes műcsoportját alkotják az egyiptomi kockaszobrok és az architektúra összekapcsolásából eredő kompozíciók. Ezekben a művész ember, állat és épületelemeket gyakran szürreális képzettársítású, tömbszerű alakzatokká épiti össze. Ugyanekkor jelenik meg egy új motívum is, mely a gonosz hatalom mellett felsorakozó kiszolgálókat ábrázolja. Általuk egészül ki a Bors-féle panoptikum. A párosítást gyakran architekturális jellegű, szürreális építményként képzeli el a művész: a piramisszerűen kiépülő hatalmi szervezet modelljéhez hasonló vizuális kompozíciót rendel. Középen gyakran látható a hatalom bástyája, építménye - megfelelő emblematikus díszítményekkel, és e központi magot négy oldalról az őrző-védő hadsereg veszi körül. E kompozíciós modell egyik első változatában még a magányos trónoló figura alkotja a kompozíció központi magját (Szónok variáció, 1974. agyag, 9,5x5,5x9 cm). A mű 1974-es későbbi variációjában a művész a trónus helyett egy lépcsőzetes, architektúra- jellegű építményt emel a hatalmi emblémaként megjelenő torz fej alátámasztásaként: ekörül áll védelmezőén a hadsereg. Utóbbiak egy sisakot (hegesztőmaszk?) és pajzsot viselnek, teljesen egyforma, gépezetszerű, gondolkodása, emberi megnyilvánulásra képtelen, arcnélküli tömeg. A kiszolgálók serege a későbbiek folyamán variálódott, és korábbi gépszerű forma békák, támadó ollós-páncélosok képében gyakran állati jelleget ölt. E koncepció továbbgondolása a 80-as évekre több - esetenként architekturális jellegű - műben folytatódott: Bors valamennyiben szerves egységet teremtett régi és új korok örök jelenségei között (22. ábra).

46 U.o. 616. o.

47 U.o. 614. o.