A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Géges Melinda: Archaizmusok. Bors István szobrászművész letéti hagyatéka a Rippl-Rónai Múzeumban
324 GÉGER MELINDA és egyben megfogalmazható lehetőséget. Érezte, hogy új inspirációk felé kell tájékozódni, és erre a 70-es évek elején több új próbálkozást is látunk. Némelyik eljutott a monumentális köztéri plasztikában való kifejtésig, más darabokban nem, de mindegyik választás intermezzo volt Bors életművében. Hibrid alakok Átmeneti periódusként a gyermekrajzok fantáziagazdag, ékítményekkel díszes, játékos világát fogalmazta szobraiba. Olyan nagy művészeket keresett ihlető forrásként, mint Paul Klee, Joan Miro vagy a kortárs művészetből Jean Dubuffet - bár ez utóbbi festő művei az ország zártsága miatt nem juthattak el hozzá. Először számtalan rajzban, majd plasztikákban is feldolgozta leányának rajzait. (Hold és madár, 1975.) A rajzok nyomán megfogalmazott naiv formanyelv újszerű megoldások alkalmazásához vezetett: a függesztett plasztikához. Sümegi György rámutat, hogy Bors a magyar szobrászat nyelvújítási kísérleteinek egyik előfutára, amelyet a Fás kör szobrászainak újszerű elgondolásai követtek (17. ábra).40 Az idolok után egyre jobban felerősödött Bors műveiben groteszk iránti hajlam: egy egész sorozatnyi alakot készített. Ezek az - esetenként hibrid - ember- és állat-variációk hihetetlenül sokféle gondolatot, ötletmorzsát tartalmaznak. Vannak köztük meglepő ready made-ek (Köpenyes alak, 39,5 cm), groteszk karakterábrák, idézetek (Kiáltó tarajos fej, viasz 13x6,5><2,5 cm) (18. ábra). Bors továbbra is többféle anyag társításával kísérletezik, és műveiben megjelennek az ipari és természetes technológiák által kínált anyagtípusok, pl. a fémháló, a fa és a szőr. Különös erővel jelentkeznek a stílusidézetek is, akár Picasso, de még erőteljesebben Alberto Giacometti hatása. A hangsúlyos vertikális formák és eltúlzott méretarányok, a túlméretezett fejek, orrok és alsótestek - tehát összességében a testi deformációk szürreális asszociációival dúsítja fel a művek szellemi dimenzióját. A torzulások megjelenítése során már nem a korábbi értelemben vett lírai-expresszív jelentéstartalmak felé mozdult el, sokkal inkább a szimbolikus jel-alkalmazás felé. Mindez további értelmezési tartományokat vont be Bors István művészetébe, amely a 60-as évek végi karakter sűrítményeket a következő periódushoz, a felerősödő társadalomkritikai korszakhoz köti (Bohóc, 1969, viasz, 35,5X7X6 Cm, Álló férfiportré, viasz, 25X5,5X5 cm). Státuszportrék, szobor-architektúrák, anti- emlékművek Bors István a 70-es évek elejétől egyre határozottabban fordult az aktuális társadalmi problémák felé. Ezzel az életmű sajátosan egyéni világképet felmutató legértékesebb periódusa kezdődött el, amely a művész pozícióját is meghatározza a magyar szobrászatban. 40 Bors István szobrászművésszel művészi pályájáról beszélget Sümegi György, Bors István. Pécs, 1998. 17. o. Érdemes szólni azokról az évekről, amikor Bors Istvánban e gondolatok felerősödtek: az évtized végére a kádári rendszer megreformálásnak illúziójáról a magyar szellemi élet letett. A 70-es évek a pangás és a reménytelenség időszaka, és ez a kilátástalanság, a befelé fordulás vidéken még jobban érzékelhető. A helyi kis hatalmasságok, informális és formális körök, a párt és a tanácsok statikus, zárt világa volt ez, ahol döntések szűk körben születtek: az összekötő hivatali- és pártvezetökkel kellett jó barátságot tartani, hogy megbízáshoz jusson az ember. Bors kiismerte ezt a világot, és alkalmazkodott e játékszabályokhoz. Így lett a városi tanács képviselője, és így juthatott pl. telefonhoz is.41 A véleménye ugyanakkor megvolt arról a belterjes világról, amibe belelátott. Szobrászatéban ettől kezdve a hatalom alaptípusai jelentek meg, és végletekig kiélezett, deheroizáló művekben mondott véleményt az értékeket elpusztító rendszerről és különösen a torz állapotokat fenntartó emberi butaságról. A ranggal együtt járó társadalmi pozíciók, a státuszok és hierarchiák központi témái annak a művészi megközelítésnek, amelyben alapvetően a moralitás oldaláról értelmezi a világot ...... És elkövetkezett egy o lyan pillanat, amikor nem a művészet érdekelt elsősorban, hanem az emberi összefüggések, emberi viszonylatok." - fogalmazta meg tömören ezt a váltást. „Érdekelt nagyon a hatalom, a kiszolgáltatottság; azok a dolgok, amiben az emberek benne éltek. 28 évvel ezelőtt voltam egy közép-ázsiai úton. Az, ahogy ott az emberek: a tadzsikok, a türkmének, a kazahok éltek - fantasztikusan negatív élmény volt a számomra. Az rettenetes dolog volt. Engem akkor már sokkal jobban érdekeltek ezek az emberi összefüggések, mint a képzőművészet, az esztétikum. Az élményalapja az volt, hogy ott mélységes mély hittel éltek az emberek. Rengeteg gyerekük volt. Körülbelül olyan néma ellenállásban éltek a szovjet hatalommal, ami engem a Gandhi-féle indiai dolgokra emlékeztetett. Akkor mérhetetlenül szomorúan jöttem haza, mert azt mondta, hogy legalább húsz évnek kell elmúlnia ahhoz, hogy valami változás történjen. Már ott és itt - természetesen. A két dolog szervesen ösz- szefügg.”42 Nagy Ildikó elemzésében azt emeli ki, hogy maga mögött hagyva a formaproblémákat, a plasztika esztétikum keresése helyett az etikai kérdéseket állította figyelme központjába.43 * * Bors István társadalmilag rétegzett erkölcsi világában egy olyan leegyszerűsített képletet fogalmazott plasztikáiba, mely felül lévőkre és kiszolgáltatottakra osztja a világot. Jó 40 évvel korábban hasonló elemi indulattal beszélt Derkovits Gyula a társadalom kettéosz- tottságáról, de a kaposvári művésznél ebben a sajátos életjátékban résztvevők mások. Borsot a gyengék, az 41 Volt lakossági fogadóórája, meghallgatta a lakosság ügyes bajos dolgit és továbbította a városi tanács tagjai fel. 42 A művész 1970-ben járt a Szovjetunióban, ezekről a tapasztalatairól beszélt Sümegi Györgynek. Bors István szobrászművésszel művészi pályájáról beszélget Sümegi György, Bors István. Pécs, 1998. 15. o. 43 Bors István kiállítása, 1976. Salgótarján, idézi Szabó Ildikó: Pieták, Dózsa-keresztek, Státusszimbólumok, c,. írását. Művészet, 1975. október, 4. o.
