A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Géges Melinda: Archaizmusok. Bors István szobrászművész letéti hagyatéka a Rippl-Rónai Múzeumban
322 GÉGER MELINDA A korábbi Család és a Pieták horizontális variációi egymáshoz hasonló kompozíciós elvben egyesülnek. A két alak összekapcsolása leggyakrabban egy befogadó, óvó, védelmező, gyakran homorú hátteret képező forma és egy ellentétes pozitív, vízszintes, tagolt formaelem találkoztatásával történik. A szabálytalan, eltorzított, formákból nagy sodrású, organikus ellentétek képződnek. A plasztikákban egy sajátos belső élet zajlik: az osztódó formák növekményei, nyúlványok elhaló csökevényei a tágulás és összehúzódás, az összekapaszkodás és szétválás ábrázolt folyamatai lényegében a szerves élet viselkedésmódját imitálják (11. ábra). A szobor nem egy tömör és zárt plasztikus forma, hanem nyitott, gyakran nyílásokkal, „kapukkal” tagolt szerves képződmény. Henry Moore műveihez hasonlóan „a tér szabad áramlása valósul meg” bennük. Bors az angol mesterhez hasonlóan az emberi élet nagy törvényeit keresi. így plasztikáinak egymásba játszó ritmusai a líra és dráma, harmónia és küzdelem, öröm és tragédia, élet és halál egymásba fonódó képleteit írják át, melynek alapvető formaelemei a szimmetrián belül érvényre jutó aszimmetria és a torzulás. A szürreális-absztrakt formaelemek 1967 körül új, ismét tárgyiasuló formát öltenek Bors István művein. Ez a folyamat már a Moore-hatástól való elszakadást jelezte, és egy új stíluskorszakot nyitott művészetében. A Pieta variációk egyes részletei mechanikus gép-szerű, agráripari formákká módosultak: a végtagokon hangsúlyosan jelentek meg az ácsszeg- illetve ekevas-formák. Az 1966-67-ben születő darabokon egyre hangsúlyosabbak a kézműves iparosság tárgyi jelei.32 Krisztus testének metamorfózisát számos, a plasztikai tervekben is beazonosítható ekék és ácsszögek szürreális kombinációja dokumentálja (Eke I., 1969. 6,5x13x7 cm, viasz; Eke IV., 1969. viasz, 6x10,5x4 cm). E váltás egyik jellegzetes darabja az Acél Pieta 1967-ből származik. A háromszögekből képezett gép-jellegű forma a korábbi kompozíciós elv alapján készült, de az anyaghasználatában és jellegében is tárgyiasult (12. ábra). Bálványok és keresztek A szocialista iparosítás következtében hanyatló vidék, a pusztulásra ítélt falvak és egy egész eltűnő, archaikus paraszti kultúra megélésének tapasztalatait fogalmazták meg a 60-as évek új magyar filmjei, a szocio- fotók, a zenei kutatások, az akkoriban induló táncházmozgalom. A vidék iránti élénk érdeklődés benne volt a kor levegőjében: a tudományos és művészeti életben folytatott új társadalmi-szociográfiai kutatások a - még nyomokban rekonstruálható - paraszti világ megörökítését szolgálták. Divattá vált a néprajzi tárgyak gyűjtése és a képzőművészetben egyre többen fordultak a népművészet felé. A Somogy megyében meghatározó fiatal művészgeneráció alkotásaiban markáns vonulatot képezett az 1960-as évek második felétől a folklorisztikus ihletettség. Bors István felesége, Honty Márta, illetve 32 Nagy Ildikó: Pieták, Dózsa-keresztek, Státusszimbólumok, Művészet, 1975. október, 10. szám, 4.o. Weeber Klára, Szabados János és Szekeres Emil munkásságukban más-más módon, de reagáltak a hagyomány és korszerűség kihívására.33 Bors István az egyik első volt nem csak a somogyi, hanem a magyar képzőművészek között is, akinek figyelme a paraszti élet különféle rekvizitumai, a népi tárgykultúra és a folklór felé fordult. Nem a tradicionális folklorizmus 19. századi, romantikus esztétikája nyomán fogalmazta meg művészi elképzeléseit.34 A vidéki és az agráripari tárgyakban megtestesülő paraszti élet, továbbá ennek kapcsán egy tágan értelmezett archa- izmus válik központi gondolatává, fő ihlető forrásává. Aparaszti tárgyvilág megjelenése, afém használata, illetve a kovácsoltvas tárgyi formákra utalás szemléletének átalakulását jelzi a 60-as évek második felétől, és ezeket több absztrakt és szürreális sorozatban idézte meg. „A régi kismesterségeknek, a bognároknak, kovácsoknak állítottam emléket. Minden meghal. Arra gondoltam, ezeknek az utolsó szikráit még össze kéne kötni egy csokorba. Ezek somogyi szobrok. Ide valók, innen gyökereznek, táplálkoznak. Úgy csinálok szobrot, mint a mesterember gereblyét, kaszát vagy kapát magának. Nem csinálok belőlük hatvanat. Csak annyit, amennyire a lelkiismeretemnek szüksége van.”35 Az átmenet a Pieta variációk kovácsoltvas kézművesipari formáival indult el, és a Falu sorozat kétoldalas reliefjein teljesedik ki (13. ábra). A Falu sorozat szélesen elnyúló, kétoldalas reliefjei - immár nem első ízben - teljesen eltávolodtak a hagyományos értelembe vett térplasztikától. Bors a 3 dimenziót birtokba vevő, tradicionális térplasztika helyett ismét egy végletekig stilizált, ezúttal vízszintes irányban hosszan elnyújtott térlátomást - talán egy falusi utca házsorainak szürreálisán absztrahált képét - emeli a kompozíció fő motívumává. Konkrét, tárgyias utalásokat nem találunk a plasztikákon, de architekturális jellegük, a vízszintes-függőlegesen építkező formarend önkéntelenül eszünkbe juttatja a falusi utcasorok, ablakok, kerítések és kapuk tektonikusán építkező szerkezeteit. A két fő nézet dekoratív rendjét egymás mellé helyezett pálcaszerű téri elemek, negatív, varrásöltést imitáló pálca-motívumok, kapcsok és pántok tagolják. A falusi utcai padok stilizált „lábazatai”, a kovácsoltvas pántok, fogantyúk elnagyoltan geometrizáló formaelemei ritmikusan előre ugranak, míg a síkban tartott, lapos háttér karcolatokban megismétli ugyanezt a lágy geometriát. Az új tárgyformákból Bors nem ready made-eket csinált: plasztikai formái stilizált idézetek, melyeket alapvetően szürreális, asszociatív úton kapcsol egymáshoz utalásszerű módon. A plasztikusan előre nyúló formák részelemeiben őrzik a korábbi Pieta kompozíciók alapformáinak asszociatív emlékét, de az abban alkalmazott íves kontúrok érzelemteli lírája ezúttal kiszámítottabb geometrikus renddé szerveződik. A Kétoldalas relief 33 Pap Gábor: Hagyomány és korszerűség, Kaposvár, 1975. Művészet, 1975. október, 11. o. 34 A folklorizmus alaptípusairól Isd. http://mek.niif.hu/02100/02185/ html/548.html; A magyarországi folklorizmus 1945-1975 közti szakaszának kutatási problémái 35 Horányi Barna: A szobrász maszkja, Somogy Néplap, 1988. október 1.
