A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Géges Melinda: Archaizmusok. Bors István szobrászművész letéti hagyatéka a Rippl-Rónai Múzeumban
318 GÉGER MELINDA nyers ereje és koncentráltsága átütő erejű. Bors a naturális megfogalmazás helyett figuráiban a nyújtott arányokat részesítette előnyben: valamennyi emberalakja törékeny, kamaszosan nyúlánk arányú, ünnepélyesen frontális beállással. A görög korék és kuroszok ugyanúgy, mint a krétai kultúra jellegzetes bika alakjai a 60-es évektől egészen a 90-es évekig készített köztéri munkáin is vissza-visszatérnek. Az archaikus kor idézeteivel foglalkozó müvek sorába tartozik a Halat tartó fiú (1965. viasz, 29x11x4,5 cm). A Balatonföldváron felállított köztéri plasztika elgondolása, illetve ennek formavariációi később a Jó pásztorkompozíciókban térnek vissza.16 E típus időben legkésőbbi megfogalmazása látható a Kaposvári Egyetem számára készített, 1992-es Égtájak c. köztéri művében is. A kurosz alakokat formáló viaszszobor-variációk a letéti anyagban is megtalálhatók (Kurosz, 1983. viasz, 10,5 cm; Bika, viasz, 22x24x5 cm). Az archaikus hatásokat ötvöző plasztikák egyúttal már jelzik azt a különbséget is, ami Bors Istvánt mesterétől, Boros Miklóstól megkülönbözteti. Míg Borsosnál a Mediterráneum az antik szépségeszmény új típusú, modern-kori megtestesülése, Borsnál emberi és morális példázat. Az Égtájakban megfogalmazott Kelet-Nyugat, Észak-Dél ellentétpárjaiban a tartás, a méltóság, a kiállás képességét, erkölcsi magatartását szimbolizálják az antik világ megidézett, archaizáló alakjai. Bors István egyik legkorábbi plasztikája a Síremlék 1961-ből való, a mű gipsz makettje a letét része (1961. viasz, 51x9x7 cm).17 Akétalakos kompozíció egy vertikális és egy horizontális alak egybekapcsolásából alakult ki.18 Már ezen az emlékművön megjelenik Bors István későbbi szoborterveinek egy jellegzetessége, mely az alakok téri kapcsolódását nem az egymásba fonódó plasztikus formák tömeghatásával, hanem additív egymás mellé rendelésükkel oldja meg. Szoborkompozíciói gyakran épített jellegűek, ez a törekvés különösen a 70-80-as évek architekturális anti-emlékműveiben bontakozik ki. A több alak egymás mellé rendelése miatt a 60-as években elgondolásait a különféle bíráló bizottságok - a téri szituációt hiányolva - nem fogadták el. Hasonló probléma merült fel az első, ténylegesen felállított köztéri plasztikája kapcsán is. A Fiú kecskével című alkotást 1963-ban állították fel Veszprémben, az újonnan épített Kiss Lajos lakótelepre. A mű elsődleges variációja a Rippl-Rónai Múzeum letéti anyagában 16 A Halászfiú c. szobrot 1972-ben állították fel Balatonföldváron, eredeti helye a Községi Tanács épülete előtti tér volt, majd 1991-ben áthelyezték a hajóállomás közelében található Fesztivál térre. 17 A makett köztéri változata Siófokon található, és a Mártírsirató címet viselte. Az 1919. évi ellenforradalomban legyilkolt kommunista mártírok emlékére állították fel - eredetileg a Jókai parkban, majd a frekventáltnak számító Hajóállomás közelében állt. A rendszer- váltás ideológiai hangsúlyváltásait a mű az új helyén sem tudta átvészelni, és 2001-ben a temetőbe került. A közelmúltban a fekvő alakot a színesfém-tolvajok ellopták. 18 Ugyanez a kompozíció megjelent egy későbbi, Kaposváron felállított Mártír emlékművön is 1970-ből. található (3. ábra).19 A végleges változatig tartó átalakulás folyamatát zsűri jegyzőkönyvek dokumentumai mutatják. A pályázati kiírásban eredetileg egyalakos szoborról volt szó, amit Bors önkényesen kétfigurásra változtatott. Elképzelése nem tetszett a Pátzay Pált, Somogyi Józsefet és Bernáth Aurélt felvonultató bíráló bizottságnak. Ajegyzőkönyv szerint Pátzay azt fogalmazta meg, hogy: „A szobor humoros érzésből fakad. Ezt a humort azonban a közönség folytatná”, tehát alapvetően kifogásolták, a két alak elhelyezését, ahol az állat a fiú lába közül ugrik előre.20 A bizottság újra az egyalakos szobrot javasolta megvalósításra, de a beruházó fél és az építész ragaszkodott a kétalakos változathoz. A fiatal, karcsú, nyúlánk fiúfigurák - gyakran a megrendelők igényétől függően - Bors világának visszatérő szereplői. Gyakran keres olyan összekacsolást, ahol átlós irányba komponálva lendületesen ellenpontozhatta az alakokat. A Fiú kecskével formarendjéhez hasonló elgondolást valósított meg a Játszó fiúk viasz makettjében is (1970. viasz, sérült, 11x13x9 cm). A végleges változat 1970-ben került felállításra Kaposváron, de a plasztika kiinduló ötlete a 60-as évekből származik. A két fiú egymásba kapcsolt alakja a korábbiakhoz képest bonyolultabb téri szituációt jelenített meg. A nyújtott formák átlós irányban kapcsolódnak egymásba, és egy feszültséggel teli, ellentétes irányba húzó bonyolult téri helyzetet mutatnak be. A plasztika tömeghatása helyett itt is az áttörésekben gazdag sziluett-hatás érvényesült. Torzók Az emberi test különféle pozícióiban Bors soha nem kereste a konkrét narratívát. „Az én legnagyobb problémám, hogy annyi évszázad után ma minden áron a személyes jegyeket akarjuk kifejezni, és nem a lényeget.”21 A test ürügyén szobrainak sokkal inkább egy általános gondolati jelentést akart adni, ezért alapvetően az emberi alak, ezen belül az arányok, a kimerevített, szimbolikus mozdulatok foglalkoztatták. A 60-as évek közepén egy sereg kisplasztika készült a mozgás expresszív kifejezésével. Bors saját érett szobrászi felfogásának kidolgozásához legtöbbet Henry Moore alkotásaiból merített, akinek budapesti kiállítását először 1961-ben, majd 1967- ben láthatta.22 * * Henry Moore művészetének tanulságai 19 A terv megvalósult szabadtéri változata Veszprémben található, a Hóvirág lakótelepen. „Veszprémben akkor még olyan világ volt, hogy ott a püspöki palota mellett a gyönyörű mészkőszikláknál tényleg voltak kecskék. Ez engem megragadott és csináltam... egy szobrot. ... Ezen a szobron a fiú két lába közül ugrik ki a bakkecske.... ahogy sündörőgtek be a Művészeti Alap zsűritermébe, valaki azt mondta: nézd megb.J S akkor Laborcz Ferenc (a zsűrielnök, aki szerzetesként kezdte és szobrászként fejezte be) azt kérte, hogy változtassak annyit, hogy ez ne legyen ilyen. Végülis a fiú mellől ugrik ki a kecske.” (Bors István kiállítási katalógusa, szerk. Pinczehelyi Sándor, Pécs, 1998.) 20 Művészeti Bizottsági ülés, 1962. október 1. Adatok és adalékok a hatvanas évek művészetéhez 1962-1966. Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Bp, 2022. 54. o. 21 Tüskés Tibor: Képzőművészek műhelyében. Beszélgetés Bors Istvánnal. Jelenkor, 1975. július, 618. o. 22 Henry Moore két, a 60-as években kiadott katalógusa található a hagyatékban, ezek közül az egyik az 1967-es budapesti kiállítás kiadványa
