A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Lanszkiné Széles Gabriella: Életfordulók és közösen végzett munkák ételei és szokásai az 1940-es évektől napjainkig
ÉLETFORDULÓK ÉS KÖZÖSEN VÉGZETT MUNKÁK ÉTELEI ÉS SZOKÁSAI AZ 1940-ES ÉVEKTŐL NAPJAINKIG 297 ragaszkodása, megbecsülése a tárgyak iránt, a térítők funkciójuk szerinti használata, a hagyomány tovább élését biztosítja. Bizonyítja a hagyományok tovább élésére az igényt, ez a jelenben elhangzott mondat is: „Olyan szép a gyaláni népviselet, hogy ha nincs is szép énekhangja valakinek, akkor is az asszonykórus fellépésein fel kell venni, viselni kell azt a ruhát.” Az életfordulókon, kiemelkedő alkalmakkor elkészített ételek, és az ezen eseményekhez kötődő hagyományok gyűjtése volt a fő célom, a szíves vissza - és a jelent felidézök szóbeli közlésével, továbbá a rendelkezésre bocsátott fényképek segítségével. A keresztelői ebéd rangja felerősödött az1960-as évek végétől, magyarázatát az adja, hogy a gyerekek már kórházban születnek. A keresztelőnek nem kell már olyan gyorsan megtörténnie, van idő felkészülni rá. Az otthonszülések korában, a nagyobb halandóság révén, kellett megkeresztelni születése napján vagy másnapján a csecsemőt, hogy ne pogányként érje a halál a gyermeket, ha ez mégis idejekorán bekövetkezne. Szintén az 1960-as évek végéhez köthető a paszita, és a komatál hordás hagyományának megszűnése, illetve átalakulása. A három napon keresztül készített, ételsor helyett, nagyobb értékű ajándék vásárlása vált általánossá. A hagyomány az életmódváltás hatására módosult. Atermelőszövetkezetben, vagy máshol dolgozó nő, már nem úgy oszthatta be idejét, mint mikor még saját családi gazdaságukban dolgozott, kevesebb ideje maradt azontúl. A komatál hordás megszűnésének is oka lehetett, hogy az adott vasárnap délután, már a városban tanuló fiatalok utaztak vissza a kollégiumba, vagy otthon sem voltak mivel az 1970-es években egyszer jöhettek haza havonta a kollégiumból. Az áldozás, és bérmálással kapcsolatos szokások is idomultak az adott korhoz, távolabbról hívott keresztszülők esetén. A meg- vendégelés az ebéddel, épp fordítva történik, a bérma- szülök mennek ebédelni a bérma-keresztgyerekékhez. A komatál hordás, lakodalmak és a halotti tor kapcsán is tapasztalható, hogy a 3-4 km-re fekvő falvak hagyományai között is eltérések voltak, és vannak. Az életmódváltással összefüggésben, az 1950-es években több szokás kapcsán hangzott el, hogy alkalmazásuk már a fiatalabb generáció tagjait mosolygásra késztette, így ezek szép lassan megszűntek. Azonban azok a hagyományok ma is élnek, amelyek jelképes értékei a mai ember számára is fontosak. Mielőtt a halotti tor kezdetét veszi a víz tisztító szerepe ma is kihangsúlyozásra kerül. A torra a piros hímes szőtt vászonterítők kerülnek az idősebb generáció tagjainál az asztalra. „A múltnak a tisztelete, bent van a jellegzetes paraszti vászonban! A kendert három hétig áztatták, süttették, nyomták, gerebenezték, hogy mit dolgoztak vele! A mi nemzedékünk már ezt nem tette.”11' A hagyományok tovább élése a múlt megbecsülésében rejlik. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetemet fejezem ki a kisgyaláni, fonói, göllei, batéi és mosdósi adatközlőknek; közülük sokan az eredeti fényképeket is rendelkezésre bocsájtották. Köszönetét mondok Dr. Knézy Juditnak a kéziratom megtisztelő lektorálásáért, hasznos tanácsaiért. Barátnőmnek, Hirt Arankának külön köszönöm, a kézirat ösz- szeállításához nyújtott segítségét. Köszönöm Horváth Alexandra fotóit. 111 Pál Elemérné (Zóka Margit) Irodalom Bálint S. 1937: Húsvéti vallásos népszokásaink. - Ethnographia XLVIII: 56. Hoffman T. 2001: Európai parasztok. Életmódjuk története II. - Osiris Kiadó, Budapest. Imrő J. 2006: Húsvéti népszokások és hímes tojások Somogybán. - Somogyi Múzeumok Közleményei C - Társadalomtudományok 17: 39-54. Istvánffy Gy. 1911: Aborsodmegyei palócok. - Ethnographia XXII: 222- 232. Kálmány L. 1937: Halottas táncz. - Ethnographia XLVIII: 293. Kiss E. 1936: Országos Mezőgazdasági Címtár I. Országos rész, Alsó- Dunántúl. - kigyűjtés, Kaposvár, pp. 53-54. Király I. 1962: Fejezetek a Somogy megyei Szarvasmarha-tenyésztés történetéből (1848-1945) - Somogyi Almanach, Kaposvár. Knézy J. 1975: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben. - Somogyi Múzeumok Közleményei 2: 103-118. Knézy J. 1977: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása (XVIII.- XX. sz.). - Somogyi Almanach 26, Kaposvár. Knézy J. 1996: Hagyományok és újitások a paraszti táplálkozásban Somogybán (1880-1920). - Somogyi Múzeumok Közleményei 12: 303-315. Kurucz G. 2002: Somogy megye demográfiai helyzete az ezredfordulóra. - Somogyi Múzeumok Közleményei 15: 275-288. Lackovits S. E. 1993: Református felekezeti szokások a Dunántúlon (19. sz. II. fele - 20. sz). - Veszprém megyei Múzeumok Közleménye, pp. 399-415. Lanszkiné Sz. G. 2007: Kisgyalán története és néprajza. - Kisgyalán Község Önkormányzata, Kisgyalán. László Gy. 1988: Árpád népe. - Helikon Kiadó, Budapest. Lévainé G. J. 1963: Komatál. - Etnográfia LXXIV. 2: 230-260. Novák V. 1943: A születés, keresztelés és a halálozás szokásai a szlovénoknál. - Ethnographia LIV. 2: 177-186. Budapest Szovátay A. 1995: A hazai baromfiorvoslás és egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig. - Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997: 123-161.
