A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Lanszkiné Széles Gabriella: Életfordulók és közösen végzett munkák ételei és szokásai az 1940-es évektől napjainkig
ÉLETFORDULÓK ÉS KÖZÖSEN VÉGZETT MUNKÁK ÉTELEI ÉS SZOKÁSAI AZ 1940-ES ÉVEKTŐL NAPJAINKIG 287 A templomból hazatérve bazsarózsa szirmot szórtak a pár elé, ami 50 éve még nem volt divat. DVD-n is megtekinthető az aranylakodalom. Az ebédhez négy szobában terítettek. Az ételek felhordása itt is rímekbe szedett beköszöntőkkel kezdődött, melyekben az ételek méltatásán kívül, az elmúlt 50 év érdekesebb eseményei közül is felvillantott a „vőfély” pár életképet. Az ajándékok közül tréfás ajándék is előkerült. Nagy dobozokban kis dobozok és végül egy kis műegér, mivel az ünnepelt háziasszony e kis jószágtól köztudottan mindig tartott. A munkával töltött dolgos hétköznapokat ezek az ünnepek és az ekkor elfogyasztott ételek teszik változatosabbá. Azonban vannak a sorból kiemelkedő, fontos szerepet betöltő munkák is, amelyek során szintén az ünnepekhez hasonló igényesebb ételsor készült. „Különösképpen törekedtek a változatosságra, ha napszámosok és kívülálló besegítők is, - kölcsönös visszasegítési alapon dolgozó rokon vagy szomszéd, - voltak jelen. Ilyen esetben - a bevett szokás szerint - minden nap más leves-, hús- és tésztaféle járta s ekkor került sor az ételújdonságokra is."34 Aratás, répakapálás, kirándulás étrendje Egyik legfontosabb nyári betakarítási munka: az aratás. Az 1940-es évek táján a kis unoka feltette aratáskor ezt a kérdést: „Mama, hogy hogy ilyen jó ebédet főzöl? Azért, mert most keresitek a kenyeret!” A magyar ember a kenyeret is keresi, ugyan úgy, mint a pénzt, a megélhetést is keresi. A nyári munkák közé tartozik a répakapálás is. Itt ugyan mindenki a saját maga által vitt hideg élelmet fogyasztja délben: kolbász, sonka, kenyér, paradicsom, paprika.95 Azonban, ha ünnep, névnap adódott, azt délben még 1996-ban is minden esetben megültük. Ösz- szeszokott, „egy falubeli brigád” révén. Hűtőtáskában kerültek a sütemények a mezőre. Legalább 3 féle, házilag készült szépen felszeletelt sütemény, színes tortadarával díszített is volt köztük, a színek harmóniája itt is érvényesült. A munkás hétköznapokat tarkították, a kirándulások is. Azonban az 1960-70-es években szó sem lehetett étteremben elköltött étkezésről. Mindenki a maga által vitt elemózsiából táplálkozott, szintúgy, mint mezei munkák alkalmával, a fűre letelepedve. A férfiak minden esetben vittek magukkal demizsont is, a jó hangulat megalapozása végett (59-61. ábra). 94 Knézy J.1996: 312. 95 Az 1990-es években, már a ceglédi kannában, - tizenéves gyerek által biciglivel - történő vízhordás intézménye kiment a divatból. A leleményes dolgozó a derekára madzagra kötött füles műanyag kis szörpös kannából fogyasztotta azontúl a vizet. Előtte ecetes üvegbe - ez lett legelőször műanyag - éjjel fagyasztóládába tette a vizet, mivel az üveg szétfagyott volna, ezért kellett műanyagba tenni. Munka közben a nagy melegben a jég éppen annyit olvadt, amennyire szükség volt, a kortyolgatáshoz. Őszi munkák étrendje Szüretek alkalmával szintén kiadós, többfogásos ebéddel kínálta, kínálja a házigazda a szüretelőket. A bemutatott szüreti fotókat Fonóban Takáts Gyula neves írónk, költőnk készítette (62-63. ábrák). A képeket Fonai Tibor családjától kaptam kölcsön. Fonóban több családdal jó barátságban volt Takáts Gyula. A nyár végi, őszi közösen végzett munkákat a fotók jól szemléltetik: a barát, rokon asszonyok együttes tevékenységét. A nyakukba kötött szakajtóruhához fogták a káposztát, amit kaszakéssel szeltek, közben természetesen beszélgettek (64. ábra). A szelést követte a káposzta sulykolása (65. ábra). „A kaszakés kicsit hajtott, a gömbölü káposztához jobban idomult, könnyebb volt így szelni.”96 „A munka fontosságát mutatja, hogy a káposzta- szelés rokonok, szomszédok összesegitésével történt, hiszen a téli készlet jelentős hányadát kellett vele biztosítani. Megmosták, rossz kaszapengéből való káposzta-szelővel nagyteknőbe felszelték."97 Az év egyik fontos őszi betakarítási munkája a kukoricaszedés is, a 66-71. ábrák ebből a munkafolyamatból szemléltetnek pillanatképeket, valamint a zsurmo- ló alatti kukoricaszemek már a következő munkafázis eredményéről tanúskodik, mikor is a morzsolás megtörtént lekerült a kukoricacsőről a szem. A háztáji kertek és házhelyek - átlag 800-1600 négyszögöl - területén a kukoricaszedések a legtöbb helyen közös összefogással történnek, történtek 2008-ig többen szedték kézzel a kukoricát, azontúl kevesebben. Bár mindenki megtehetné, hogy leszedeti a kombájnnal, nem okozna problémát a kifizetése (legfeljebb levonnák a földhasználati díjból). Sőt! Még időben is jobban járnának, ha a kombájn fordulna egyet-kettőt a házhelyen, a kertben és már vinné is a traktor a szemet a szárítóba. Szemet, nem csöves kukoricát, amit aztán még le kell „zsurmolni” (morzsolni), lehetőleg megint közös munka keretében. Valamint a csutaszár is állva marad kézi szedés esetén, amit aztán a csutavágóval ki kell vágni, fel kell kötözni, vagy el kell égetni, ha már nincs mód a hasznosítására, feletetésére. Azonban leleményes a kor embere, a csutavágót gépesíti néhány helyen sövénynyíróval. Kombájnnal való betakarítás után ezek a munkafázisok nem merülnének fel. Anyagilag sem valószínű, hogy „olcsóbban ússzák” meg a kukoricatörést. 12 emberes brigád esetében jó ebéd, sütemény, ital biztosítása elengedhetetlen. Márpedig mindenki „ki tesz magáért,” ez költségnövelő tényezőként hat. Ráadásul: „A megyére tehát egyértelműen a kistelepülések túlsúlya a jellemző. Csurgónagymarton, Kisgyalán, Patalom, Porrog esetében a legrosszabb a megoszlás. Ezeken a településeken 100 férfira 127 nő jut. A Somogy megyei adatok azt mutatják, hogy a nők 20,3 %-a özvegy.”98 E 2002-es negatív százalékos megoszlás még tovább nőtt 2011-re. 96 Szabó Józsefné (Dezső Ilona, 1933), szíves közlése. 97 Knézy J. 1977:51. 98 Kurucz Gábor, 2002: Somogy megye demográfiai helyzete az ezredfordulóra. Somogyi Múzeumok Közleményei 15: 279, 280.
