A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Lanszkiné Széles Gabriella: Életfordulók és közösen végzett munkák ételei és szokásai az 1940-es évektől napjainkig
272 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA vettünk.”53. Ugyanígy Batéban is ez a szó hangzott el: „Megegyeztünk, illő módon viszonoztuk.”54 Ezek a szavak, mondatok egyértelműen a közösség tagjai közötti tisztesség, egyetértés, egymás iránti tiszteletre is utalnak. Göllében 1970-ben még vittek paszitát55 1968-ban Fonóban, 1967-ben Kisgyalánban is, de ekkor már egy napos volt a paszita. Az életmódváltás is elősegítette a paszita megszűnését. Nem a saját faluból választott komák is eleve ezt siettették. A paszitának úgy volt értelme, hogy szépen felöltözve, a kövesét közepén gyalogosan végig vonulva a falun, mindenki lássa a paszitavivést. Míg a paszita alapanyagait akkor még túlnyomórészt a kertből (zöldségek), az udvarból (baromfiféle, tojás) „össze lehetett kapkodni.” Később „több lett a pénz” mód nyílt nagyobb értékű ajándék vásárlására is. Az 1960-es évek után a falusi társadalomban már az idejét sem úgy oszthatta be egy nő, mint annak előtte, amíg a „saját földjén dolgozott”. Ekkor már három-négy nap szabadságot kellett volna a cél érdekében kivenni. Talán a tyúkhúsvivésen kívül, még az 1970-1980-as években a fatörzstorta készítés tartotta legtovább magát. Ez egy egész tálcát betöltő, elágazó, barna csoki bevonatú piskótatekercs, amely zöld mohaágyon (zöld kókuszreszelék) fekszik, „kis villásnyelvű kígyó volt rácifrálva.”56 Piskótafülekből készült taplógombákkal a fatörzs oldalán, közte piros pöttyös kalapos gombákkal. Ezt legalább két-három asszony közösen készítette. Mielőtt elvitelre került, a szomszédok is megcsodálták minden esetben ezt a tájkép ihlette kompozíciót. Komatál vivése A lánygyermekek cseperedésekor a 10-12 éves lányok szokása volt férjhez menetelig, a komatál hordása húsvétot követő fehér vasárnap. „Az ifjúsági komálás, mátkálás lényege az életfogytiglani barát kiválasztása s a barátság szertartásos megkötése.... A barátság megkötésének szimbóluma a komatál, benne hímes tojás, sütemény, bor, csemege, melyet a fiatalok kiszemelt komájuknak, ill. mátkájuknak küldenek.”57 Kisgyalánban az 1950-es, Göllében az 1960-as évekig élt ez a szokás. Fonóban természetesen tudták, ismerték a szokást, de érdekesen alakult az „alkalmazása”. Büssüben szintén élt a szokás. Az ott elhangzott vers a következő volt: „Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam, Szív küldi szívnek, Aranyos komának, Ha nem tetszik, Visszaviszem azon az úton, Amin hoztam.” 53 Tóth Gyuláné (Fehér Aranka, 1937), szíves közlése. 54 Kovács Ferencné, (Császár Margit, 1925), szíves közlése. 55 Schmidtné Lőczi Edit, (1972), szíves közlése. Gölle Dobó u. 12. 56 Csima Lajosné (Vörös Erzsébet, 1939), szíves közlése. Kisgyalán Kossuth u. 11. 57 Lévainé Gábor Judit, 1963: Komatál. - Ethnographia LXXIV. Évf. 2. 230. 231. Mosdóson,58 nem szó szerint így történt a rigmus lejegyzése (23. ábra). „A tálat csipkés kendővel leterítve úgy vitték, mint a kisgyereket. Az életük nehéz is volt, legalább a hímezésnél kifejezhették gondolataikat.”59 Kisgyalánban Sülé Józsefné (Széles Tóka Erzsébet) elmondása szerint: kit komának választott, vele egész életükben Györfi Lajosné (Szántó Rozália) Szántó komának és Tóka komának szólították egymást tizenéves koruk óta, tehát nem Rozikának és nem Örzsikének ahogy a faluban hívták őket. A komatál szép formás kis tál, esetleg talpas tortatartó vagy tálca volt, mindegyik faluban hímzett, nem szőttes terítővei terítették le. A színes, és hímzett rózsás térítők használata vidám, fiatalos alkalmakkor különösen kedvelt volt, a 24. 25. ábrán egyaránt a rózsaszín dominál a térítőkön.60 A hímzett terítő alatt csoki nyúl, hímes tojás, füge, narancs, sütemény rejtőzött. Amit a lányok elcseréltek, majd egy kicsit elidőztek egymásnál. Ha több helyre vittek komatálat a kislányok, akkor édesanyjuk segített előrevinni addig a barátnőig, ahonnan más házhoz indult a kislány. Batéban szintén sütemény, narancs, hímes tojás került a tálra. Kovács Ferencné Margit néni (1935-ben), egy csokor rózsaszín jácintot vitt komájának, ugyanakkor aznap a jó falatok mellé ő is kapott vissza egy csokor kék jácintot. A komaságot ő is tartotta komája haláláig annak ellenére, hogy komáját sváb származása miatt kitelepítették. A gyerekkori komaságot számon tartotta az egész falu, még a tanító is, aki a tanításon kívül is törődött a falu népével. A tanító is tudta ki kinek a komája, „a te komád 6' válaszoljon.”62 A fiuknál más szokás volt, ők a hímes tojásokat „kókányolták", ami a tojások összeütését jelentette, akinek nem törött össze a tojása, az győzött. „Fonóban, a régi falurészben nem gyakorolták a hagyományt, komatálat csak az új Kossuth utcában hordták.”63 A régi falurészen értendő a Petőfi utca, oka a különböző szokásnak hogy itt a lakosok vérrokonok voltak, míg a Kossuth utcában nem. A komatál hordás, mint a neve is utal rá, komák közt történik, ami választott úgynevezett műrokonság. 58 Ahol személyes ismeretségem nincs, ott többször tapasztaltam, hogy szívesebben írják te és úgy küldik el a visszaemlékezéseket. 59 Imrő Judit, 2006: Húsvéti népszokások és hímes tojások Somogybán. - Somogyi Múzeumok Közleményei C - Társadalomtudományok. 17: 43. 46. 60 A 24. ábraként jelölt térítőt Széles Erzsébet hímezte saját komatálja letakarására. A 25. ábraként számon tartott terítő lánykérés alkalmával került nagynéném asztalára 1947-ben, de valószínűsíthető, hogy már 1928-ban is ezt a célt szolgálta ez a terítő. 61 Két beszélgető közül, ha az egyik beszélgető a másik komájáról akart szólni, nem a nevén nevezte, hanem ennyit mondott csak: a Te komád! Ez is az összetartozás fontosságára utal. 62 Kovács Ferencné (Császár Margit, 1925), szíves közlése. 63 Pál Elemérné (Zóka Margit, 1931), szíves közlése.
