A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Lanszkiné Széles Gabriella: Életfordulók és közösen végzett munkák ételei és szokásai az 1940-es évektől napjainkig
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 01: 261-298 Kaposvár, 2013 Életfordulók és közösen végzett munkák ételei és szokásai az 1940-es évektől napjainkig LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi Tanszék, H-7401 Kaposvár, Pf. 16., e-mail: lanszkine.gabriella@ke.hu Lanszki-Széles, G.: Foods and costumes of life anniversaries and co-works from 1940’s until today. Abstract: The aim of this study is to investigate food preparation traditions of events and occasions, based on personal discussion and provided photographs. Christening lunch is of greater importance since 1960, as children are born in a hospital and it enables parents to spend more time with preparing the christening event. In the age of home birth, it was necessary to christening the child on the first or the second day of birth due to the higher mortality rate. This ensured that the child would not pass away as a pagan. Some traditions such as christening feast (paszita in Hungarian) as well as the "pal-bowl sending” also disappeared or changed since the 1960's. Instead of food preparation for the mother during three days after childbirth, giving a higher value gift became general. The tradition modified due to the change in lifestyles. Women, working on collective farms or elsewhere, had difficulties in allocating their time compared to previous periods when they worked on their own family farms. The reason for disappearing of “pal-bowl sending” may have been that the young already returned to the student dormitory, or simply were not at home since they were away for a month since the 1970’s. Holy Communion and Confirmation-related practices also adjusted to the given era, especially in case of inviting godparents living far away. Confirmation parents go to dine to the confirmee's place. Differences are experienced in traditions of weddings and “death feasts” among villages of 3-4 km distance. Keywords: childbirth, christening lunch, pal-bowl sending, Confirmation, weddings, death feasts. Bevezetés Az élet kezdete és a vége, valamint a közbeeső nagyobb állomások megünneplése étellel történt, mindig az adott közösség táplálkozási szokásainak megfelelően. Meghatározott forgatókönyv szerint zajlottak ezek az események, amelyek az idő múlásával változtak; hol kiterebélyesedtek, például a paszita hordás esetén - az idős adatközlők szavaival élve - „egyre nagyobb cirkuszt csaptak körülötte”, hol fellazultak ezek a szokások. Vannak hagyományok, amelyek napjainkra véglegesen megszűntek, emlékké váltak, de vannak olyanok is, amelyek tovább élnek. Ezeket a változásokat igyekeztem nyomon követni az általam közelebbről ismert falvakban, az úgynevezett Kaposvölgyéhez tartozó községekben. Elsősorban, a vallásukat tekintve római katolikus falvakban, így Göllében, Kisgyalánban, Fonóban, Batéban és Mosdóson gyűjtöttem az ünnepek és közös munkák étkezésével összefüggő hagyományokat. Az intenzív szarvasmarha-tenyésztés fő területe a 19. század végétől kezdve az igali járás. „Fonó, Gölle, Somogyszil, Toponár községek köré egy egész vidék marhatartása csoportosult. E vidék a Kaposvár-igali műúttól, a kaposvári-dombóvári vasúttól és a megye keleti határától bezárt területen helyezkedett el. Még a Mezőgazdasági Kamara szakemberei elnevezték „kaposvölgyi marhatartásnak”.1 Amely ekkor a legfejlettebb volt a megyében. Ebből is kitűnik, hogy törekvő, előre tekintő közösségek lakták e községeket, akiknek anyagi felemelkedéséhez, hozzájárult a tejgazdaság fejlődése is. A Budapesti Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállat Vásárról számos érmet hoztak el a gazdák. Fonóból 1932-34 között húszán. Ebből 1934- ben Felső Fonai Vendel Nagydíjat hozott el. Gölléből öten, Büssüből hatan vittek haza különböző díjakat.2 Akik munkájukban ilyen szép eredményeket képesek voltak elérni, azok az élet más területein is igényességre törekedtek. Fontos kérdés volt számomra, hogy életük jelentős eseményeikor, milyen más hagyományokat ápoltak, ápolnak mint más községek, milyen ételféleségekkel emelték ünnepeik fényét. „A szemlélet és ízlés lassú változása következtében az újdonságok az addig is legfontosabbnak tartott ünnepi hús-és tésztafélék körében hódítottak először tért. A tartalékolt húsféleségek is újakkal gyarapodtak. Hétköznap általában megelégedtek a korábbi hagyományos ételekkel, egyhangúbb étrenddel. Csak ünnepen emelte a hangulatot néhány ételújdonság is a meglévő rangosabb levesek, húsok, és tészták mellett.”3 A jelentős alkalmak étrendjével kapcsolatos visszaemlékezések gyűjtésében számomra a fő segítséget a megkérdezett idős asszonyok adták, ugyanis a férfiak e témához nemigen tudtak hozzászólni. A szíves adatközlőknek a véleményét ismertem már a gyűjtés kezdetén is, közülük való vagyok. Ezt a gondolkodásmódot ismerve tudom, hogy kiragadva bármely alkalmat - például a paszitát, vagy akár a bérmálási ebédet - a fő cél az volt, hogy megmutassa az ember (akarom mondani 1 Király István, 1962: Fejezetek a Somogy megyei Szarvasmarhatenyésztés történetéből (1848-1945) - Somogyi Almanach 7. 10. 2 Kiss Elemér,1936: Országos Mezőgazdasági Címtár I. Országos rész Alsó-Dunántúl 53-54. kigyűjtés. 3 Knézy Judit, 1996: Hagyományok és újítások a paraszti táplálkozásban Somogybán. (1880-1920): - Somogyi Múzeumok Közleményei. 12: 310. 311.
