A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
244 HORVÁTH J. GYULA és EPERJESSY ERNŐ 1945-ig évente bizonyos számú lovasfuvarral (robottal) tartoztak dolgozni a Biedermann-család erdészetében.95 Több család a környékbeli német nyelvű falvakban (Almamellék, Bőszénfa, Boldogasszonyfa, Ibafa, Csebény, stb) földműves zsellérként telepedik meg. Voltak, akik mesterségük révén az ország más üveggyárában kerestek munkát. Az emlékezések szerint főképpen Ajkára kerültek. Az ibafai kereszteltek anyakönyvi adatai szerint egy ideig Lukafán is maradtak vitráriusok, akik ezentúl „operariusok”, azaz napszámosként élnek tovább.96 Horváth J. Gyula jegyzetei alapján az 1890-es években még Lukafán található szülök illetve keresztszülők: Adamus Teller et Katharina Pufler oper. - Vencellus Eizner et Rosalia Tillinger oper. - Petrus Veibl et Marianna Jeger operar. - Josephus Veininger et Eva Feld operar. - Joannes Fiam et Julianna Schleer oper. - Jacobus Hoffman et Elizabetha Schveizer oper. - Franciscus Eizner et Elisabetha Speigl oper.- Schlegl Mihály és Dunszt Éva napsz. Gausz Antal és Herczeg Anna napsz. - 1900- ban a falu kocsmárosa Eizner Vencel és Tillinger Róza. 1891-ben a közeli Tótvároson lakik Carolus Pufler et Catherina Schier operar.97 Valószínű, hogy Horváth által az ibafai anyakönyvekből kigyűjtött 11 családon túl is maradtak Lukafán egykori üveg és porcelános családok. Ez mellett szólnak a temetőben Aschenbrenner József (1840-1910), Aschenbrenner Gyula (1873- 1906), és a 44 éves Kreiner Antal (...-1913) feliratú sírkövek is. Raichl Sándor uradalmi intéző 25 olyan üveggyári munkásról tudott még, akik 1900 körül Lukafán maradva, napszámos munkát vállaltak az uradalomban. Az első világháború táján Lukafáról ezek a nevek is eltűnnek. Az utolsó vitrárius Franz Propst és felesége Maria Frischt. Propszt Ferenc 90 éves kor felett, kb.1936 táján halt meg Lukafán, ott is temették el. Jóval fiatalabb felesége BassIerErnő főerdészéknél háztartási alkalmazott lett Sasréten.98 Későbben egy név kanyarodott még vissza. Az 1940-es években Eisner György (felesége Zimmer Ilona) mint uradalmi kovács szolgált ugyanabban a „hajtott házban”, amelyben ősei kocsmá- rosok voltak az üveggyár idején.99 Az erdei üveghuták bezárását a XIX. sz. végén a racionálisabbá váló erdőgazdálkodás is siettette. Az 1880-as évek elején Lukafára került, erdészeti akadémiát végzett főerdészt, Bassler Ernőt „megdöbbentette az az óriási mennyiségű, de leginkább minőségi pusztulás, amit a huta az erdőben maga után hagyott, ... egyértelműen ellensége volt a huta működésének." 95 Raichl Sándor volt uradalmi intéző adatai, 1969. (Gyűjtő: Eperjessy) 96 H. J. Gy.Kéziratrészleg, 61. p. 97 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 61. p.; Lukafai temető 2012-ben is fennálló két sírkeresztjének tanúsága szerint az Aschenbrenner család még 1910-ben is Lukafán lakott. (Figyelemre méltó a család „beszédes” neve: aschenbrenner, magyarul - hamuégető.) Ez a családnév a XX.sz. elején a Biedermannok szentmártoni uradalmában tűnik fel ismét, mint gazdasági vezető. 1940-45-ben Szigetváron is élt Aschenbrenner család báró Biedermann Imre alkalmazásában. Tihanyi Attila és Könyves Kálmán szíves közlése szerint, Németlukafa (falu) utolsó lakóját is Aschenbrenner-nek nevezték. (Aschenbrenner Jenő erdész, az 1970-es évek végén költözött el a Szentegát melletti Hamuházára!) 98 Eperjessy Ernő személyes emlékezése. 99 Eperjessy személyes emlékezése. Az emlékezés szerint: „... amikor az utolsó vitráriusok elmentek (vagy az uradalomban más munkán helyezkedtek el), minden hutai épületet már a következő évben sürgősen lebontatott. Amikor aztán hamarosan ismét megjelentek a zsidók, hogy az üveges munkát folytassák - mondja Boder(Bodor) József, - Bassler már azt felelte, hogy újrakezdeni nem lehet, mert már minden épületet lebontottak.”100 A cigányok lukafai megjelenésére vonatkozó, első írásos bejegyzést a gödrei, pontosabban gödreke- resztúri egyházi anyakönyv őrzi: 1790. március 1. A keresztelt gyermek szülője Kalányos Miska. Az ibafai plébánia levéltárában található, 1830. évi Visitatio Canonica bejegyzése szerint ebben az évben 192 latin rítusu katolikus hívő lakik Lukafán, a görög rítusu, azaz görög keletiek száma pedig 75. Az anyakönyvi adatok minden esetben a cigányoknál jelzik a görögkeleti vagy pravoszláv vallást. Ezek aztán lassan a többségi római rítusra térnek át, illetve ilyennek írják át és kezelik őket az ibafai plébánosok. Az 1857-ben kiadott egyházmegyei sematizmusok szerint az ibafai plébánián már nincs pravoszláv val- lású bejegyzett személy, de foglalkozásuk rovatban minden esetben „Zingarus” áll.101 Az arányaiban jelentős „Zingarus” bejegyzés nem- csaketnikai hovatartozást, hanem a hamuzsirégetéshez, valamint a huta és cserépedény kemencékhez szükséges kiegészítő foglalkozást: fakitermelő (favágó), illetve egyszerű faeszközöket (teknőket, vályúkat, lapátokat, stb.) készítő mesterséget is jelentett. „Arról persze fogalmunk sem lehet, hogy ezek a cigányok honnan származnak, hiszen nevük egyáltalán nem jellegzetes (Orsós, Kalányos, Búzás)” - írja Horváth.'02 Azt tudjuk, hogy az üvegesek és fazekasok Németlukafán a huta, az üvegcsűr és cserépedénygyár közelében laktak, amit a mai napig is „falunak" nevez a nép.Tőle 1 km-rel délebbre fekvő Lukafa-pusztán sohasem lakott vitrárius. Viszont elkülönülve itt laktak a cigányok, majd később uradalmi cselédekké váló elemek, a huta igavonó szükségét ellátó kocsisok, béresek és pásztorok. Mai meghatározással a román nyelvű „beás” cigány etnikum az üveggyár megszűnésével sem tűnt el teljesen. Maradékaikat Br. Biedermann Rezső a XIX. sz. végén Lukafáról a 4-5 km-re lévő Terecseny-pusztai birtokára, az erdő szélére telepítette. Ott készítvén maguknak putrit, a lakhatás és hulladékfa-gyűjtés ellenében, a bárói birtokon putrinként havi egynapos robottal tartoztak 1945-ig, (ami rendszerint erdei munkát, vagy a sasréti kastély és iskola részére végzett favágást jelentett).'03 100 Boder (Bodor) József, közel fél évszázadig volt Németlukafán erdész. Rá hivatkozva: H. J. Gy. Kéziratrészleg, 60. p.; Családi visz- szaemlékezés alapján ugyanezt erősíti meg Bánki László (Budapest, 2007.), akinek nagyapja Bassler Ernő Lukafán főerdész volt, apja pedig Bánki (Bassler) Rezső az 1880-as években, már ott az egyik vezető vitrárius megüresedett házában született. 101 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 50. p. 102 H. J. Gy., Kéziratrészleg. 51. p. 103 Raichl Sándor, Eperjesi János adatközlők alapján.
