A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
M. Aradi Csilla: Erődített középkori kolostorok és templomok kutatása Somogy megyében
204 M. ARADI CSILLA ökröt lovakkal, tehenekkel elhajtott, a plébániaegyházat feltörte, és onnan kelyheket, papi ruhákat és egyéb javakat elvitetett.7 1459-ben Gál rektor 2 ruháját a Péntekhelyi templomba helyezte el, hogy nehogy ellopják. A templom kulcsait káplánja, Demeter őrizte, a ruhák mindazonáltal így is eltűntek.8 A felsorolást más megyékből fennmaradt adatokkal is folytatni lehet. 1444. június 10-én a veszprémi káptalan garabonci birtokát megtámadták, a plébániatemplomba hatalmaskodva betörtek, és Mihály plébános, valamint a helybeliek biztonságosabb megőrzésre ott elhelyezett javait (500 Ft értékben) elvitték.9 1482-ben a Zalaszentmihályi templom kapuját ugyancsak tönkre téve, a törökök a Szentbalázsi család birtokaikra vonatkozó okleveleit - amelyet a biztonságosabb megőrzés végett helyeztek ott el - az egyház más holmijával együtt elvitték, az egyes okleveleket széttépték, így azok elkallódtak.10 Talán hasonló, értékmegőrző szerepet látott el a Ny-i karzat. A korábbi kutatás a kegyúr helyeként rekonstruálta ezt a területet, de az okleveles források alapján azt az oltár közelébe helyezhetjük. Refugium funkció A templomok nemcsak a javak és oklevelek őrzésére voltak alkalmasak, hanem veszély esetén mentsvár szerepet is betölthettek. 1318-ban az esztergomi érsekség területén a Pogon folyó mellett emelt, a Mindenszentek tiszteletére szentelt oratórium kegyurai jogot nyertek arra, hogy magukat gyermekeikkel, szegényeikkel és javaikkal zavaros időkben az imaházban megőrizhessék.11 1347-ben a Felső-, és Alsódörögdi nemesek a Felsödörögdi Szt. András templom közös használatáról egyezkedtek - amely szerint a főoltárnál, illetve a Boldogságos Szűz Mária oltárnál a Felső, míg a Szt. Domonkos oltárnál az Alsódörögdi nemesek kaptak helyet, akik a templom D-i szegletébe temetkeztek, és baj esetén vagyonukat ők és jobbágyaik szintén ide menekíthették.12 Úgy tűnik, hogy a konventeket leszámítva, az oklevelek tezaurálása összefügg a magánegyházi funkcióval is - a főúri alapítású monostorok, valamint nemesi alapítású plébániatemplomok egyfelől nagyobb biztonságot ígértek, másrészről a család életének részét is képezték, akár a család temetkezési helyeként, akár pedig birtokának tartozékaként jelennek meg. Ugyanakkor ellenpéldával is találkozunk - a Szerdahelyi család a Szentjakabi apátság birtokainak bizonyítékául szolgáló okleveleit (többek között alapító iratát is) magánál őrizte, nem kis részben azzal a céllal, hogy e birtokokat saját kezelésébe vegye.13 7 DL 103599 A hatalmaskodás során, az atádi vásárra árúkkal igyekvő, szabási jobbágyokat is kifosztottak. Rácz 2001. 64. 8 Békefi 1907. 107. 9 SMM-B. 89. 13. DF 201298 10 SMM-B. 83. 64. DF 268237 11 AOM 1.451-3, AOTV. 13 12 Valter 2004. 98-99. 13 Kumorovitz 1964. 65. 1298-ban elrendelték az oklevelek visszaszolgáltatását. A temetők másodlagos szerepe A középkori források szerint a temetőkben pincék, gazdasági épületek is előfordultak. 1420-ba a szentpéteri pálosoknak történő adományozás kapcsán, Szentpál faluban, a Szt. Pál apostolról elnevezett temető oldalába épített pince szerepel: „unum cellarium ad latus cimiterii de S. Paulo”.14 1435-ben a Szakácsi plébániatemplommal szembeni kúriatelekről esik szó, valamint „parte cuiusdam cellarii in cimiterio dicte parochialis ecclesie.” Borsa Iván ezeket a temetőben lévő kriptákként értelmezte, azonban valószínűbbnek tűnik egy tárolóhelyiség/pince feltételezés.15 Nem egyedi somogyi szokásról volt szó, hiszen 1411-ben a szlavóniai Gragenaszentmiklóson a temetőn belül szintén álltak házak és pincék,16 1417-ben pedig Ókörös mezővárosának bírája adta el a plébániatemplom temetőjében a pincék között álló, tanácsháznak is alkalmas sírkápolnáját.17 A budai Nagyboldogasszony egyház temetőjében is állt egy ház.18 A 14-15. századi templomerődítések régészeti nyomai 2000-2001-ben Balatonszárszó DK-i határában, az ún. Kiserdei-dűlőben, a valamikori temető mellett, az M7- es autópálya nyomvonalának tisztázása során kezdődött meg a középkori Szárszó falu templomának feltárása. (1. ábra) Belényesy Károly vezetésével egy ötszög alakú, 4-5 m széles és 2 m mély árokkal és feltehetően sánccal övezett temetőt tártak fel, amely területen belül a 14-15. században, az árokra merőlegesen, 7 db 15x5 m-es, cölöpváz-szerkezetes, paticsfalú, egymáshoz épült, 3 osztatú házat találtak, amelyek temetkezéseket vágtakát. A D-DK-i oldalon további 8, egyterű épület egy, az árokkal párhuzamos, 17x7 m-es, mély alapozású, kétosztatú épülethez kapcsolódott. A lakó- és gazdasági jellegű épületek egy tömbben, a védettebb D-i oldal mentén helyezkedtek el, az ÉK-i oldalon pedig ideiglenes lakóházak létesültek, K-en két egyterű pinceépülettel. Az ásató menedékként, refugiumként értelmezte az épületeket, ahová a lakosság veszély esetén javaival együtt menekülhetett. Atemplomhoz közelebb, kb. 20 m.-re, a temető korábbi körítőárkát is megtalálták, melyet a későbbi árok építésekor temettek be. A korai cínterem határán belül sikerült nagyméretű, késő Árpád-kori tárolóvermeket feltárni, melyek néhányszor a templom körüli temetkezéseket, vagy a temetőárkot megbolygatták. Az erődítést a 15. században felgyújtották, ám a később elplanírozott területet a 18. századig temetőként használták.19 Talán hasonló lehetett az elrendezés a 6 m széles, 3 m mély, V alakú árokkal övezett Balatonszabadi-Pusztatorony nevű lelőhelyen megkutatott templom és temető esetében is (Magyar Kálmán ásatása 1982-3). (2. ábra) 14 Rupp I. 317. Az adományozó Szentpálfalva bírája, Imre volt. (iudex de Sancto Paulo prope Strigench) 15 SMM-B. 2002. 896. oklevél. DF 2626615 16 ZSO III. 75. sz. 17 ZSO IV. 978. sz. 18 Kubinyi 2005. 16. 19 Belényesy-Marton-Oross 2002. 9-14.
