A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Molnár István - Sipos Carmen: A Balatonlelle-Rádpusztai Árpád-kori telep

A BALATONLELLE-RÁDPUSZTAI ÁRPÁD-KORI TELEP

179

járás sem okozhatott nagy törést a település életében. Tudjuk, hogy Rád a 12. század végén a hadiút mellett feküdt, amely Szemesen, Gamáson és Marcalin át futott.9 Egy másik, Rádot is érintő út kelet felé, Teleki, Ozora és Simontornya irányába vezetett. Rádtól nyugatra a bereken átkelve a Balaton déli partján folytatódott az út, amely az északi partra átjutást biztosító átkelőt is érintett.10

Lázár deák 16. század elején készült térképén a település nincs ábrázolva, a mai Somogytúrnál lévő Tárd, Nagycsepely, Kőröshegy van jelölve a térképen. Csepely a Balaton mellé van rajzolva, a tó illetve a mellette lévő mocsaras, lápos területek igen kiterjedtek voltak. A kutatás a Balaton vízszintjének emelkedését, a vízfelület kiterjedését valószínűsíti az időszakban.11 Ennek okát elsősorban az éghajlati változásban kereshetjük. Az írott források is utalnak az éghajlat 13. századtól bekövetkező csapadékosabbá válására, a vizes térszintek kiterjedésére.12 Mint majd kitérünk rá, erre lelőhelyünkön is vannak jelek. Ugyanakkor - legalábbis egyes vélemények szerint - a Balaton Árpád-kor végi gyors vízszintemelke- désében egy a Tihanyi apátság által a 13. század első felében végzett gátépítés is szerepet játszhatott.13

Az első katonai felmérésen a berket még igen kiterjedtnek ábrázolják, szinte a templomig tart. A templom természetesen romként van ábrázolva, nem jeleztek települést, de több épület látszik. Ezek nem a település mostani helyén, hanem keletre, a domboldalon vannak. A településtől délre az útviszonyok hasonlóak, mint napjainkban. A patak partján is fut egy út, valamint a ma is létező (ekkor szőlőkel teli), erdőben futó Viszre menő út is ábrázolva van. Az épületek ez utóbbihoz települtek. Északon a ma már csak alárendeltnek számító, két északkeleti irányú szemesi út létezett, a 20. század végi észak-déli út még nem. Jól látszik egy út a berken keresztül, amely a mocsaras részen át vezetett, ettől délebbre ugyan volt több átjáró, de ettől északra nem. A település helye bizonyára összefüggésben van ezzel. Úgy látszik itt lehetett a legjobb, legészakibb átkelési lehetőség a berken.

A 2. katonai felmérésen Puszta Rádiként szerepel. A berek visszaszorult, a gazdasági viszonyok hasonlóak lehettek, mint most. A templom körüli részen legelő, attól északabbra művelt terület látszik. Az útviszonyok hasonlóak az első felméréshez, a gazdasági épületek is hasonló helyen voltak. Ezen jól látszik a berken átvezető, kiépítettebbnek tűnő út. A helyiek elmondása alapján néhány évtizeddel ezelőttig szekérrel járható töltés vezetett a mocsáron át. A középkori településnél sűrű római telep került feltárásra. Az intenzív római kori jelenlét is egy átkelőre utal. Ekkor is a mocsár összeszűkülő részén vezethetett át a Balaton partján futó kelet-nyugati út.14 A dombok és a berek közötti terület ősidőktől von9 Glaser 1932. 1-2.

10 Glaser 1929. 266., 270.

11 Bendefy-Nagy 1969. 52., 62-65., Mészáros-Serlegi 2011. 217- 222., Szalóky-Bódis 2004. 279. Utóbbi tanulmány a lelőhelyünktől nyugatra lévő Szemesi-Berek élővilágával foglalkozik.

12 Rácz2006. 44.

13 Bendefy-Nagy 1969. 52., 62-65., Szalóky-Bódis 2004. 279.

14 Honti et al. 2006. 46.

zotta a megtelepülőket, ugyanakkor a földrajzi helyzet egy keskenyebb sávra szűkíti a megtelepedés lehetséges területét. A berken átvezető átjáró is hozzájárult a település létrejöttéhez.

Mint már utaltunk rá, a 67-es út nyomvonala a falutól nyugatra fut, a lelőhelynek az út nyomvonalába eső része volt feltárható. A mai település a tengerszint felett 113-122 m-re van, a Tetves patak mocsarasodó ártere 106-108 m mélységig mélyül. Nyilvánvalóan ez a terület nagyon érzékeny volt a talajszint változásaira. Maga az ásatási terület a legdélebbi pontján 108 m tengerszintfeletti magasságon kezdődik és északra haladva egyre magasabban fekvő területet érint. Amikor a nyomvonal a mai településhez fokozatosan közeledni kezd, lendületesebben emelkedik 112-113 m magasságig. Bár a folytatódó nyomvonal egyre magasabban halad, az utolsó Árpád-kori, középkori objektumok nagyjából a jelenlegi település utolsó házainál, az előbbi magasságban voltak. Az itt talált kemencebokortól 60 m-re délre, egy nagyjából 100 m hosszú szakaszon csoportosult az objektumok többsége, 3 kemence és 4 egyéb objektum. A legdélebbi, legmélyebb részen volt egy ház, egy kemencebokor és egy sekély gödör, valamint a két terület között elszórtan három gödör. Mivel a nyomvonal egy ívet ír le, az ásatás területe a mai országúttól - amelynek két oldalán a település házai vannak - délen 195 m-re, a középső részén kb. 210 m-re, az északi, legközelebbi részén 175-178 m-re van. Keletre, azaz a mai település felé is emelkedik a tengerszint feletti magasság. (2. és 3. kép)

A lelőhelyen az Árpád-kori objektumok előfordulása a tengerszint feletti magassággal és az egykori település feltételezett központjához való közelséggel magyarázható. A lelőhely legdélebbi része igen mélyen van, de a településhez és a templomhoz való közelsége magyarázza az objektumok sűrűsödését. A templom a mai településtől délnyugatra, a dombhát kinyúlásában, 110-111 m tengerszintfeletti magasságon van, ehhez fut közel a nyomvonal - a templomot 70-75 m-re közelítve meg.

A korabeli vízügyi helyzet alapvetően megszabhatta a település lehetséges helyét. Erre szép példát találunk a lelőhely többi régészeti korszakát vizsgálva. A 67/5. lelőhely déli részén, a legmélyebb területen csak az Árpád-kor és a késő bronzkor (Urnamezős-kultúra) objektumait találjuk. Majd a római objektumok jelennek meg, először egy sír majd nagyobb mennyiségű telepobjektum, amelyek végighúzódnak mindkét lelőhelyen. Az 5. lelőhely középső és északi, azaz magasabban fekvő részén a rézkori (Balton-Lasinja, Badeni) és avar, majd még északabbra és magasabban, a 67/4. lelőhelyen a neolitkum (Dunántúli Vonaldíszes Kultúra) illetve bronzkor korábbi időszakaira keltezhető (Somogyvár- Vinkovci kultúra, Kisapostagi kultúra), objektumok is megjelennek.

Sajnos pont a legdélebbi, legmélyebben fekvő területen volt a legnehezebb a feltárás. A fekete mocsári altalajban nehéz volt az objektumokat megtalálni - sokszor csak az erősen kevert, paticsos betöltés árulkodott, ráadásul jól megfigyelhető volt, hogy ez a talaj fedett is