A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Sovány Krisztina - Szollát György - Juhász Magdolna: A szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)

14 SOVÁNY KRISZTINA, SZOLLÁT GYÖRGY és JUHÁSZ MAGDOLNA Akác ültetvények (S1) Az akác ültetvény kategóriába az elegyetlen, idő­sebb akáctelepítések kerültek, melyek a terület déli­délnyugati oldalán találhatók. Szomszédságukban a faj spontán terjedése figyelhető meg. Ültetett erdei és feketefenyvesek (S4) Elegyetlen állományai a terület nyugati, délnyugati részén találhatók, máshol valamilyen lombos fafajjal ele­gyesen fordul elő valamelyik tűlevelű faj. Aljnövényzetük szegényes, de őrzi még a homokpuszták nyomát, hiszen előfordul bennük a Carex liparicarpos, Festuca vaginata, Euphorbia seguieriana, Hieracium echioides, néhány tő Juniperus communis, a frissen bolygatott, nyíltabb helye­ken Kochia laniflora és a védett, a területről új florisztikai adatként szereplő Onosma arenaria is. Ezen kívül olyan közönséges fajok is megtalálhatók, mint az Elymus repens, Calamagrostis epigeios, Dactylis glomerata, va­lamint az üdébb helyeket kedvelő Dryopteris fíiix-mas is. Természetvédelmi szempontból problémát jelent, hogy Ailanthus altissima-va\ erősen fertőzöttek. Nem őshonos fafajok spontán állományai (S6) A nem őshonos fafajok spontán állományai általá­ban az ültetett állományok magszórásának köszönhető spontán terjedés következtében jöttek létre, többnyire az ültetvényekhez közel. A vizsgált területen a Robinia pseudoacacia és Ailanthus altissima állományok tartoz­nak ebbe a csoportba. Extenzív szántók (T6) A védett területen egyetlen olyan mezőgazdasági terület van, amelyet rendszeresen művelnek. Ez egy 1,2 hektáros szántóterület, ahol a tulajdonos extenzív módon gazdálkodik Tanyák, családi gazdaságok (U10) A területen található malom és az egykori mérlegház 0,5 hektárnyi területét rögzítettük ebben a csoportban. Úthálózat (U11) Ebbe a kategóriába a Visz községet Látránnyal ösz- szekötő aszfaltozott utat soroltuk, a keskenyebb föld- utakat nem jelöltük a térképen. Ide tartozóként rögzí­tettük a keskeny útszéli gyomvegetációt, mivel annak szélessége nem érte el az ÁNÉR szerint előírt rögzítési minimumot. A terepbejárások során a vizsgált területen összesen 241 növényfaj előfordulását állapítottuk meg (1. mellék­let). Ezek között a hatályos jogszabály alapján 22 védett faj található: Allium sphaerocephalon, Carex paniculata, Centaurea arenaria, Cirsium rivulare, Dactylorhiza incarnata, Dianthus superbus, Eleocharis uniglumis, Epipactis palustris, Equisetum hyemale, Equisetum moorei, Eriophorum angustifolium, Eriophorum latifolium, Helichrysum arenarium, Onosma arenaria, Orchis morio, Orchis palustris, Parnassia palustris, Pulsatilla nigricans, Schoenus nigricans, Sonchus palustris, Thelypteris palustris, Veratrum album. Következtetések Az élőhelytérképezés eredményeiből látszik, milyen nagymértékű a változatosság a területen, hiszen 220,7 hektáron 26 különböző élőhelytípust sikerült kimutat­nunk 94 élőhelyfoltban (foltcsoportban). A lehető legna­gyobb részletességre törekedtünk, mivel a vizsgált te­rület legjelentősebb természeti értékei a legkisebb, ritka élőhelyfoltokban rejlenek. Mivel sok ritka, védett faj találja meg az életfeltételeit itt, ezért fontos ezeknek a kis frag­mentumoknak a rögzítése is. A természetvédelmi szem­pontból értékesebb élőhelyek viszont nagyon érzékenyek, így fontos feladat fenntartásuk akár aktív beavatkozás­sal is. Nedvesebb termőhelyeken a vízellátás sérülése, megszűnése, így a kiszáradás, míg szárazabb termőhe­lyeken inkább az emberi behatások okozta jellegtelenné válás a legveszélyeztetőbb tényező. Az egész területen problémát jelent az agresszív, inváziós gyomnövények terjedése (Solidago gigantea, Ailanthus altissima, Robinia pseudoacacia, kisebb mértékben az Asclepias syriaca), amely ellen a lehető leggyorsabban be kellene avatkozni. A Látrányi Puszta élőhelyei közül a fátlan típusok azok, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek. A legna­gyobb területarányt a homoki sztyepprétek képviselik, a nyílt homokpusztagyepek viszont csak igen kis terü­leten vannak jelen. Mindez az élőhely országos hely­zetét is reprezentálja. A természetes, nedves gyepi élőhelyek közül a leggyakoribbnak a kiszáradó láprét tekinthető, míg a zsombékosok csak igen kis kiterje­désben, fragmentálisan találhatók. A legnagyobb ter­mészetvédelmi értéket a közel 1,5 hektár területű me­szes láprétek jelentik. Az említett élőhelyek egymáshoz viszonyított aránya jól tükrözi a termőhelyek állapotát, vízellátottságát, így hosszú távú termőhelyi változások is nyomon követhetők. Ennek jó indikátora lehet akár a Schoenus nigricans is. Érdekes és érdemes lenne meg­figyelni, hogy hogyan változik a növény által kirajzolt fol­tok mérete az idők során. Jelenleg pillanatnyi állapotot ábrázoltunk, azonban ezeknek az élőhelyeknek dinami­kája van. A foltok méretének növekedése, csökkenése, vagy a fajösszetétel és a dominanciaviszonyok válto­zása jól jelezhetné számunkra a változásokat. További, indikátorként is viselkedő, domináns fajok állomány­nagyságának hosszú távú vizsgálata sokat mondhatna a környezeti adottságok változásairól. Felmérésünk során a növényzet aktuális állapotát rögzítettük. Mivel az 1996-2002-es vizsgálat során a szerző más kategóriarendszerrel dolgozott - az ÁNÉR később került kidolgozásra - így érdemi, számadatok­kal is alátámasztható összehasonlítás nem tehető a növényzeti változásokat illetően. Munkánk ugyanakkor megteremtette egy későbbi, azonos (standard) kategó­riarendszert alkalmazó kutatás eredményeivel való ösz- szevetés (long term monitoring) lehetőségét. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket szeretnénk kifejezni Rozner György­nek és Dr. Lanszki Józsefnek a térinformatikai eszköz-, szoftver- és tudásháttér megteremtéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents