A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth Tünde: A Transzcendens megnyilvánulása: Kultusztárgyak Balatonőszöd-Temetői dűjő Boleráz/badeni településen
KULTUSZTÁRGYAK BALATONŐSZÖD-TEMETŐI DŰLŐ BOLERÁZ/BADENI TELEPÜLÉSEN 143 Aljmas-on állati csontváz mellett tártak fel idol-torzót (Grammenos 2003, 161). Méhiről antropomorf urnákkal és gynekomorf edényekkel együtt egy fiatal nőt ábrázoló, egyedi szobrocska került elő hamvasztásos sírból. Különlegessége a fej megformálása: homlokán beszur- kálással megjelenített fejdíszt (diadémot) visel, és így az egyetlen fejjel megformált badeni idol. B. Kovács István szerint egy hármas istencsaládot jelenít meg a sírból előkerült lelet-együttes (B. KovAcs 2003, 44, 21, 224. ábrák).27 Esetleg párhuzamot vonhatunk a méhi antropomorf edények (hármasság) és azon fej nélküli női idolok között, amelyeket a vájatok száma alapján három fejjel láthattak el.28 A pusztuló anyagból készült fej(ek) cserélhetősége kultúra-specifikus vonás: a Cotofeni kultúrában az eddig előkerült néhány idol-töredéket ellátták fejjel,29 a post-badeni Vucedol kultúra idoljait szintén.30 Ugyanakkor a fej csapolással való rögzítése és cserélhetősége között úgy tűnik, éles különbséget kell tenni: míg az első egy alapvetően készítés-technológiai jelleg, amely már a lengyeli kultúra időszakában ismert volt hazánk területén,31 a cserélhetőség kifejezetten ideológiai vonás, amely csak a késő rézkorhoz kapcsolódik. Sajnos a figurák töredékessége, és a publikációk alacsony színvonala miatt a két kategória közötti különbség nem mindig választható el világosan. A lapos női idol-típus legkorábbi, Qatal Hüyükben előkerült darabja jól dokumentált szertartási környezetben került elő: koponya/őskultusz, illetve az élet- halál-túlvilági élet mitológiai ciklusaként megjelenő, ún. örök visszatérés mítoszának szereplőjeként azonosít27 Más munkák szerint a történelem előtti népek az antropomorf edényekben magukat az ősöket jelenítették meg: Id. Barley 1984, 99. Az antropomorf edények egyben presztizs-tárgyak is e társadalmakban: Barley 1994, 143-151. 28 Szinte kötelező jelleggel merül fel bennünk ennek nyomán az a mára már vitatott elképzelés, amely az indoeurópai népek vallásában jellemzőnek tartott isten-hármasság képzetével és gyakorlatával foglalkozik (vö. G. Dumézil műveivel: Dumézil 1986) - anélkül, hogy ezzel a badeni kultúra indoeurópai származása, jellege mellett, vagy ellene érvelnénk. A közép-dél-európai kultúrkörben elsőként és tudatosan alkalmazva a késői Vinca kultúrában tűnnek fel a cserélhető fejű idolok (Makkay 1962), és ugyanott jelennek meg az egy testtel rendelkező kettős (pl. Rast: Hansen 2007, Abb.120; Zorlentu Maré: Ibid. 2007, Taf. 271; Medvednjak: Gimbutas 1974, Fig. 99; Vinca; Ibid. Fig. 90); és hármas fej-kiképzéssel ellátott idolok (Parta: Ibid. 2007, Abb. 107 - kísértetiesen hasonlít a badeni kultúra Krásno-ban előkerült, atipikus idoljához!: BondAr 1999, 3. kép. 5). Ez a hagyomány a Balkánon a Vinca kultúrát követően is folytatódott: pl. Vidra, Karanovo V.: Hansen 2007, Abb. 128; Gumelnita: Ibid. Taf. 425. Elképzelhető, hogy a kultúrák közötti többszöri átvétel folytán jelentés-vesztés vagy jelentés-módosulás történt, és ez a kultikus hagyomány a badeni kultúra kettős, hármas üreggel kiképzett, cserélhető fejű idol-plasztikájába futott. Erről részletesen: Horváth 2010. 29 Riscuta 1996, Pl. I/3, 4, Pl. 11/1, 2, 3, 4, Pl. 111/1. Igaz, ezek az arcok - akár díszített, akár díszitetlen formában, “üres” arcok: mintha a maszkkal fedett neolitikus tradíciót vinnék tovább, ugyanakkor megformálásuk hasonló a badeni kultúra idősebb-klasszikus fázisában kialakított kétosztatú tálakat díszítő gombokhoz. 30 Pl. Ljubljanai mocsarak: Durman 1988, 76, cat. 34. 31 Ld. pl. Szombathely-Oladi plató: Ilon 2007, 172, Kát. 95. Az eleve dugószerűen megformált nyakkal kialakított fejet még egy vékonyabb csapolási üreggel rögzítették a felsőtesthez, de a végtagokat is hasonló módon helyezték a törzsre: ld. Ibid. 213, Kát. 136. Köszönöm Fekete Máriának, hogy erre a fontos részletre felhívta a figyelmemet! ják.32 Nagy hasonlóságot mutatnak a badeni kultúra leletei a Turda§/Tordas-i Hold-Istennő ábrázolással is (EnAchescu 2004, 49-50). Bondár Mária úgy véli, hogy a nőket ábrázoló idolokban talán serdülő-fiatal korú nőket jelenítettek meg, feltételezi, hogy ezek a szobrocskák beavatási ünnepségekre készülhettek.33 A szobrocskák megformálásában megnyilvánuló eltérések szerinte nem időbeli, hanem tartalmi-eszmei okokra vezethetők vissza (BondAr 2006; 2007; 2008). Zimbawbéban a beavatási törvényeket a fiataloknak termékenységi bábukkal és kis női agyagfigurákkal magyarázták el (Ries 2003, 294).34 Etnográfiai terepmunkák során sikerült megfigyelni a miniatűr emberi vagy állati szobrocskák készítését és felhasználásukat. Ezek az idolok kifejezetten a rituálé alkalmára készültek, az ünnep után elvesztették értéküket. Miután rendeltetésüket betöltötték, gyakori, hogy gyermekeknek adták oda őket játszani (Süger et al. 1991). Induljunk ki abból, hogy az őskori társadalmak nem kezelték éles határvonalakkal szétválasztva a szakrális és a profán szférát.35 A késő rézkori női idolok egyik legszembetűnőbb jellegzetessége a fej cserélhetősége (vagy hiánya?) mellett a végtagok hiánya vagy erősen elnagyolt csökevé- nyessége. Elképzelhető, hogy a beavatási szertartások során a végtagoknak (karok és lábak) is különleges, kiemelt szerepe volt.36 Ezekkel végezhettek bizonyos manipulációkat, amely elemek konzekvensen visszatérnek a szimbolikus ábrázolásokban is. Bizonyos felnőtté avatási szertartásokon ezen testrészek különleges ügyességét, erejét kellett a jelöltnek bizonyítania,37 a próba sikeressége után ünnepélyes díszítéssel jelezték az immár felnőtté nyilvánított egyed rátermettségét (például 32 EnAchescu 2004, 49-50. Még korábbi, hasonló tartalmú szertartási részletet örökít meg a felső Eufrátesz völgyében előkerült két női szobor szintén keselyűkkel, Nevali Qori-ból. 33 Mai társadalmunkban furcsának és elítélendőnek tűnhet a szexualitást serdülő szereplőkkel eljátszatni, még ha képletesen, bábukkal is. Nem rendelkezünk adatokkal arról, hogy a felnőtté avatási szertartások a bolerázi/badeni kultúrákban milyen idős korban zajlottak. Adatok vannak arra, hogy az életkor határának megszabása kultúránként változhat, és egy értékhatár sokszor nem is egy, hanem több korcsoportot jelöl, valamint nem mindig van összefüggésben a biológiai érettség elérésének határával. Elsőként A. van Gennep ismerte fel azt, hogy a beavatási rítusok éppen azt a célt szolgálják, hogy társadalmi érettséget adnak a serdülök kezébe (ettől kezdve házasodhattak, különböző jogokkal rendelkeztek, stb.), sokszor jóval korábban, mint ahogy erre biológiailag képesnek bizonyulnak: Van Gennep 2007, 28; 91-127. 34 Ily módon tüntetik fel, hogy a női test bizonyos részei isteni természetűek. 35 Ld. a problémához Garwood et al. 1991 több fejezetét, és benne J. Barrett tanulmányát. Ennek bizonyítéka véleményünk szerint az az általános megfigyelés is, amely szerint a bolerázi/badeni szertartási tárgyak minden különlegességet nélkülöző gödrökből kerülnek elő, háztartási hulladék között. 36 Olyan feltűnő testi jegyekre gondolhatunk, amelyeket az istenek vagy sámánok megkülönböztető jegyeiként tartanak számon a különböző társadalmak. A Cucuteni-Tripolje kultúra egyes idoljait karok nélkül vagy karcsonkkal, másokat karokkal együtt ábrázoltak. A teljes karokkal ábrázolt idolok közül a Gheláiesti-Nedeia lelőhelyen feltárt nyitott szentélyben ülő központi figurának, az ún. Nagy Istennőnek 6-6 kézujja van! Mantu et al. 1997, 154-157. 37 Ismerünk olyan beavatási részleteket, ahol a végtagokat átfúrják, átütik (perforálják) és speciális módon díszítik, más esetekben a végtagok csonkítása is elképzelhető (ujjak levágása, lábfej-csonkitás).
