A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Sovány Krisztina - Szollát György - Juhász Magdolna: A szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)
12 SOVÁNY KRISZTINA, SZOLLÁT GYÖRGY és JUHÁSZ MAGDOLNA 1. táblázat. Az élőhelyfoltok területi megoszlása. Élőhelytípus (ÁNÉR) Terület (ha) Zsombékosok 0,1395 Nem zsombékoló magassásrét 3,7665 Meszes láprét 1,4913 Kiszáradó láprét 19,8041 Mocsárrét 1,6641 Lápi magaskórós 0,8048 Nyílt homokpusztagyep 0,3014 Homoki sztyepprét 67,8463 Jellegtelen üde gyepek, magaskórósok 7,6831 Jellegtelen száraz, félszáraz gyepek 1,5887 Lágyszárú özönfajok állományai 16,8988 Üde és nedves cserjések 7,5577 Őshonos fafajú facsoportok, fasorok 7,2331 Jellegtelen puhafás és pionír erdők 44,38 Vegyes erdők 15,3694 Akácültetvények 7,0938 Telepített erdei ésfeketefenyvesek 9,4746 Nem őshonos fafajok spontán állományai 5,0674 Extenzív szántó 1,2857 Tanyák, családi gazdaságok 0,5784 Úthálózat 1,8832 Összesen 221,9119 Megjegyzések: (1) A meszes és kiszáradó láprétek, valamint a jellegtelen puhafás vagy pionír erdők esetében a számolt terület az ide tartozó átmeneti, vagy finomabb kategóriák területét is tartalmazza. (2) A Látrányi Puszta TT. összterülete pontosan 220,6927 hektár. A számolt értékben való eltérés valószínűleg a rajzolás okozta pontatlanságnak tudható be, azonban a hiba 0,5 %-os, így elhanyagolható. flavum, Thymus sp., Euphorbia seguieriana és Potentilla arenaria jelenik meg a Festuca-csomók között. A buckatetőkön, feltehetően a helyi kilúgzódás miatt savanyúbb homokon Rumex acetosella, Danthonia decumbens és Hypochoeris radicata is előfordul. A kiszáradó láprétek fajai is felkúszhatnak a lankásabb buckaoldalakra, ahol kissé nedvesebbek a körülmények. A Frangula alnus, Holcus mollis, Carex hirta, Centaurea pannonica syn. C. jacea ssp. angustifolia és Serratula tinctoria jelenléte jól jelzi mindezt. Gyakran Crataegus monogyna-va\, Prunus spinosa-val való cserjésedés figyelhető meg. Az egykoron legeltetett részeken viszonylag sok a tövises növény (Ononis spinosa, Eryngium campestre) a gyepszintben is. Helyenként a Solidago gigantea, S. canadensis és a Calamagrostis epigeios is jelen van. Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok (OB) Üde vagy nedves termőhelyi körülmények között kialakult élőhelyfoltok tartoznak ide, amelyek természetes élőhelytípusba nem sorolhatók be, mivel fajkészletük jellegtelen, gyomos, kevert vagy degradált (Bölöni efa/2011). Látrányban egy a terület keleti oldalán található, felülvetett mocsárrétet, illetve egy jellegtelen üde magaskóróst tekintettünk ide tartozónak. Előbbi esetében a felülvetés Medicago sativa és Festuca pratensis keverékével történt. Rendszeres kaszálással hasznosítják. A vetett, értelemszerűen tömeges fajok mellett számtalan kétszikű alkotja a gyepet, amelyek közt főként nedves réti illetve indifferens fajok vannak. Az egész folt nem egységes, ami a tulajdonviszonyokra vezethető vissza, illetve arra, hogy más tulajdonos más módon gazdálkodott (vagy gazdálkodik) a területén. A kissé diverzebb déli részen a Festuca pratensis mellett Molinia coerulea, Succisa pratensis, Ranunculus acris, Daucus carota, Plantago lanceolata, Betonica officinalis, Sanguisorba officinalis, Lythrum saiicaria, Cirsium canum és Lychnis flos-cuculi fordult elő. Érdekesség, hogy az elsősorban kiszáradó láprétekre jellemző Dianthus superbus több száz tőre tehető állománnyal volt jelen a területen. A másik, magaskórós jellegű élőhelyfolt a Visz községet Látránnyal összekötő út mellett található, egy árokszerű mélyedésben, alacsonyabb térszínen. Domináns faja a Solidago gigantea, azonban még nyomokban felfedezhetők benne a magaskórósok fajai. Az említett inváziós növény mellett Galium palustre, Phragmites australis, Filipendula ulmaria és nagy mennyiségű Calystegia sepium is előfordult.
