A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Honti Szilvia - Hajdú Ádám Dávid - Költő László - Molnár István - Németh Péter Gergely - Sipos Carmen: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007-2011 között

RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2007-2011 KÖZÖTT

119

35 objektum a kelta korra tehető. A gödrök mellett egy árkot, egy épületet és egy kemencebokrot találtunk ebből a korszakból. A kemencebokor szabálytalan előtérgödréhez 3 nagyobb méretű kemence tartozott (VI. t. 9.). Hőtartó rétegként egyiknél kövek, a másiknál egy tál töredékei voltak a platni alatt. Az épület téglalap alaprajzú, tüzelőberendezése nem volt. A korszak jellegzetes edénytöredékei mellett szövőszéknehezék, orsókarikák, egy öntőminta töredéke, vaskés is előkerültek a kelta objektumokból. 8 római objektum is volt a lelőhelyen, két, viszonylag sekély, nagyobb méretű objektum, talán épületmaradvány mellett 2 árok és 4 gödör.

Az objektumok többsége a kora Árpád-kortól a késő középkorig terjedő időszakból származik. Nagyobbrészt a középkori Lulla maradványait tártuk fel. Megállapítható, hogy a késő Árpád-korban inkább a magasabban lévő domboldalt lakták, míg a korai Árpád-korban (hasonlóan a kelta és római időszakhoz) több objektum volt a mélyebben fekvő részeken. Az objektumok viszonylag sűrűn helyezkedtek el, többször metszették egymást. A számos gödör, cölöplyuk, árok mellett több külső kemence és kemencebokor is feltárásra került (VI. t. 8.). 15 kemencét biztosan, néhány másikat feltételesen a korszakra datálhatunk. Hőtartó rétegként kerámiát illetve köveket találtunk a platnik alatt. A lelőhely egyik legérdekesebb objektuma egy kora újkori téglaégető kemence (VI. t. 10.), amelynek sajnos csak a legalsó része maradt meg. A maradványaiban közel 5,5 m hosszú, négyzethez közelítő téglalap alaprajzú objektumnak három, 40 cm széles tüzelőcsatornája volt. Egy földbemélyített alapárkos épület - talán veremól vagy pince - is kibontásra került (VI. t. 11.). A domboldal nagy lepusztultságát figyelembe véve az építményt eredetileg erősen a földbe mély földbe mélyítették. Több objektum is rombolja, amennyire megítélhető nagyjából 8 m hosszú és 4,8 m széles lehetett. Hosszanti fala mellett egy alapárokban, a rövid oldalon magukban állnak az oszlopsorok, de a tetőszerkezetét a középvonalában lévő igen nagy méretű és mély oszloplyukakban álló ágasfák tarthatták. Bejáratát - a későbbi bolygatások miatt - nem találtuk meg, talán a délkeleti rövid oldalon lehetett. Az északnyugati rövid oldalában lévő külső kemencét később vájhatták a felhagyott épület oldalába. Az épület igen hasonlít az Ordacsehi-Bugaszegen talált veremólakhoz (Nagy- Gallina-Molnár-Skriba 2001). Lakóházat nem találtunk, ami a lelőhely felső rétegének erős pusztulásával magyarázható. Egy nagyobb területet bezáró, ovális alakú kerítőárok és egy kút emelhető ki a középkori objektumok közül. Az objektumok gazdag leletanyagot tartalmaztak. A nagyszámú kerámia (köztük cserépmécses VI. t. 7.) mellett több vaseszköz - közte több kulcs és olló, számos kés és szög, valamint sarló, szőlőmetsző-kés, vakaró, sarkantyú került felszínre az objektumokból (VI. t. 1-6.)

Lulla-Jabapuszta DK

Balatonendréd - Lulla összekötő út 3. lelőhely (Hajdú Ádám Dávid)

A lelőhelyen a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 2010. október-november, majd 2011. augusztus-október között folytatott régészeti feltárást.20 A kijelölt terület Lulla-Jabapuszta településtől DK-re, a Jaba-patak keleti oldalán, a két települést összekötő korábbi mellékút alatt és annak két oldalán helyezkedik el, a Szilfás dűlő területén. A Jaba-patak - miután elhagyja Lulla települést - ÉK-nek fordul, és egy ugyanilyen tájolású völgyben halad tovább egészen Jabapusztáig, melynek északi határán fordul nyugatnak. A patakvölgy Jabapuszta előtt kissé kiszélesedik, nyugati oldala erősebben, míg keleti oldala lankásabban lejt, ezen az oldalon találjuk lelőhelyünket.

A munkálatokat egy viszonylag kis területen 2010. őszén lehetett megkezdeni, majd a 2011-es év augusztus-október közötti időszakában került sor a még megmaradt rész régészeti feltárására. A két évad során közel 10000 m2 nagyságú területet sikerült átkutatni. Ösz- szesen 232 különböző objektum került elő, nagyobb sűrűségben a terület északi és középső részén, az utóbb kijelölt déli részen viszonylag lazább szerkezetben.21 Mindezek alapján feltételezhető, hogy a patak keleti oldalán a lelőhely egészen a szomszédos Lulla település északi széléig tarthatott, így lényegesen nagyobb területre terjedt ki, mint azt az előzetes terepbejárás mutatta. Az ásatási munkálatokat nehezítette, hogy a meglévő út alatti területet - mivel ezen csak burkolatcsere történt - nem volt lehetőség feltárni. A keskeny szelvények miatt az objektumoknak gyakran csak részletei voltak feltár- hatóak, több, régészeti szempontból értékes jelenség az útpadka alá is benyúlt, így azok kutatása csak részben volt lehetséges. Fontos még megemlíteni, hogy az út közelsége miatt igen sok újkori árok került elő. Ezek több esetben megbolygatták és részben elpusztították az ott található régészeti objektumokat.

Az összesen felszínre jött 232 objektum több különböző típusba sorolható. Legnagyobb számban a különböző méretű és funkciójú gödrök, vermek és cölöplyukak ismertek, de feltárásra került még 15 téglalap alaprajzú, félig földbemélyített ház, 2 edényégető kemence és 3 - feltehetőleg háztartási célra használt, sütő/főző funkcióval bíró - földbevájt kemence is. Mindezek a jelenségek egy laza szerkezetű, viszonylag nagy területű telep/falu részét képezték. A jelenségek zöme, a belőlük előkerült leletanyag alapján a római kor első felére, a Kr.u. 1-3. század közötti időszakra tehető. Az egyes objektumok közül külön érdemes kiemelni az előkerült házakat, illetve a kemencéket.

20 KÖH lelőhely azonosító: 46995. Az ásatáson részt vettek: Régészek: Sipos Carmen, Molnár István, Hajdú Ádám Dávid. Munkatársak: Bajzik Annamária, Bállá Krisztián, Cserép Tamás, Gál Zoltán, Máté Dóra, Nyári Zsolt, Stunya Péter, Varga Máté. Külön szeretnék köszönetét mondani Dr. Honti Szilviának, a SMMI régész osztály- vezetőjének.

21 A területet igen vastag (100-150 cm) humuszréteg fedte, amely már a terepbejárás során akadályozta a lelőhely pontos határainak a meghatározását. Ezen okból, a feltárással párhuzamosan folyó és a régészeti lelőhelyet még érintő földmunkákat folyamatosan megfigyeltük és az itt előkerülő objektumokat részben, vagy teljesen feltártuk és ledokumentáltuk.