A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Honti Szilvia - Hajdú Ádám Dávid - Költő László - Molnár István - Németh Péter Gergely - Sipos Carmen: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007-2011 között
RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2007-2011 KÖZÖTT 115 nyugati része valószínűleg megsemmisült a működő temető sírjai miatt. Kiderült, hogy a templom jelentős méretű építmény volt, már ekkor felvetődött egy későbbi bővítés lehetősége. 2011-ben folytattuk a feltárást, ekkor az alaprajz tisztázása volt a célunk. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 2011-ben NKA pályázaton a Miniszteri Keretből 500.000 forint vissza nem térítendő támogatást kapott. A pályázathoz az önrészt Iharos község adta. A munkák ekkor is a helyi közösséggel összefogva valósulhattak meg. Horváth Győző ekkor már polgármesterként is segítette munkánkat, több önkéntes segítő mellett az iharosberényi általános iskola diákjai is - rendhagyó történelemóra keretében - dolgoztak a feltáráson. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani mindenkinek, aki a két ásatási szezon valamelyikében munkájával segítette az ásatást.'5 Először a 2009-es szelvényeket kötöttük össze a 4. és 5. szelvényekkel (4. ábra). Az első építési periódusban álló épület keleti végét találtuk meg. A templom első fázisa nagyméretű, vastag-falú 2,2 m széles alapozású épület volt. Egyenes záródású szentéllyel rendelkezett. 11,5 méteres külső, 7 m belső átmérőjű épület volt. A falusi templomokhoz képest szokatlanul nagy mérete, igen vastag alapozású fala a jelentőségére utal. A későbbi fázisban ez lehetett a templom hajója. Az alapozást téglasorok és közéjük döngölt agyagrétegek alkotják. Sajnos az alapozásból is kiszedték a téglákat, csak kevés volt a helyén, főleg az alsó 1-2 sorból. A legjobban - 7 téglasor mélyen - a keleti fal közepén maradt meg az alapozás. A szélső négy sor szabályosan volt rakva, belül kisebb, szabálytalan téglák voltak. A téglák között döngölt agyagréteg volt. 28-29x13-14x5-6 cm nagyságú téglákból épült, 5-7 cm-es vastagságú agyagréteget döngöltek a téglasorok közé. A templom kora kérdéses. Egyenes záródása az Árpád-korra, nagy mérete - amely különlegessé teszi a korabeli falusi templomok között - a korszak végére valószínűsíti (V. t. 7.). Mivel a 4. és 5. szelvényekben megtaláltuk egy újabb építési periódus nyomát, ezt követve újabb szelvényeket nyitottunk. Első lépésben a 6. szelvényt, amely az 5. szelvény északkeleti sarkához csatlakozott, és az északi falat próbálta követni. A 2. építési periódusban a templom keleti irányú bővítése során új szentélyt kapott. Ennek 1,5-1,6 m széles alapozási árka volt, keskenyebb, mint a korábbi, de tájolása megegyezett vele. Elképzelhető, hogy a bővítés két fázisban történhetett, erre utal, hogy a korábbi faltól 6 méterre egy párhuzamos irányú, nagyjából észak-déli helyzetű fal alapárkát találtuk meg. Tehát egy keleti irányú bővítés, új szentély építése vagy az előző megnagyobbítása történt meg. Ez 10,4 m külső, 7,2 m belső átmérőjű épület lehetett. Az alapozást téglasorok és közéjük döngölt agyagrétegek alkotják. A templom a második fázisában is egyenes szentélyzáródású épület lehetett. A harmadik építési periódusban egy gótikus szentély épült. Erre mutat, 15 15 Az SMMI részéről Molnár István, Sipos Carmen régészek, Nyári Zsolt, Cserép Tamás, Bállá Krisztián, Stunya Péter technikusok, rajzolók vettek részt a munkálatokban. Külön köszönjük M. Aradi Csilla (KÖH) segítségét. hogy az előbb említett keleti faltól kissé keletre, a templom északi falának külső oldalán egy 120x130 cm-es nagyságú támpillér alapozást találtunk, ezt az alapozást is téglasorok és közéjük döngölt agyagrétegek alkotják. Maga a fal alapárka azonos tájolással folytatódik. Ez az alapárok is nagyjából 160 cm széles, mint az előző fázisban, a téglák 29-30x6-7 cm-esek, a tapasztás 3-4 cm-es. Ezután, amennyire módunkban állt, két kutatószelvénnyel próbáltuk követni a falat és megtalálni az épület keleti végét, megállapítani a szentélyzáródást. A korábbi keleti falaktól 11 illetve 17 méterre ferde helyzetű falat találtunk. Ez alapján talán sokszögzáródású gótikus szentélye volt az épületnek. A hozzá épített szentély így - a falusi templomokhoz képest - nagyméretű és gótikus stílusú lehetett. Természetesen megvan a lehetősége, hogy a bővítések egyszerre történtek. Az átépítési idejét nem tudjuk biztosan megmondani. Az egyik, az új szentélyen belül elhelyezkedő, annál valószínűleg korábbi sír földjében talált késő középkori kerámia alapján már a 15. században történhetett. A felmenő falakról keveset tudunk. Találtunk habar- csos téglákat, olyat is, ahol két tégladarabot fog össze habarcs, ezek feltehetően felmenő falakból származnak. Találtunk egy kisebb faragott követ, ez egykori fa- ragvány széle is lehet. Összefoglalva megfigyeléseinket azt mondhatjuk, hogy a templom építésmódjában tipikusnak mondható a térségben, azonban a falusi templomoknál szokatlan nagy méretei teszik különlegessé, ez különösen a korai korszakára igaz, de a később épült gótikus szentélye is nagynak mondható. Erre az írott források egyelőre nem adnak magyarázatot. A templom körüli temetőből 15 sírt tártunk fel, ezek estek a megnyitott szelvényekbe (V. t. 8.) A kibontott sírok többsége feltehetően a korábbi időszakból származott, az első fázisban emelt épület keleti fala mellett, a későbbi szentélyen belül voltak. Mellékletük nem volt, jellemző a medencére tett kéz. A feltáráson igen szép leletanyag került elő, ennek legszebb részét könyvveretek alkotják. A két évben ösz- szesen 9 veretet találtunk. Ezekből két darab, az úgynevezett nürnbergi típusú csatgarnitúrához tartozik. Egy horgas és egy akasztós végű feliratos darab párt alkot, egy könyv oldalsó szalagjait rögzítette (V. t. 3-4.). A 15. századra, esetleg a 16. század elejére datálhatok (Hor- vAth-Tóth 1993. 40.). A két veret jól összekapcsolható a 2009-ben talált 2 köldök- és 2 sarokverettel. Az egyik sarokveretnek és köldökveretnek számos párhuzama ismert, a korszak legáltalánosabban elterjedt könyvveretei közé tartoznak. Általában a 15. század második felére keltezik a hasonlókat, többször a csatot alkotó oldalsó véretekkel együtt is előfordulnak, például Decs-Etén (Miklós-Vizi 1999. 251. 16/2, 4, 6, 7. kép), Regölyben (Havassy-Vizi 2004. 230, 22. ábra), Somogyváron (Bakay 2011. 338.) vagy a Budai könyvkötőműhely leletei között (Melis 1986. 49-50.). Egy másik sarokveretet felirata - A ve Maria, Maria Mea - tesz különlegessé. (V. 1.1.). Egy szép, virágmintás díszű veret már inkább későbbi időszakra tehető. Egy gótikus, végein háromkaréjos záródású, sajnos száránál törött, kereszt (V. t. 2.) és három
