A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Honti Szilvia - Hajdú Ádám Dávid - Költő László - Molnár István - Németh Péter Gergely - Sipos Carmen: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007-2011 között

RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2007-2011 KÖZÖTT

109

2. ábra: Kisberény - Helai-dűlő, a templom alaprajza

falszakaszát a nyújtott szentélyű apszis kialakítása során felhasználták. Az agyagba rakott téglaalapozású, 1. periódusú templom - rotunda - bejárata DK-ről lehetett, mivel itt az alapozásban hiátust észleltünk, azonban be- ásásra utaló nyomot nem találtunk. Míg a kerektemplom É-i falalapozását meghagyták, a déli oldalon csak a kiszedett alapozási árkot figyelhettük meg. A 2. periódusú templom, az előzőnél jóval nagyobb volt, nyújtott szentéllyel, félköríves szentélyzáródással és feltehetően Ny-i kapuval rendelkezett (innen a törmelékes anyagból egy küszöbkő került elő). A templom felmenő falait erősen habarcsos kötőanyaggal, leginkább téglából, de néhol kőből rakták. A diadalív alapozás környékéről nagyméretű bazalt kövek kerültek elő. (2. ábra)

Vélhetően a recens bolygatások okán az I. kutatóárok D-i végében, összefüggő területen, nagy számban összeszórt embercsont töredékét észleltük. A későbbi beásások miatt eredeti helyzetében csak 22 sírt tudtunk a 2. periódusú templomon belül feltárni, míg 2 sír maradványait a templomon kívül dokumentáltuk. A3, 10,

14. és 17. sírban fekvő csontvázakat a 2. periódusú templom építése során megbolygatták. A leggazdagabb (5.) sír a templom szentélyéből került elő. A halottat egy bronz lemezekkel díszített övvel együtt temették el (I. t. 1-2.), melynek napsugaras és indadíszes vereteit, áttört díszű szíjvégét, téglalap alakú csatját eredeti helyzetében - a derékon keresztezve, majd az öv végét a csaton átvetve - találtuk meg. Az eltemetett a kezén 3 gyűrűt is viselt, a sír földjéből pedig Luxemburgi Zsigmond parvusa került elő. Ezzel együtt összesen 9 pénzérmét

gyűjtöttünk az ásatás területéről, melyek között négy Zsigmond, két aquileiai II. Antal, egy osztrák V. Albrecht, egy bajor IV. Henrik érme a 14-15. sz. fordulójára datálja a temetkezések többségét. A temető és a templom további használatára utal a 16. sírban talált, 1634-ből származó II. Ferdinánd dénár.

A templom törmelékes rétegéből két faragott kő töredéke is előkerült. Az egyik kövön látható, négylevelű, csúcsos faragványok sorából álló díszítés folytatását (amely valószínűleg a 2. periódusú templom párkányát, esetleg valamely nyílását díszíthette) a helytörténeti kutatásokat is végző, azóta elhalálozott Élő Mihály korábban a Polgármesteri Hivatalba szállította. A másik, sakktáblaszerűen fogazott díszítésű kővel együtt, a faragványok legközelebbi párhuzamai a somogyvári bencés apátság területéről kerültek elő (Bakay 2011. 116, 119.). A törmelékből ezen kívül javarészt középkori kerámiaanyagot (pl. fedők), de néhány darab Árpád-kori fazéktöredéket is találtunk. Nagy számban kerültek elő koporsószögek és fehér színű vakolatdarabok.

1193-ban a falu Somberény formában szerepel a forrásokban. A középkor folyamán ezenkívül Bikacs- vagy Farkberénynek is nevezték, és a székesfehérvári káptalan, a johanniták, az Ugali, majd a Battyáni család birtokolták (CsAnki 1890 II. 592., DL 27). 1229-30-ban a somogyi tizedperrel kapcsolatban templomos helyként említik (Mon. Rom. I. 83., PRT I. 157, 692.). A pápai ti- zedjegyzék szerint a somogyi főesperesség alá tartozó plébánia papja, Miklós 1333-34-ben 20-20 kis D tizedet fizetett (Mon. Rom. II. 69., Mon. Vat. 1/1. 393.). Az egy