Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 81 5.6. HydropsYCHiDAE A család hazai tagjai egységes felépítésű, egymáshoz nagyon hasonló fajokból álló, közepes méretű tegzesek. Elülső szárnyukon a szegély alatti (szubkosztális, Se) és a sugárér (radiális ér, R) egyenes lefutású, az öt érvilla megvan. Hátsó szárnyuk sem redukálódott (3. ábra: F). A hímek IX. és X. szelvénye módosult és összeolvadt. A IX. szelvény hátoldalán jellemző alakú taraj fut. Külső ivarlebenyük két részből áll. A tövi íz (coxopodit) rendszerint hosszabb a csúcsi íznél (harpago), amely befelé görbül. Felső ivarlebeny nincs. A phallus görbült, rajta duzzanatok lehetnek, vége bevágott. A nőstények egymástól nem különíthetők el megbízhatóan, ezért azokat itt nem tárgyaljuk, s összes korábbi feljegyzéseinkben is „meghatározatlan” (indet.) jelzéssel szerepelnek, kivéve azokat az eseteket, amikor párosodáskor (copulában) gyűjtöttük azokat, s a hím alapján determinálhatok voltak. Fajszámukat tekintve a Földön a harmadik legnagyobb tegzes család (Morse 1997: 1174 faj), Európában is sok fajuk él. A hazai fajok közepes (Hydropsyche) vagy kisközepes (Cheumatopsyche) méretűek, mind folyóvíziek. Egyes fajok óriási tömegükkel nagyobb folyókban meghatározók lehetnek, nálunk ilyen a Hydropsyche contubernalis McL. vagy a Hydropsyche bulgaromanorum Mai., amelyek a szennyezettebb folyóvizeket talán a leginkább tűrik, s ilyen helyeken (Duna, Tisza alföldi szakasza) tömegesen élhetnek. Hydropsyche nemzetség Mind az európai, mind a magyarországi szakirodalomban rendkívül sok zavart okozott korábban a nemzetség fajainak téves meghatározása. Ez részben a H. guttata-csoportra terjedt ki, de ugyanígy a H. instabilis rokonságában is sok téves határozásról tudunk. Hans Malicky egyik munkájában revideálta a H. guttata-csoportot (Malicky 1977d). A H. gMííafö-csoport esetén e munka megállapításai ma is megállják helyüket. Jelenleg a H. pellucidula rokonsági körének vizsgálata több helyen folyik, és ennek során is újabb fajokat tárnak fel. Ez utóbbi fajcsoport hazai vizsgálata még várat magára, mivel óriási anyagot kellene átnézni és revideálni, valamint összehasonlítani az újonnan leírt taxonok hiteles példányaival. A determináció a legtöbb fajnál csak nagyobb gyakorlattal végezhető biztosan, mivel az egyes morfológiai bélyegek viszonylag csekélyek (bár állandóak) illetve ezek együttese veendő figyelembe. Különösen fontos határozóbélyegek vannak a phalluson: ennek görbülete, végének alakulása, az ott lévő bemetszés, oldal- és felülnézeti képe, valamint a vége előtti duzzanat megléte és formája, illetve hiánya önmagában is meghatározó lehet. Emellett kiegészítő bélyegként vizsgáljuk a coxopodit és a harpago hosszának arányát, a harpago végének görbületét és alakját, valamint a IX. szelvény dorzális „taraját”. Jellemző lehet a coxopodit csavarodása is. Malicky (1977d) revíziója alapján saját anyagunkat teljes egészében meghatároztuk, valamint revideáltuk a három legnagyobb hozzáférhető gyűjteményt (Nógrádi 1989a, 1989b, 1995). Emellett egyes kritikus esetekben a csoport revízióját végző Hans Malicky személyesen is ellenőrzött bizonyos határozásokat a gyűjteményben tett látogatásai alkalmával (FI. guttata Piet., H. exocellata Dufour).
