Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

71

43. ábra. A Hydroptila sparsa Curtis, 1834 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); a nőstény potrohvégének részlete ugynezen nézetekből (d, e, f).

Fig. 43. Male terminal of Hydroptila sparsa Curtis, 1834 lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view;

same views of females (d, e, f).

Hydroptila tineoides Dalman, 1819

Svensk Vet. Ak. Handl., 40, p. 126-127, PI. 6, Figs. 1-4.

2,5-3 mm. A hím X. hátlemeze tompa csúcsban végződik, másfélszer olyan hosszú, mint széles. A hasoldalon hosszú, kefe-szerű nyúlvány látható, amely a VII. haslemez kaudális pereméről indul. A phallus kihegyesedő, a titilator enyhén csavarodva követi, valamivel hosszabb a phallusnál (44. ábra: a-c). Nősténye VIII. potrohszelvényén csőszerű, kitines képlet van, amelynek ventrális oldalán hosszanti rést láthatunk (44. ábra: d-f). Európában széles körben elterjedt, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában is megtalálták.

Nálunk kifejezetten ritka faj, amely Magyarszombatfán került elő először (Nógrádi 1985a), azóta is csak nagyon kevés helyről (Szőce, Szentgyörgyvölgy, Kisdobsza, Aggteleki NP). (Elterjedési térkép [37]). Magyarszombatfai adatai alapján - innét került elő a fogott példányok túlnyomó része - május közepétől szeptember elejéig rajzik.