Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

66

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

Nálunk először Andrikovics és Újhelyi (1983) mutatta ki a Fertő-tóból, később a Balatonban gyakorinak találtuk (Nógrádi, Uherkovich 1994a), valamint előkerült más vizeinkből is, beleértve a Nagy-Alföldet állóvizeit is. Hegyvidékeinken - megfelelő élőhelyek híján - nem él. (Elterjedési térkép [3Ö]) Május elején már megjelenhet, s egy június közepi, majd egy szeptember közepi rajzás-maximum után október elejéig repül. (Rajzási diagram [TT]).

Hydroptila forcipata (Eaton, 1873)

Phrixocoma forcipata Eaton, 1873, Tr. ént. Soc. London, p. 130, 135, 150, Pl. 3,

Figs. 3-3c.

2,5-3,5 mm. Viszonylag nagyobb termetű Hydroptilida. A hím potrohvégének nyúlványai oldalnézetből ollószerűen keresztezik egymást. A kétfelé ágazó X. hátlemez és a külső ivarlebeny egyaránt nagyon megnyúlt, befelé görbülő (38. ábra: a-c). A nőstény potroha

VIII. szelvényén alulnézetben kétfelé ágazó, erősen kitines képlet van, csúcsukon 2-2 erőteljes kitinsertével (38. ábra: d-f). Európa-szerte elterjedt és jól ismert faj, ezen kívül Kis-Azsiában és a Kaukázusban is előkerült.

38. ábra. A Hydroptila forcipata (Eaton, 1873) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); a nőstény potrohvége oldalról (d) és alulról (e).

Fig. 38. Male terminal of Hydroptila forcipata (Eaton, 1873) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d) and ventral (e) view.

Bár könnyen felismerhető, Magyarországon mégsem találták és közölték régebben, gyűjteményekben még meghatározatlan példányát sem találtuk. Először Kisdobszán fogtuk (Nógrádi 1986), később legalább 25 lelőhelye vált ismertté a Dél-, Nyugat- és Eszak-Dunántúlon, az ország északi határvidékén, valamint a Szatmár-Beregi-síkon.