Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 55 5.4. Hydroptilidae Minden régióban elterjedt, a legnagyobb ismert fajszámú család a Földön, amelynek Marshall (1979) 616 leírt fajáról tud, ez a szám két évtized alatt több mint kétszeresére, 1380-ra emelkedett (Morse 1997). Számos igen nagy fajszámú nemzetsége van. Az ide tartozó fajok imágói többnyire igen aprók, 2-4 mm testhosszúságúak, néhány faj nagyobb (5-6 mm-ig), de esetleg kisebbek is lehetnek közöttük (pl. az Európában néhány fajjal képviselt Stactobia nemzetség). Szárnyaik keskenyek, kihegyesedők; erezetük erősen redukált (3. ábra: D). Külső megjelenésük egymáshoz nagyon hasonló: általában sűrűn szőrözöttek, alapszínük sötétszürke, bamásszürke, piszkossárga; ebbe világosabb szőrök vegyülnek, és a szárny felületén itt-ott kisebb csoportokban foltokat alkothatnak. A legtöbb faj elülső szárnyán 5-6 világos szőrcsomó figyelhető meg. Az egyes nemzetségek és fajok gyakorlatilag nem vagy alig különböztethetők meg egymástól külsőleg, viszont ivarszervi vizsgálatok alapján jól elkülöníthetők. A Hydroptilidae család időnként használt angol neve, a „microcaddisflies” is kifejezi a többi családtól feltűnően eltérő kisebb méretüket. Meghatározásuk nagy figyelmet kíván, különösen egyes nemzetségek vagy faj csoportok nőstényei csak hosszas gyakorlattal ismerhetők fel. Méreteik és még most is bizonytalan határozásuk miatt kevéssé ismerik elterjedésüket, számos faj areája ma is tisztázatlan Európában is. A hazai fajokat néhány évtizeddel ezelőtt még alig ismerték, néhány fajnak csupán egy-két adata volt. Az elmúlt két évtizedben napvilágon látott publikációkban a szakemberek többsége nem, vagy alig ad meg előfordulási adatot róluk. Stactobiella nemzetség Stactobiella risi (Felber, 1908) Microptila risi Felber, 1908, Zool. Anz. 32, p. 720-722, Figs. 1-2. (syn.: ulmeri Siltala) 2 mm: a legapróbb hazai tegzes faj. A hím ivarszerve nagyon jellemző alkatú: a X. hátlemez lekerekítetten végződik. A külső ivarlebeny lekerekített, oldalnézetben felhajlik. A phallus egyszerű, rajta függelékek nem figyelhetők meg. A nőstény pothohának VIII. szelvényén alulnézetben jellemző rajzolatot láthatunk (28. ábra: a-e). Európa-szerte szórványosan elterjedt, ritkán szem elé kerülő tegzes. Első hazai példányait Újhelyi S. meghatározatlan, a pécsi Janus Pannonius Múzeum részére régebben átadott anyagában találtuk (Tanakajd, Vas-m., 1960). Nyugat- Magyarországon a rendszeres gyűjtések és fénycsapdázás ellenére sem került elő többé. Újabban, 1993-94-ben az Északkelet-Alföldön tömeges előfordulását észleltük számos víztípusban: Tisza, Öreg-Túr, Batár, Gőgő-Szenke (NÓGRÁDI 1994, NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1999b, UHERKOVICH, NÓGRÁDI 1998). (Elterjedési térkép [2l]). Eddig június eleje és szeptember eleje között fogtuk imágóit.
