Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
8. Tegzeseink veszélyeztetettsége – néhány természetvédelmi kérdés
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 293 8. Tegzeseink veszélyeztetettsége - néhány természetvédelmi kérdés 8.1. Védett tegzesek Magyarországon A magyarországi Vörös Könyv (Rakonczay 1990) hét olyan tegzes fajt sorol fel, amelyek közül 6 aktuálisan, egy pedig potenciálian veszélyeztetett. A Magyar Közlöny 1993/12. számában megjelent rendelet 11 Trichoptera fajt helyez törvényes védelem alá. Közöttük van a Vörös Könyv 7 faja, valamint további 4, aktuálisan veszélyezetett faj. Ezekről rövid közleményünkben tájékoztattuk a szakma nemzetközi képviselőit is (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1994b, 1999a). Egy újabb rendelet (Magyar Közlöny 2001) a védett fajokat újra tárgyalja, közülük kettőt a „fokozottan védett” fajok kategóriájába sorol át (Platyphylax frauenfeldi Brau., Chaetopteryx schmidi mecsekensis Nógrádi). A védett fajok veszélyeztettségéről az egyes fajok részletes tárgyalásánál kitértünk (5. fejezet). Minden bizonnyal legnagyobb értékünk a Drávái tegzes, a Platyphylax frauenfeldi Brau. (Limnephilidae). Az eddigi adatok alapján kétségtelen, hogy itt-ott előforduló kisebb, gyenge, s éppen ezért valószínűleg rendkívül sérülékeny populációi mellett a ma még viszonylag erős drávai népesség rendkívül nagy érték, a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik kiemelkedően értékes faja. A Dráva kilátásba helyezett további szabályozása (Novo Virje-i vízierőmű, Bélavár felett) hosszú szakaszon jelentősen megváltoztatná a vízjárást és ezzel együtt valószínűleg a vízminőséget is, éppen ezért a populáció jövője végveszélybe került, s ezzel a faj földi léte is veszélyeztetett! Vörös listák (“Red Data List”, “Red Data Book”) csak néhány országban készültek eddig. Az általunk ismert osztrák (Malicky 1994) és német listák (Tobias et al. 1984, Klima 1994) jellemzője, hogy meglehetősen sok fajt sorolnak fel. Fent említett szerzők számos egyéb olyan jelenségre hívták fel a figyelmet más cikkeikben is, amely egyes élőhelyek tönkremenetelét és Trichoptera-együtteseinek faj szám-csökkenését mutatja. Különösen feltűnő a nagyobb folyók faunájának elszegényedése. Erre a legjobb példa a Rajna németországi szakasza tegzesegyüttesének drasztikus átalakulása (Malicky 1980). Az Alsó-Rajna faunája ugyancsak rendkívül egyhangúvá vált (URK, Kerkum 1988, Urk et al. 1989, Urk, Vaate 1990, Higler, Repko 1981). 8.2. Veszélyeztetett fajok, kipusztulás, újra felfedezés Meg kell jegyeznünk, hogy a hazai tegzes fajok ennél sokkal nagyobb hányada tartozik a veszélyeztetettség valamelyik kategóriájába. Néhány olyan fajt is meg tudunk említeni, amelynek volt ugyan korábbi, jelen tudásunk szerint biztos irodalmi adata, azonban évtizedek óta nem került elő. így például a Athripsodes commutatus Rostock utoljára PONGRÁCZ (1914) müvében szerepelt, azóta nem került élő. Alapos okunk van
