Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
4. Anyag, módszer és eredmények saját gyűjtéseinkben
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 27 sokszor eredményesebb, mint az ugyanott végzett éjjeli, fényen történő gyűjtés; erre jó példát láttunk a Kőszegi-hegység egyik patakja (Hármas-patak) mentén (NÓGRÁDI, Uherkovich 1989). Különösen sok tegzes gyűlhet össze a vizek felett átívelő hidak alsó és oldalsó felületén. Különösen akkor lehet eredményes gyűjtésre számítani, ha a vasbetonhíd alsó felülete és a lábazat sima, hiszen akkor minden egyes példány észrevehető, még a Hydroptilidák is. Kisebb átereszek alatt is sokszor ülnek tegzesek. A lárvák gyűjtése (és kinevelése) is sok információt adhat. E módszer kétségtelen előnye, hogy a begyűjtött anyag fejlődési helye - még mikrohabitatja is - pontosan meghatározható. A módszer egyik nagy nehézsége a teljes begyűjtés: a lárvák térbeli eloszlásának rendkívül egyenetlen volta. Igen sok minta-egység feldolgozása szükséges ahhoz, hogy a közösség minden egyes komponense fellelhető legyen. E mellett a fajok egy része lárvájának korrekt meghatározása még napjainkban is kétséges, számos jól ismert európai - és így hazai - faj esetén is bizonytalan. (A Nyugat-Palearktikumon kívüli fajok nagy részének lárvája teljesen ismeretlen.) A nevelés pedig különleges felszerelést kíván. Munkáink során lárvák gyűjtésével és nevelésével nem foglalkoztunk, és jelen munka sem foglalkozik ezzel a témával. Azonban többször gyűjtöttünk együtt H. Malickyval, aki a begyűjtött imágókat lepetéztette, s a lárvákat felnevelte. Legutóbbi éppen a Platyphylax frauenfeldi Brau, ilyen sikeres nevelési kísérletét vitte végig, ami természetvédelmi szempontból is nagyon jelentős tény volt (Malicky et al. 2002). 4.2. A vizsgált tájak, területek Az elmúlt közel két évtizedben első és legfőbb feladatunk az volt, hogy Magyarország területén széleskörű, intenzív és több módszerrel folyó gyűjtés eredményeképpen minél több előfordulási adatot szerezzünk, amelyek mind a tegzesek biotópjait, mind az ország tájait tekintve reprezentatívak legyenek. A fenti célok megvalósítása érdekében az országnak nem volt olyan jellemző tája, amelyről valamilyen módszerrel ne szereztünk volna több-kevesebb információt. Nagyobbrészt saját kezdeményezés gyanánt szerveztünk gyüjtőutakat, sok esetben viszont valamely tájkutató programhoz csatlakozva végeztük a tegzesek feldolgozását. (Némileg csökkentett intenzitással e tájkutató vizsgálatok napjainkban is folytatódnak.) A korábbi vizsgálatok alacsony intenzitása és földrajzilag nagyon körülhatárolt volta miatt az ország legtöbb tájegysége gyakorlatilag „fehér foltnak” számított tevékenységünk kezdete előtt. 4.2.1. Dunántúl 4.2.1.1. A Kőszegi- és Soproni-hegység Néhány szórványos, műit századforduló körüli adattól eltekintve Újhelyi S. volt az első, aki a két hegységről adatokat tett közzé (ÚJHELYI 1981a). Dolgozata 5, Magyarországon korábban ismeretlen fajról írt. Saját vizsgálataink után a Kőszegihegységből 97 faj jelenléte vált bizonyítottá (Nógrádi, Uherkovich 1989, 1992d). Nagyon valószínű, hogy a Kőszegi-hegységben intenzív vizsgálatok, különösen a hegység belsejében végzendő rendszeres lámpázások és fénycsapdázások még sok új
