Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
6. A hazai tegzesek élőhelyei és az élőhelyek jellemző tegzes-együttesei
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 255 de Jalón (1982) egy közép-spanyolországi folyó tegzeseit vizsgálta a folyó egyes szakaszain. Ez a folyó mind magassága (mintavevő helyek 1710 és 1030 m között), mind földrajzi fekvése miatt egészen más tegzes-együttessel rendelkezik, azonban az általános törvényszerűségek - amelyeket a szerző nem vont le - hasonlóak a többi, ilyen típusú folyóéhoz. 6.3. Folyók A magyarországi folyók kifejezetten síkvidékiek, esésük általában csak néhány cm/km, ennél nagyobb esésű, gyorsabb folyású csak néhány kisebb folyó (pl. Kerka, Bódva), vagy nagyobb folyóink az országba történő belépéskor, amikor még saját törmelékkúpjukon (vagy belső deltájukon: Duna) építik medrüket. A Dráva somogyi szakaszának egyes részeitől eltekintve minden nagyobb folyónk többé-kevésbé szabályozott, alsóbb szakaszaikon (Duna, Tisza) erősen szennyezettek. Az amúgy is csökkenő áramlási sebesség, az iszapos-homokos meder, a csökkent oxigéntartalom, az erősen megnövekvő vízszennyezés a tegzes-együttesek drasztikus átrendeződésével jár együtt. A folyók esetén különösen nehéz tegzeslárvákat vizsgálni technikai okok miatt. Az ilyen típusú vizsgálatok általában kevés fajt eredményeznek, és csak az általános biomassza mennyiségről adnak tájékoztatást (vő. BOTOS et al. 1990). A fénycsapdák alkalmazása sokkal jobb eredménnyel kecsegtet. Bár megvan annak a veszélye is, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos fajok más területről is berepülnek vagy besodródnak a vizsgálati területre, egy nagyobb folyó esetén ez a tényező mennyiségileg elhanyagolható. Számos kiebb-nagyobb folyó tegzeseit vizsgálták ilyen módon Európában (pl. Malicky 1978, 1980, Malicky, Reisinger 1997), és ezek a vizsgálatok a folyó vízminőségénak értékelésére is alkalmasnak bizonyultak (Malicky 1981, Chantaramongkol 1986). Egy előadásunkban mi is foglalkoztunk a hazai folyók tegzeseinek tömegviszonyaival (UHERKOVICH, NÓGRÁDI 1997a). Olaszországban a Po folyó középső szakaszát tanulmányozták, meglehetősen szegényes tegzes-együttest találtak ott (MORETTietal. 1981). Ugyancsak több, itt nem idézendő cikk foglakozik az észak-amerikai kontinens folyónak tegzeseivel és a tegzes-közösségek szinttájtól függő változásaival. 6.3.1. A Dráva A hazai folyók tegzeseinek tárgyalását nem az adott folyó vízhozamának nagysága sorrendjében tárgyaljuk. Szerintünk sokkal lényegesebb „természetessége”, azaz eredeti állapotához képest csekély változásai. S ezt figyelembe véve minden vitán felül a Dráva az első a sorban. Magyarországon - és talán Közép-Európában is - a Dráva az egyetlen olyan nagyobb folyó, amelynek vannak alig szályozott szakaszai. Bár a Dráva felsőbb szakaszán tucatnyi vizierőmű épült, a közös magyar-horvát szakaszt mindeddig elkerülte a vízierőmü-építés. A magyarországi belépési pont - Őrtilos - és Barcs között a folyót csak itt-ott szabályozták, különösen a Heresznye feletti szakasz ma is folytonosan változtatja medrét (207. ábra)- Egy-egy nagyobb árvíz után újabb zátonyok képződnek (208. ábra), a
