Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
242 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) egyáltalán nem él (csak a környező közép- és dél-európai hegyvidéki példányok között akadt belőlük több példány), az összes Magyarországról közölt adat a cingulatus-ra vonatkozik (Nógrádi et al. 1998). Allogamus auricollis Pictet, 1834. Budapestről említi Mocsáry (1900) Halesus auricollis néven. Ez az előfordulása nem igazolódott be, és teljesen valószínűtlennek is tűnik. Véleményünk szerint viszont az Északi-középhegység egyes részein nem kizárt előfordulása. Szlovákiában közönséges, itt-ott tömeges, 5-600 méteren már előfordul kisebb-nagyobb patakok mentén. Stenophylax mucronatus McLachlan, 1880. Mátraházáról és Gyöngyössolymosról közli Kiss (1981b), azonban valószínűtlennek tartjuk ezeket az előfordulásokat, a közölt példányokat nem állt módunkban tanulmányozni. Talán a S. vibex Curt.-szel tévesztették össze. Más hazai adatuk az intenzív gyűjtések ellenére sincs. Mesophylax impunctatus McLachlan, 1884. A Fauna Regni Hungáriáé (Mocsáry 1900) Monorról közli, majd Sátori (1937) a Bükkből (Szalajka-völgy). Az adatokat azóta sem erősítette meg egyetlen gyűjtés sem, tehát valószínűleg téves határozású állatok kerültek közlésre. Chaetopteryx villosa Fabricius, 1798. A Fauna Regni Hungáriáé „Hungária” lelőhellyel adja közre, majd ezt még Steinmann (1970) is átvette és alkalmazta elenlegi területünkre. Téves adat, tőlünk északnyugatra él csak. Sátori (1939) szerint a villosa- ként közölt adatok a Ch. fusca-xa vonatkoznak. Chaetopterygopsis maclachlani Stein, 1874. Sátori (1935) a Bükkből közli, lárva előfordulás alapján. A környező magasabb hegyvidékeken elterjedt, de hazánk területéről nincs bizonyított előfordulása. Ugyanő néhány év múlva korrigálja tévedését, ezek szerint a szóban forgó állatok a Ch. fusca Brau, fajhoz tartoznak (Sátori 1939). Az előbbi faj előfordulása Magyarországon nagyon valószínűtlen. Sericostoma pedemontanum McLachlan, 1876. Sátori (1935) közlése valószínűleg a Sericostoma personatum Kirby et Spence fajra vonatkozik. * * * A felsoroltakon kívül egészen mostanáig számos olyan, valószínűleg téves határozású adat jelent meg néhány, korábban „kritikus”, ámbár mára már teljesen tisztázottnak tűnő csoport körében, amelyeknek van ugyan hiteles hazai előfordulási adata, de a közölt adatok egy része minden bizonnyal téves (Hydropsyche exocellata Dufour, H. guttata Piet., H. ornatula McL., illetve Silo és Lithax fajok). A mai napig is összekeverik a Glossosoma conformis Neboiss és G. boltoni Curt, fajokat, pedig ezek meghatározása nem okozhat gondot. Ugyancsak tévesen közöltek Adicella előfordulásokat, s emellett egészen az utóbbi időkig megjelentek a Potamophylax latipennis Curt, hazai előfordulásáról téves adatok illetve téves névhasználat.
