Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
240 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) 5.21. Korábban közölt, de a hazai faunából azóta törölt fajok Magyarországról az elmúlt évszázadban számos olyan tegzes-fajt közöltek, amelyek mai ismereteink szerint nem fordulnak elő nálunk. A téves közlésnek nagyon sok oka lehetett. Mindenekelőtt gyakori volt az a téves általánosítás, hogy egykor előfordult a „történelmi” Magyarország területén, és nem vizsgálták, vajon a mai határok között él-e a faj? Sokszor kiderült, hogy téves határozással állunk szemben. Ha a példányt megtaláltuk, akkor ez nem okozott gondot, hiszen újra lehet határozni az anyagot. Azonban nagyon sok anyag elveszett vagy megsemmisült, ezek revíziója már nem lehetséges. Amennyiben az intenzív gyűjtések ellenére sem került elő a szóban forgó, ma már fel nem lelhető faj, és emellett állatföldrajzi és ökológiai körülmények is valószínűtlenné teszik az előfordulást, úgy szintén nem vettük fel a hazai fajok jegyzékébe. Gyakori volt a lárvák téves határozása - ez még ma is megoldhatatlan feladatot jelent egyes esetekben - a csak lárvák alapján kimutatott fajokat rendszerint addig nem is szerepeltetjük, amíg imágóval is alá nem támasztják a honosságot. (Egy kivételt tettünk: Tricholeiochiton fagesi Guinard.) Különösen sok kétséges adata volt Sátori Józsefnek, aki viszont részben maga is javította később saját tévedéseit; Boga Lajosnak; és sajnos a Fauna Hungáriáé Trichopte- ra kötete (Steinmann 1970) is rendkívül sok hibát tartalmazott. Ez utóbbi téves fajainak jegyzékét a 3.1. fejezetben adtuk meg. Itt most néhány olyan hibás közlést említünk meg, amelyek ismertebb munkákban szerepelnek, de mai tudásunk szerint Magyarországon nem fordulnak elő. Egyesek előfordulása teljesen valószínűtlen, míg mások „elvben” előfordulhatnának, de eddig nem láttunk belőlük bizonyítópéldányt. Rhyacophila aquitanica McLachlan, 1879. Mind Boga (1935) a Balatonból (!), mind Sátori (1937) a Bükkből tévesen közli. Boga Lajos közlése - ismerve a faj ökológiai igényeit - teljes lehetetlenségnek tűnik, bükki adata pedig valószínűleg a Rh. pubescens vagy a Rh. tristis fajjal való összetévesztésén alapult. Sátori egy újabb cikkében (1939) javítja tévedését, s a kérdéses példányokat már Rh. tristis-ként említi. Rhyacophila vulgaris Pictet, 1834. A Bükkből (Sátori 1935) és az Aszófői-patakból közölt lárva-adat (Boga 1935) valószínűleg téves határozáson alapult, valamelyik rokon fajjal téveszthették össze. Később Sátori (1939) javította adatait Rh. septentrionis McL. (=fasciata Hág.) fajra. Nincs bizonyítékunk az előbbi faj hazai előfordulására. Wormaldia triangulifera McLachlan, 1878. Korábban több munkában (pl. Oláh 1964, 1967) ezen a néven tévesen szerepelt a Wormaldia occipitalis Pict. Micrasema minimum McLachlan, 1876. Az Aszófői-patakból közli Boga (1935). Sem ott, sem másutt nem került elő Magyarországról azóta, ezért a hazai fajok jegyzékébe nem vesszük fel. Limnephilus centralis Curtis, 1834 (Phil. Mag., 4, p. 124.). (8-) 10-11 mm. Kisközepes vagy közepes méretű tegzes. A hím IX. potrohszelvényének végén erősen pigmentált, szemcsés duzzanat van. A külső ivarlebeny felül tompa szögletben végződik. A felső ivarlebeny tojásdad, míg a belső erősen megvastagodott, háromszög alakú, szétálló. A titilator a vége előtt kettéágazik, ágainak végét erőteljes serték borítják (198. ábra: a-c). A nőstény alsó ivari pikkelye nagy, középső lebenye keskenyedő, vége lekerekített, oldalsó lebenyei ferdén levágottak, tompa csúcsban végződnek (198. ábra: d-f). Európa-szerte
