Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

112

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

Magyarországon nagyon közönséges, szinte mindenhol megtalálható, mintegy 300 ponton gyűjtötték eddig. (Elterjedési térkép §lT]). Május elejétől szeptember végéig folyamatosan rajzik. (Rajzási diagram [35]). Helyenként tömeges, elsősorban állóvizek nádas-sásos parti zónájában, éppen úgy a Balatonban vagy holtágakban, mint a különböző típusú mesterséges vizekben (halastavak, kavicsbányagödrök, állóvízű árkok, szikes tavacskák).

5.10. Phryganeidae

Az ide tartozó fajok közepes vagy nagy termetű, többnyire erőteljesen mintázott elülső szárnyú állatok. Elülső szárnyuk sokszor szögletesbe hajló, erezete kissé módosult. A hátulsó szárny anális szöglete kiszélesedett (3. ábra: G). A hazaiak állóvíziek: hínámövényzettel dúsan benőtt, magas oxigéntartalmú vizeket kedvelik. Egy részük (Trichostegia, Agrypnia, Phryganea) kikelés után hamarosan nyári diapauzába vonul, azonban ezt a nyugalmi állapotot tartósabb lehűlés és esőzés könnyen megszakítja. Diapauza utáni aktivitásuk - az időjárási viszonyoktól függően - már augusztus elején megkezdődhet, szeptember közepéig rendszerint le is zajlik. Egyes fajok fényen gyakran megjelennek, míg mások csaknem kizárólag nappali aktivitásúak.

Trichostegia nemzetség

Trichostegia minor (Curtis, 1834)

Phryganea minor Curtis, 1834, Phil. Mag., 4, p. 212.

9-12 mm. Közepes termetű tegzes, a család legkisebb hazai faja. Szürkésbama márványos minta díszíti elülső szárnyát. A hím külső ivarlebenye jól fejlett, két ízből áll. A tövi íz (coxopodit) töve széles, közepe táján ízesül hozzá a csúcsi íz (harpago), amely erősen megnyúlt, hegyes. Belső ivarlebenye hátrafelé keskenyedő, megnyúlt (79. ábra: a-c). A nőstény potrohvégén felülnézetben ötszögletű lapos lemez látható (79. ábra: d-f). Európa- szerte szórványosan elterjedt, délen nem él.

Magyarországon a Dél- és Nyugat-Dunántálon nagyon elterjedt és gyakori, a Balaton környékén ritkább, az Északi-középhegységből csak kevés helyről, a Nagyalföldről Bátorligetről, Túristvándiból és Lakitelekről van róla adatunk, s ismert a Hanságból is. (Elterjedési térkép |82|). Május elején megjelenhet, szeptember közepe után nem fogtuk. Rajzása kétcsúcsú: június elején és augusztus végén kulminál, egy rövid és felületes nyári diapauzája van. (Rajzási diagram [36)). A Dél-Dunántúlon elsősorban erdei lápok, holtágak környékén lehet gyakori, nyáron kiszáradó vizek körül is. Bizonyos területeken - például a Baláta-tó környéki időszakosan vízborította erdei lápokban, ahol egyébként szegényes a fauna - a leggyakoribb tegzesnek tűnik.