Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

110

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

Tinodes waeneri (Linnaeus, 1758)

Phryganea waeneri Linnaeus, 1758, Syst. Nat. Ed. 10, p. 548.

5-8 mm. A legnagyobb termetű Tinodes-faj. A hím külső ivarlebenye vaskos, harpagoja ollószerűen behasadt, emellett egy hegyes sarkantyúja is van. A középső ivarlebeny több kitinizált nyúlványra szakadt szét (77. ábra: a-c). A nőstény potrohvége sokkal tompább, mint az előző három fajé, sokkal inkább a Psychomyia pusilla F.-éra emlékeztet (77. ábra: d-f). Európa-szerte széles körben elterjedt és sokféle biotópban nagyon gyakori, széles ökológiai tűréshatárt faj.

Ehhez képest nagyon feltűnő, hogy a Fauna Regni Hungáriáé (Mocsáry 1900) közlése után egy évszázadig nem került elő nálunk. Egy újabb példányát 1999-ben fogtuk fénycsapdával a Szigetközben, Halászinál (Nógrádi 2001, Uherkovich, Nógrádi 2001), majd 2001-ben ismét két hímet fogtunk. Prof. W. Tobias levélbeli közlése szerint a magyarországi Duna-szakaszon többfelé megfogták 2000-ben. (Elterjedési térkép |8Ö|). Mostani fogása azt sugallja, hogy hazánkból átmenetileg eltűnt, majd pedig a körülmények változása következtében visszatelepülőben van.

77. ábra. A Tinodes waeneri (Linnaeus, 1758) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (f).

Fig. 77. Male terminal of Tinodes waeneri (Linnaeus, 1758) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (1) view.