Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

100

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

ellenben hegyvidékeinknek legfeljebb peremterületein került elő. Adatbázisunkban 62 lelőhelyről 320 példányát tartjuk nyilván. (Elterjedési térkép |7Ö|). Május közepétől szeptember elejéig repül. Növényzettel dúsan benőtt állóvizeket kedvel, az eutrofizálódott vizekben, halastavakban, holtágakban is megtalálható, bár tömeges elszaporodását még nem észleltük.

67. ábra. A Holocentropus picicomis (Stephens, 1836) himjénck potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d) és alulról (e).

Fig. 67. Male terminal of Holocentropus picicomis (Stephens, 1836) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d) and ventral (e) view.

Holocentropus stagnalis (AI bard a, 1874)

Nyctiophylax stagnalis Albarda, 1874, Tijdschr. Ent. 17, p. 229-231, PI. 14, Figs. 1-7.

5-7 mm. Apró tegzes, elülső szárnya feketésbarna, kisebb világos foltocskákkal, a hím valamivel kisebb és sötétebb. A hím külső ivarlebenyének vége kissé bevágott, bahajlott. A középső nyúlvány legfeltűnőbb képződménye két pár rövid, csaknem egyenes kitinizált tövis (68. ábra: a-c). Nőstényének páros hasi lemeze hosszúkás, lekerekített, a H. picicornis-éra emlékeztet (68. ábra: d-e). Nyugat-palearktikus faj, amely Délnyugat- Európában nem fordul elő, kelet felé viszont Iránig teljed.

Magyarországon ritka, mi 8 helyen mindössze 88 példányát gyűjtöttük, további irodalmi adatai is vannak az Észak-Alföldről és a főváros környékéről. A leggyakoribbnak a Barcsi Tájvédelmi Körzetben (Darány, Barcs) bizonyult, ahol április végén, május elején nappal többször gyűjtöttük a lápok sás-állományainak meghálózásával. (Elterjedési térkép [711). Április második felében már megjelenik, július elejéig gyűjtöttük, a legtöbbet május közepén. (Rajzási diagram |29|).