Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Varga András, Solymós Péter és Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység és környéke malakofaunisztikai vizsgálatainak eddigi eredményei (Mollusca) - Results of the malacofaunistical examinations (Mollusca) of the Villány Hills and environs, South Hungary.
VARGA A., UHERKOVICH Á. & SÓLYMOS P.: A VILLANYI-H. MALAKOFAUNISZTIKAI KUTATÁSA IQJ Szava 0,8 km K-ÉK Bostai-árok hídjánál 2000. III. Pisidium subtrunculatum Maim, 1855 **** 24. NS UÁ (2). - Babarcszőlős 0,2 km DNy Hegyadó-p. 2000. II. Pisidium nitidum Jernyns, 1832 **** 29. UÁ (11); Rádfalva 2,2 km ÉK EgerszegiSzava 0,8 km K-ÉK Bostai-árok hídjánál 2000. csatorna 2000. III. 24. NS UÁ (1); Szava 0,3 km Ny III. 24. NS UÁ (1). Hegyadó-p. mente 2000. III. 24. NS UÁ (1); Szava Pisidium personatum Maim, 1855 **** 0,8 km K-ÉK Bostai-árok hídjánál 2000. III. 24. NS - Babarcszőlős 0,2 km DNy Hegyadó-p. 2000. II. UÁ (1). 29. UÁ (5); Szava 0,8 km K-ÉK Bostai-árok hídjánál 2000. III. 24. NS UÁ (1) Az eredmények értékelése A fauna jellemzői Az irodalomban fellelhető adatok és az eddig nem publikált eredmények alapján a hegység területén összesen 102 puhatestű faj fordul elő (93 csiga és 9 kagyló faj). Ezekből eddig 18 faj itteni előfordulását még nem közölték. Ezek nagyobb része a hegységet övező nedvesebb területekről illetve az északias lejtők üdébb lomberdőiből került elő. Ez annyiban érthető, hogy a korábbi gyűjtések elsősorban a hegység különlegességeit próbálták feltárni, tehát sokkal inkább a szubmediterrán jellegű növénytársulások csiga-fajait gyűjtötték, elsősorban a Szársomlyó volt a vizsgálatok helyszíne. A szakirodalomban közölt fajok egy részéről kiderült, hogy az téves közlés volt (vö. kutatások előzményei), viszont 21 faj az intenzív gyűjtések ellenére sem került elő újra. Feltehető, hogy a molluszkák előfordulása éppen olyan mozaikos, mint az egyéb gerinctelen fajok nagy részéé, s ezért a mintavételek elkerülhették az előfordulás foltjait. A fajjegyzékben alig szerepelnek hazátlan csigák, ezek gyűjtése csak nagyon alkalmi jellegű volt. 3 faj adatai minden valósyínűség szerint fosszilis példányokra vonatkoznak. Számos faj rendkívül közönséges itt éppen úgy, mint az ország nagyobb részén. Érdekességek a faunában A Pupilla triplicata fajt a hazai és nemzetközi szakirodalom (Soós 1943, KERNEY et al. 1983) egyaránt xerofil fajként említi, ami meleg gyepes hegyoldalak délre néző szikláinak tövében él. A faj a Villányi-hegység területén a Szársomlyóról ismeretes (PINTÉR et al. 1977, KOVÁCS, RICHNOVSZKY 1989, SÓLYMOS 1996, SÓLYMOS, NAGY 1997). Élőhelye a Szársomlyó sziklás gerincén található, ahol az Euconulus fulvus és Vallonia costata fajokkal együtt fordul elő. A sziklák északi kitettségű oldalainak mohapárnái alól is előkerült, ami szemben áll a szakirodalom állásfoglalásával. Ennek oka valószínűleg a hegy déli oldalának extrém, és a gerincrégió ehhez viszonyított kedvezőbb mikroklímájának eltérésében rejlik (HORVÁT, PAPP 1965). Ennek köszönhetően a déli oldalak szegényes fajkészlete elterjedt generalista gyeplakó fajokból áll (részletesebben ld. SÓLYMOS 2000a). A hazánkban élő három Truncatellina faj mindegyike megtalálható a Villányi hegységben. Tömegességi viszonyaikat is figyelembe véve a három faj élőhelyét tekintve jól elkülönül egymástól. A Truncatellina cylindrica a nyílt növényzetű élőhelyek általánosan elterjedt faja a hegység területén. A T. callicratis a Szársomlyó mozaikosabb, karszbokorerdős élőhelyeinek jellemző és tömeges faja. Ezeken az élőhelyeken a T. cylindrica viszonylagos aránya kisebb. A T. claustralis a Szársomlyó és a Fekete-hegy zárt növényzetű élőhelyeinek (mészkedvelő tölgyes, gyertyános-tölgyes) néhol
