Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Horvatovich Sándor, Hegyessy Gábor és Kovács Tibor: Adatok a Villányi-hegység cincérfaunájához (Coleoptera: Cerambycidae) - Data to the capricorn beetle (Coleoptera: Cerambycidae) fauna of the Villány Hills, South Hungary.

HORVATOVICH S., HEGYESSY G. & KOVÁCS T.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG CINCÉRFAUNÁJA 227 7, (HORVATOVICH, 1982), 1980. VU. 10. (H), 5, Szársomlyó, 1955. VI. 10. (GA), 1955. VI. 11. (MÓL), (HORVA-TOVICH, 1982); Csaraóta, Kis-hegy, fühálóval, (JPM), 1977. V. 4. (U), (JPM), egyelés a déli oldalon, 1999. IX. 15. (H, S), 1; Nagyharsány, Művésztelep, 1977. V. 4. (U), 1; Siklós, Máriagyüd, 1995. V. 13. (Z), 1975. VI. 25. (H), (JPM), (HORVATOVICH, 1976), 2000. 2; Villánykövesd, 1965. V. V. 16. (H), 8, Szársomlyó 1984. VI. 4. (ÁL), (MTM); 11. (PéA), (BDTF); Vokány, Gombás-hegy, fühálóval, Siklós, Mária-gyüd, 1984. VI. 18. (ÁL), (MTM); 1998. V. 2L(H,S),4. Túrony, Tenkes, fühá-lózás a délnyugati lejtőn, 1977. V. Agapanthia dahli (Richter, 1820) - Bisse, 26. (H), 31, (HORVATOVICH, 1979); Vokány, Gombás- Tenkes, 1985. VI. 2. (ÁL), (MTM); Harkány, hegy, ffihálózva, 1998. V. 21. (H), 3, 1998. VI. 3. (D, H, Harkányfiirdő, (SV), (MTM). S), 1. Agapanthia intermedia Ganglbauer, 1884 Theophilea subcylindricollis Hladil, 1988 - Bisse, Villány (KASZAB, 1971). Tenkes, fühálóval, 2000. V. 30. (H), 1; Nagyharsány, Agapanthia villosoviridescens (De Geer, 1775)1999. V. 12. (Z), 18; Siklós (KASZAB, 1971), (HORVA Bisse, Tenkes, fühálóval a tetőn, 1980. V. 20. (H), 4, TOVICH, 1976); Túrony, Tenkes, fühálóval a délnyugati (JPM); Vokány, Gombás-hegy, fühálóval, 1998. V. 21. lejtőn, 1977. IV. 30. (H), 3, (HORVATOVICH, 1979), (H,S),5. 1977. V. 26. (H), 5, (HORVATOVICH, 1979), 1980. VI. Agapanthia violacea (Fabricius, 1775) - Bisse, 15. (H), (JPM), 1986. V. 5. (PZs), (JPM); Villány, Tenkes, 1980. V. 14. (H), (JPM), 1980. VI. 5. (A), (KASZAB, 1971), 1959. V. 27. (KMÉ), (MTM). (JPM); Nagyharsány, Szársomlyó, 1955. VI. 10. (GA), Agapanthia cardui pannonica (Kratochvil, (JPM), ffihálózás a déli lejtő alján, 1998. V. 6. (D, H, S), 1985) - Bisse, Tenkes, 1956. VI. 28. (GA), (JPM), 1; Siklós, Máriagyüd, 1995. V. 13. (Z), 2; Villány, 1954. fühálózás a tetőn, 1977. V. 26. (H), 7, (JPM), 1979. VI. VI. 21. (A), (JPM), 1995. IV. 19. (Hn), 1; Villány21. (H), (JPM), 1980. VI. 12. (H), 1984. VI. 17. (ÁL), kövesd, 1965. VI. 18. (PéA), (BDTF). (MTM), 1985. VI. 2. (ÁL), (MTM); Nagyharsány, Fekete-hegy, 1954. VI. 22. (KZ, SzV), (MTM), A cincérfauna rövid kiértékelése Az előkerült 85 faj döntő többsége dombvidékeinken és alacsonyabb hegyvidékeinken országszerte előfordul. Mivel a Villányi-hegység kelet-nyugati irányú, a legtöbb lejtő északi vagy déli lejtésű, így a növényzetben való nagyfokú különbség az északi és a déli fekvésű területek cincérfaunájában is kifejeződik. Van néhány, csak a déli országrészre jellemző faj a déli lejtőkön, míg az északi lejtőket borító „dél-dunántúli ezüst harsas-bükkösök és gyertyános-tölgyesek" élőhelykategóriába (FEKETE et al. 1997) tartozó növénytársulások borította északi hegyoldalakon montán jellegű cincérfajok is élnek. A ritkább fajok a következők: Deilus fugax (Olivier, 1790) - Közép- és Dél-Európában, keleten az Uraiig, valamint a Földközi-tenger medencéjében fordul elő. KASZAB (1971) csak Siófokról és a Somogy megyei Baláta-tó környékéről közölte adatát. Ezt követően KOVÁCS (1994, 1998) Szőcéről, valamint Vátról említi, ez utóbbi helyről Sarothamnus scoparius-hól. Az itt publikált példány Siklós: Máriagyűdről került elő 1999 májusában. A lárva különböző fásodó pillangósok (Genista, Spartium, Sarothamnus, stb.) törzsében, ágában fejlődik, a kéreg alatt rág, majd bábozódni a farészbe vonul, ahol imágó alakban telel át. A kirajzott cincérekkel elsősorban sárga színű virágokon találkozhatunk. Herophila tristis (Linnaeus, 1767)- Dél-Európában és Közép-Európa déli felében fordul elő. A faunafüzet (KASZAB, 1971) adatai szerint Magyarországon csak a Dunántúlon elterjedt (Sopron környéke, Kőszeg, Mecsek hegység, Szekszárd). A későbbiekben HORVATOVICH (1982) közli a Villányi-hegységből, majd HEGYESSY et al. (1999, in press) adnak meg még publikálatlan adatokat Kőszeg és Sopron környékéről, valamint Budakesziről, Budapestről és Nagymarosról. Az utolsó gyűjtés éve 1996. Az itt publikált újabb példány a Szársomlyó déli részéről került elő 1990 májusában talaj csapdából. A faj lárvája különböző lombosfák (a mediterráneumban elsősorban Ficus caricd) élő részében fejlődik. Eleinte a kéreg alatt rág, majd a farészbe vonul, itt is bábozódik. Az imágók napközben rejtőz-ködnek, este aktívak, leginkább tápnövényeiken találhatók.