Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Dénes Andrea: A Villányi-hegység flóra- és vegetációkutatásának története, eredményeinek összefoglalása, különös tekintettel s védett és ritka fajok előfordulására. - History of research on flora and vegetation int he Villány Hills, summary of the result, with special regard to the occurrences of rare protected species.

DÉNES A.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG FLÓRÁJA ÉS VEGETÁCIÓJA 57 Az Inulo spiraeifoliae-Brometum pannoniéi Dénes 1998 társulás (17. ábra) érdekessége, hogy pozíciója megegyezik a Magyar Középhegység B. pannonicus gyepjeivel, míg a közeli Mecsekben ilyen, déli kitettségben él. A társulás jól jellemezhető nyílt sziklagyepfajok és északi kitettségben élő sziklahasadéklakó páfrányok együttes, valamint az Inula spiraeifolia és az Iris variegata, a hegységben máshol nem jellemző, nagy tömegű előfordulásával. A mecseki Serratulo radiatae-Brometum pannoniéi Borhidi 1996 gyeptől több mecseki karakterfaj teljes hiánya különíti el. A hegység sztyepprét társulása a Cleistogeni-Festucetum rupicolae Zólyomi 1958 (18. ábra). A társulásban alapkőzettől és a korábbi műveléstől függően négy faj válhat dominánssá. Mészköven és sekély löszön, nem művelt lejtőkön a Cleistogenes serotina domináns, melyet részben vagy egészben Botriochloa ischemum, Stipa pulcherrima (19. ábra) vagy Agropyron intermedium helyettesít. A Botriochloa ischemum dominacitípus a legszárazabb, legeltetett területeken él. A Stipa pulcherrima típus mélyebb löszön fordul elő, és gyakran települ be felhagyott szőlők gyümölcsösök helyére. Agropyron intermedium dominancia a tápanyaggazdagabb, nedvesebb, erdővel határos sztyeppréteken fordul elő. A domináns fajok mellett mindegyik típusban jellemző fajok: Festuca rupicola, Melica ciliata, Teucrium chamaedrys, Orlaya grandiflora, Galium lucidum, Verbascum phoeniceum, Koeleria eristata. A társulás több helyen igen gazdag orchideákban (Orchis simia, 0. militaris, O. morio, Himantoglossum caprinum, Anacamptis pyramidalis). Karsztbokorerdő (Inulo spiraeifoliae-Quercetum pubescentis /Jakucs 1961/ Soó & Borhidi in Soó 1971) a keskeny gerincek, vízszintes kőzetrétegek és a korábbi legeltetés miatt a gerinceken, valamint északi és déli kitettségben is kialakult. A lombkoronaszint alkotója a Fraxinus ornus és Que reus pubescens mellett a Tilia tomentosa. A gazdag cserjeszintet Ligustrum vulgare, Cornus mas, Euononymus verrucosus, Crataegus monogyna alkotja. A liánszintben Tamus communis és Lonicera caprifolium jellemző. A gyepszint szintén fajgazdag: Brachypodium pinnatum, Dictamnus albus, Polygonatum odoratum, Geranium sanguineum, Lithospermum purpureo-coeruleum, Orchis simia, Ruscus aculeatus, Iris variegata, Limodorum abortivum. A déli oldalakon nagyobb területeket borít még az Orno-Quercetum pubescentis Horvát 1962 társulás is, melynek cönológiai feldolgozása még nem történt meg. A védett és ritka fajok előfordulása hegységben, valamint újabb adatok a hegység flórájához A hegység fokozottan védett fajainak száma 7, míg a védetteké 101. A Szársomlyóról 75 védett fajt közöltek, ebből fokozottan védett 5 faj. A védettek közül 19 faj kizárólag csak a Szársomlyón él. A hegység többi területén 85 védett faj él, ebből fokozottan védett 5 faj. A Fekete-hegy, a Tenkes és a Csukma hegyek védett fajai közül 30 nem él a Szársomlyón, melyből fokozottan védett 2 faj. Magyarországon előforduló védett fajok közül 7 faj kizárólag a Villányi-hegységben él (Colchicum hungaricum, Medicago orbicularis, Orobanche nana, Ranunculus psilostachys, Sempervivum tectorum, Trigonella gladiata, Sedum neglectum subsp. sopianae) közülük is 4 faj kizárólag Szársomlyón (Colchicum hungaricum, Medicago orbicularis, Orobanche nana, Sempervivum tectorum).