Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Dénes Andrea: A Villányi-hegység flóra- és vegetációkutatásának története, eredményeinek összefoglalása, különös tekintettel s védett és ritka fajok előfordulására. - History of research on flora and vegetation int he Villány Hills, summary of the result, with special regard to the occurrences of rare protected species.
Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat 10 47-77 | Pécs, 2000 A Villányi-hegység flóra- és vegetációkutatásának története, eredményeinek összefoglalása, különös tekintettel a védett és ritka fajok előfordulására DÉNES Andrea DÉNES, A.: History of research on flora and vegetation in the Villány Hills; a summary of results, with special regard to the occurrence of rare and protected species. Abstract. This contribution presents the 220-year history and most important results of floristic and vegetation research in the Villány Hills, shows the presently known occurrences of rare and protected species, and includes the list of data published on vascular plants in the Villány Hills from 1799 to 2000. Bevezető A Villányi-hegység Magyarország legdélibb hegysége. Hasonló szubmediterrán jellegű klíma, ennek megfelelően flóra és vegetáció máshol nem található az országban. A 27 km hosszan, K-Ny-i irányban húzódó, alacsony hegység felét még természetes vagy ahhoz közeli vegetáció borítja. A meredek déli oldalakon triász, jura és kréta korú mészkövön, dolomiton, valamint sekély löszön xeroterm gyepek és erdők, míg az északi kitettségü lejtőkön, vastag lösz alapkőzeten mezofil lombos erdők jellemzőek. A hegység két tagja, a Fekete-hegy és a Szársomlyó fokozottan védett területek. Utóbbi hegy régóta kutatott, így hazánk florisztikailag legismertebb területei közé tartozik. Kevésbé volt ismert a hegység többi része. Az elmúlt 10 év kutatásai ezért számos új florisztikai, cönológiai és természetvédelmi eredménnyel szolgáltak. A flórakutatás története és legújabb eredményei A hegység flórájának kutatása már igen korán megkezdődött. 1799-től - amikor Kitaibel Pál először járt a hegységben - számos további kutató kereste fel. KIATIBEL Pál feljegyzéseiből (in HORVÁT 1942) a számos első florisztikai megfigyelés mellett, rövid jellemzést is kapunk a hegységről: A gyüdi-, siklósi-, harkányi hegylánc kb. hárommérföldnyire terjed, Hegyszentmártontól Harsányig. Legnagyobbrészt kopár."... „Gyüd magaslaton fekszik, ez nem más, mint a Gyüdi hegy lába"... „ A Gyüdi hegy kopasz"., „hosszú gerincben húzódik el,"... „az alja köröskörül tele van szőlőkkel, ahol jó többnyire vörös bor terem.".... „Siklóstól Gyüd felé vezető út mindkét oldalán eperfák vannak."... „Túronyban Phytolacca americana elvadultan nő, hasonlóképpen más falvakban is."..." A Harsányhegy eléggé szabályos alakú, keletről nyugat felé húzódik, hosszú, alacsonyodó gerincével. Déli oldalában végig szőlő van, e fölött teljesen kopasz és köves, kevés bokorral. Az északi oldala erdős."... „Diósviszlónál a hegylánc ellaposodik. ... A hegyen a szőlőknél megcsonkított és nyomorék cser-, molyhos- és kocsányos tölgyek vannak."
